Madonna striking the official “Gaga, Britney, Xtina, you’ll never have an ass like this, bitches” pose in her new video…

Madonna egy napon arra ébredt, hogy csodálatosan spirituális angol lédi lett, de negyed annyi albumot ad el, mint a nyolcvanaes években, és ráeszmélt, hogy nem lovaglással akarja tölteni az ötödik X-et, hiszen ő a világ meghódítására esküdött fel. Már van annyi pénze, és még mindig van annyi kapcsolata az amerikai médiