Két férfi és egy mózeskosár

Írta Sze 23 2009

Az múlthéten rengeteg indulatot váltott ki a Steiner-Attias babakérdés. Számtalan levelet és támogatásról, szimpátiáról biztosító üzenetet kaptam édesanyáktól és édesapáktól is – ezeket nagyon köszönöm. Matan és én mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk, és mindketten tudjuk, hogy egy gyermekkel lenne teljes az életünk, de ha őszinte akarok lenni, be kell ismernem, hogy eddig nem voltam kész egy ilyen döntésre. Az elmúlt években rengeteget változtam, és rájöttem, hogy nem vagyok képes ugyanabban a mókuskerékben rohanni többé, amely hét-nyolc éve még a világot jelentette nekem, más célok motiválnak, és tudom, hogy ha előbb-utóbb gyermeket szeretnék, ideje komolyan vennem önmagam.

l_1b63028cec2045c3bc77ff4eccd657cc“Kristy the snowman was a joly happy soul…”

Persze mindkettőnknek nagyon fontos, hogy amellett, hogy a saját gyermek iránti vágyunkat kielégítjük, segítsünk egy olyan babán, akinek szüksége van rá. Amikor elindítottuk az örökbefogadást, akkor szembesültünk vele, hogy a szülők tulajdonképpen várólistán vannak egy-egy kisbabára, mintha egy gyerek valami Hermes Birkin táska lenne. Ugyanakkor viszont van egy várólista tele gyerekek neveivel, akiket senki nem akar örökbefogadni, mert már elmúltak egyévesek, mert feketék, arabok, cigányok, vagy mert nehezebben tanulnak, mint a többiek. Számunkra kezdettől fogva világos volt, hogy mi a “várólistás” gyerekek közül veszünk magunkhoz egyet. Én a magam részéről nagyon szerettem volna arab gyermeket örökbefogadni, mert így amellett, hogy segítünk egy kis lelken, és mi magunk is boldogok leszünk, hogy családot teremtettünk, állást foglalhattunk volna a Palesztín-Izraeli konflitussal kapcsolatban. Persze biztos vagyok benne, hogy ha a sors úgy hozza, és fekete, ázsiai, vagy arab gyermeket fogadunk örökbe, az emberek egy része azzal vádol majd, hogy egzotikus babára vágytunk, vagy hogy Madonnát és Brad Pittet majmoljuk, pedig ennél sokkal komolyabb üzenete lenne annak, ha egy Tel Avivban élő meleg pár palesztín árvát fogadna örökbe. Sajnos azonban a közelkeleten egyedül Izraelben támogatja a törvény az azonosnemű párok örökbefogadását, a környező országokban tiltja, sőt olyan is akad, ahol maga a homoszexualitás is törvénybe ütközik. Magyarországon egyelőre egy azonosnemű pár úgy fogadhat örökbe gyermeket, hogy csak az egyikük lesz a baba hivatalos gyámja. Izraelben mindketten jogilag is szülők lehetünk – ez szólt amellett, hogy itt indítsuk el az örökbefogadást.

l_5539b4b1ec5b490cbe459eb748d6672d

Hozentróger rocks!

Olyan világban élünk, ahol a klasszikus férfi-női szerepek már egy heteroszexuális kapcsolatban sem úgy működnek, mint egykor. A szüfrazsettek kora óta fehér holló az olyan családmodell, amit a Zelk Zoltán-féle “Este jó, este jó” dalocskából ismerünk, 1000 házasságból 499 végződik válással. Én hiszem, hogy a szingli szülők gyerekeinek, és az azonos neműek által nevelt gyerekeknek is épp annyi esélyük van a boldog, teljes életre, mint bárki másnak. A férfi és női példaképeinket nem feltétlenül a szüleink után választjuk meg. Spirituális szempontból pedig azt kell mondanom, mindannyiunban ott van a férfi és a női princípium. Nap-hold, arany-ezüst, pozitív-negatív: ezek nem különálló manifesztumok, az egyik nem létezik a másik nélkül egyikünkben sem. Ami pedig a “nagyobb eséllyel lesznek homoszexuálisok” kérdést illeti: Én arra fogom nevelni a gyermekemet, hogy úgy éljen, hogy boldog legyen, és ne hagyja, hogy bárki befolyásolja az érzelmeit. Ha autóval szeretne játszani lány létére, boldogan vennék neki matchboxszot, ha Barbie-zna a kisfiam, nem tiltanám el tőle. Ezeket a dolgokat azonban sohasem eröltetném rá. Nem homoszexualitásra, hanem elfogadásra neveljük a gyermekünket. Senki nem lesz meleg attól, hogy természetesnek kezeli, ha két nő, vagy két férfi szeretik egymást, legfeljebb – ha adott esetben megvan benne a hajlam a homoszexualitásra – könnyebben elfogadja majd önmagában is. Ha pedig egy meleg azon merengene, hogy leendő gyermekét nem fogják e kigúnyolni, akkor ilyen alapon a romáknak és a zsidóknak is át kellene gondolniuk a gyermekvállást, mert talán majd lecigózzák, meg büdöszsidózzák a gyereket az intoleráns osztálytársai. A legjobb, amit tehetünk, hogy úgy neveljük fel a gyermekünket, hogy egyrészt ne bántson másokat azért, mert nem olyanok, mint ő, másrészt a lehető legbölcsebben kezelje a bántó helyzeteket. Ez pedig nem a homoszexuális szülők, hanem minden szülő felelőssége és kötelessége.

l_8ed6fc74b9c141578fe6232621d0d0fdMama és a tortacsata

A gyermekünket folyamatosan “készítjük fel” az életre, és ahogy megtanul bilibe pisilni, vagy késsel-villával enni, úgy tanulja meg azt is, hogy milyenek az emberek a világban. Én kétévesen megkérdeztem az anyukámat a héven, hogy “Mama, a néniknek miért van bajszuk?”, mert egy Rumcájsz-külsejű asszony ült velünk szemben. Engem sem “készített fel” rá senki, hogy van, aki nem használ szemöldökcsipeszt. Ahogy arra sem készítettek fel a szüleim, hogy mi lesz velem, ha országosan ismert leszek, éveken át gyötör a depresszió és étkezési zavarokkal küzdök. Nagyon szeretnénk megóvni a gyermekünket minden nehézségtől, és mindent elkövetünk, hogy boldogok legyenek. Szülőként azonban rengeteg olyan helyzettel találjuk magunkat szemben, amelyre nem tudjuk felvértezni őket. Engem sem úgy neveltek fel, hogy az életben farkastörvények uralkodnak, mégis eljutottam odáig, hogy huszonhét évesen pontosan átlátom a múltbéli tévedéseimet, tanultam belőlük, és boldog vagyok, hogy keresztülmentem rajtuk. A felnőttéválásnak nem mesterségesen felépített “papa-mama-gyerekek panoptikumban” kell zajlania, hanem hegyen-völgyön át, erdőn-mezőn-tengeren- nagyvárosban, élő és életteli szereplőkkel körülvéve. Jóságra, tisztességre, önzetlenségre és szeretre tanítsuk meg a gyermekeinket, ha így teszünk, nagy baj sosem történhet – már csak azért sem, mert mi, szülők mindig ott leszünk nekik.

23 hozzászólás : “Két férfi és egy mózeskosár”

  1. Rita Mary Poppins 23 Sze, 2009 19:43

    és igen, teljesen igazad van. sose értettem azokat a szülőket akik már kisbaba koruk ota belebeszélik a gyerekükbe h focifocifoci, közben meg sokszor azért csinálják mert a tisztelt apuka egy gyökér volt fociban például és a saját életét akarja rászuszakolni a gyerekre, de ez csak egy példa a sok közül… meg a tanulással is, amikor muszáj jogásznak vagy orvosnak tanulni, ahelyett, hogyha a gyerek segitséget vár akkor egy enyhe löketet adnának a szerencsétlennek. na mindegy. egyébként énisdrukkolok a kristof-matan bébihez!!! :)

  2. kristof 23 Sze, 2009 19:45

    Köszönöm Rita.:) Nagyon édes vagy. Olyan jó, hogy ennyien támogattok.

  3. Emoke 23 Sze, 2009 22:18

    Hali:-) Nagyon klassz dologba fogtatok bele, de egyben nagyon nehézbe is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi gonddal, bajjal is járhat ez az egész. Mondhatom, hisz tudod Kristóf 12 éve vagyok két fiú anyukája. Sosem értettem, miért mondják az idősebb asszonyok, hogy ha úra születnének, vagy egyet, vagy egyet sem szülnének. Habár én nem így érzem, valahol meg tudom érteni őket. Én elég liberális vagyok, mégis követtem el hibákat és követek el mind a mai napig. Egy filmben azt hallottam, hogy az anyaság iszonyú magányos állapot tud lenni. Hát ha azt vesszük, hogy a férfiak jönnek, mennek, majd az asszony úgyis vigyáz a gyerekre. Szóval lehet benne igazság, tisztelet a kivételnek persze.
    Iszonyú sok lemondással, áldozattal jár. És nemcsak anyagilag, hanem lelkileg, idegileg. Hallottam már olyan apákról, akik egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a saját gyerekükkel. Mindkét esetben az anya foglalkozik velük.
    Nem hegyibeszédnek szántam, csak nagyobb a belelátásom és valahogy kiöntöttem nektek a szívem.
    De Kristóf bizonyítsátok be, hogy igenis meg tudjátok csinálni. Kéne már egy példa, hogy két férfi nevel együtt gyereket. Bár én tettem be egy videót valahová, valamelyik postba, nézzétek meg. Érdemes:-)
    Rita, igazad van, rohadt nagy hibát követnek el időnként a szülők.
    Kristóf egyet lefordítottam, majd apával még átnézetem. Majd mélen átküldöm.
    Pussz!!

  4. kristof 23 Sze, 2009 22:27

    Köszönöm Emőke.:-)Tudom, lemondással jár, de azt hiszem, én már így is túl sokat foglalkoztam magammal. :-)

  5. Remus 23 Sze, 2009 23:15

    Hogy Te mennyire anyukád vagy, Kristóf… Tiszta klassz!
    Nade különben természetesen én is nagy erőkkel szurkolok a Baby Projectnek! ;)

  6. a gonosz zsidó 24 Sze, 2009 01:15

    Kedves Kristóf!
    Én nagyon szimpatizálok azzal a ténnyel,hogy egy palesztínt egy meleg izraeli házaspár neveljen fel.Így biztosan nem egy erőszakos handa-bandázó gárdista fasisztanáci terroristát fogunk kapni.
    Sok sikert hozzá!

    n.b.
    Ebben semmi irónia nem volt, a legőszintébben így voltam, a humorosnak szánt szavak meg tényleg csak humorosak, és semmi más nincs mögöttük.

  7. Beebee 24 Sze, 2009 03:27

    Kedves Kristof!!!

    nagyon remelem hogy sikerul ez a ‘kis’ projekt :) Biztos vagyok benne hogy az a baba akit ti orokbefogadnatok ugyanannyi, ha nem tobb szeretetet kapna mint egy heteroszexualis pare.

    Sok sikert, szurkolok!!!

  8. katell 24 Sze, 2009 11:10

    Szia Kristof, drukkolok nektek :) Milyen hosszu àtfutàsa lehet egyebkent a dolognak? Remelem mihamarabb sikerul :)

  9. carma 24 Sze, 2009 13:18

    hey Kris’!

    a nadrágtartós “tündér lala” valami főcuki :D

    gyönyörű kisfiú voltál,igazi anyák álma.

    a témával kapcsolatban:

    az,hogy mi az ideális családmodell,mindannyian tudjuk.sajnos nagyon kevés gyerek nő úgy fel,hogy a szülei együtt maradnak.igy az apa és az anya szerepe erősen megváltozik.
    a ti esetetek merőben más.akárki akármit mond,szerintem sokkal jobb egy babának,ha szerető családban nő fel,mintha intézetben.
    hogy a nemek aránya kissé eltér a megszokottól…?ám legyen,miért is ne.
    a lényeg a SZERETET!és a törődés.
    abban biztos vagyok,hogy a tőletek telhető legjobbat fogjátok adni a leendő gyerkőcnek.
    persze lesz jó pár nehéz időszak…
    nekem van egy nagyon jó barátom,aki házasságban élt,és van egy csodaszép kisfia.
    sajnos a házassága tönkrement.válás után a férfi “bemelegedett” és több éve tartó komoly kapcsolata van egy pasival.
    retteg,hogy mikor és hogyan mondja el a fiának.

    mondjuk ez nálatok másként lesz,és remélhetőleg egy elfogadó országban fogjátok nevelni a kicsit.
    őszintén?
    véleményem szerint hazánkban izekre szednék a szülei miatt,vagyis miattatok a babátokat.
    ne legyen igazam… (kop-kop-kop)

    én nagyon szoritok,leendő kispapák :)))

  10. tökfej 24 Sze, 2009 16:33

    Sok sikert!
    Sztem remek “apatigris”lesz belőled!
    A palesztín-zsidó családmodellről rögtön a MDN dvd jutott eszembe(I’m going to tell you a secret),amikor egy zsidó és egy arab kisfiú együtt focizik.Csak a játék vége után derül ki,hogy ki kicsoda,a ruházatból.
    Jó lenne,ha ez pár év múlva nem fikció lenne,hanem valóság!
    Naiv vagyok?Remélem,nem.

  11. Minik 24 Sze, 2009 17:02

    :D:Ditt derül ki miböl lesz a cserebogár…:Dcsemetének is helyes voltál:$:)
    remélem tényleg úgy fogjátok nevelni a csöppséget ahogy irtad…
    várjuk a picúrt:D:D
    és szurkolunk nektek:D:D:)
    puSzCsih:D

  12. csaba 24 Sze, 2009 17:21

    Nem tudok már a cikk/hír kapcsán általam ís olvasott megjegyzésekkel mit kezdeni. Senkit nem akarok megbántani, de olyan korlátolt nemzet vagyunk, hogy az már fáj…

    A gyerekkérdést kicsit a Melegfelvonuláshoz tudnám kapcsolni…ugyanis sokak szerint ha azt a gyerek látja, akkor meleg lesz. Ha a sado/mazo szex hívei vonulnának fel az utcákon (mint ahogy máshol felvonulnak), akkor attól kellene félteni a gyerekeket, hogy s/m rajongók lesznek? S miért lenne egy meleg pár gyereke meleg? De mint azt régebben írtam, a pedofilia és a homoszexuálitás az emberek 90 %-nak még mindig valahol összecsengő fogalom. Egy meleg pár tagjait még mindig “férfi” és “nő” szerepkörre osztják…

    Európa. Na, az van tőlünk nagyon messze, meg a demokrácia. Fáj, hogy ez a nép, amely olyan sok kiváló koponyát adott a világnak, ennyire intoleráns…nemcsak a melegek esetében, hanem mindenben.

  13. Coco Vaughn 25 Sze, 2009 17:51

    abszolút támogatom,h. a melegek örökbefogadhassanak (mármint nem engem:D).
    így kevesebb lenne az intézetekben élő gyerekek száma, ill. biztos vagyok benne,h. toleráns, széles látókörű, szeretetben felnevelt emberek lennének. nem lennének kiküszöbölhetetlen hátrányai.

  14. Inddor 25 Sze, 2009 20:49

    Szia!

    Nagyon drukolok nektek,hogy megkapjátok a babát.
    A fö suli útán majd én is szeretnék örökbe fogadni egy babát.16 éves korom otta ez az egyik legféltetebb álmom.
    Sok sikert hozzá!Nagyon szurkolok nektek

  15. Adoptált 26 Sze, 2009 23:19

    Szia Kristóf!
    Örömmel olvastam, hogy szeretnétek egy babát:)Bár én szőke, kék szemű kislányként nem voltam a várólistán és gyorsan”elkeltem”.Az érzés akkor is egyezik a többiekével. Szerintem mi sokkal elfogadóbbak vagyunk mint a „rendes” gyerekek. Örülök, hogy Te is egy ilyen gyerkőc szülője leszel. A mai fiatalok nem elfogadóak nem értik meg, ha valaki más vagy bármit is ami egy kis toleranciával jár. Hiszek benned és abban hogy ezt a gyereket nagyon megérdemlitek és nagyon jól fogjátok nevelni. A világon eggyel több jó ember lesz! Sok sikert!

  16. Gabi 24 dec, 2009 18:34

    Nagyon normálisan és emberien írtál erről a témáról (most kezdem felfedezni a blogod, és hihetetlenül emberi, közvetlen hangon tudsz írni)

    Szerintem tökmindegy, hogy egy gyereket homo- vagy heteroszexuális házaspár nevel-e föl. A leggyakoribb ellenvélemény az ismerőseim körében az szokott lenni, hogy ‘De akkor a gyerek is meleg lesz!’ , hát, ha jól olvastam eddig, Te is hetero szülőktől származol, ahogy érdekes módon az összes meleg és leszbikus. Mégis miért veszik készpénznek, hogy azonos nemű szülőpár csakis homoszexuális hajlamot tud kialakítani a gyermekében… Marhaság.

    Én pl. lány vagyok, 28 éves, nekem mégsem kell gyerek. Ilyen is van. Aszexuális vagyok, és szerencsés, mert az ilyesmiért (még) nem kövezik meg kis hazánkban az embert. Úgyhogy előre, babáért fel… Josephine Baker lebegjen a szemed előtt, és az ő szivárványcsaládja. Minden jót kívánok az örökbefogadáshoz!

    (Matan nagyon jóképű, de ugye már nem azt a feketekeretes szemüveget hordja?) :)

  17. hakapeszimaki 18 feb, 2010 00:19

    Látom ide csak a támogató vélemények kerülhetnek … kár …

  18. kristof 18 feb, 2010 02:38

    Minden vélemény bekerül, ami nem trágár.

  19. […] és végre kiigazodom rajta. Öröm, hogy ezt továbbadhatom másoknak, talán egyszer a saját gyermekemnek is. Azt hiszem, megérett bennem a hírnévvel járó felelőségtudat, erről igyekszem nem […]

  20. körtemuzsika 29 máj, 2011 20:44

    Te Kristóf!
    Nem tudok szó nélkül elmenni a Velvetes cikkre írott kommentjeid mellett. Ennyi év közszereplés után, a zinternet korában nem tanultad még meg, hogy ne vedd fel a harcot az arctalan trollokkal?
    Újra és újra magyarázod a bizonyítványodat, de minek?
    Nem fogod tudni meggyőzni őket az igazadról, még csak belehelyezkedni sem fognak a te nézőpontodba, egy pillanatra sem, akárhogy is próbálod.
    A gyerekvállalás két ember magánügye. Nem először látom tőled, hogy önként és dalolva mész házhoz azért a bizonyos… mondjuk pofonért. Szerintem teljesen a helyeden vagy, szakmailag és a magánéletedben egyaránt, de a kommentelőkkel vívott harcodban egy kicsit Don Quijotenak látlak. Megéri?
    Hajrá a babával!
    üdv:
    egy fiatal óvónéni

  21. reka92 30 máj, 2011 11:36

    Kedves Kristóf!
    Szerintem az emberek buták. Legalábbis, jobb magyarázatot nem találok arra, miért bántanak téged és a párod. Szoktam olvasni a blogodat, cikkeidet, és nekem mindig az jött le, hogy egy kedves, odaadó, szeretetteljes, nyitott ember vagy.
    Aki trágár kommentekkel próbál téged lebeszélni a gyerekvállalásról, nos, szerintem nincsen élete. A velveten nagyon sokan szidtak téged amiért egyáltalán a gondolat megfordult a fejedben a gyerekvállalásról…kérdem én: nincs jobb, amivel ezek az emberek foglalkozzanak? Nincs saját életük??Vagy az annyira érdektelen, silány, hogy jobban esik a másikéba beleszólni, okoskodni? Szerintem ennek nem így kéne lennie. “Kicsi” vagyok még, csupán 18, (:)), de én teljes mértékben támogatlak téged és a párod, nem hiszem hogy bármi akadálya lehetne kettőtök boldogságának…mert mi akadálya lenne? Eddig is példakép-értékű voltál számomra, de ha ezt végigküzdöd, akkor még nagyobb leszel, mindenki szemében. Mert te nem hagyod magad. És ne is hagyd. :))) Sok boldogságod kívánok!!!:)))Tiszta szívből:))

  22. kristof 02 jún, 2011 14:15

    :) Nagyon meghato, hogy ovsz toluk, es koszonom, hogz aggodsz ertem, de nekem ez fontos. :) En mindenkinek adok lehetoseget, es mindenkit meghallgatok. Sokat tanul az ember ilyenkor a vilag dolgairol, es arrol, hogy meg mennyi dolgunk van. :)

  23. kristof 02 jún, 2011 14:15

    Nagyon draga vagy es koszonom neked. :) Szebben ragyog a nap.

Trackback URI | Comments RSS

Mi a véleményed?

*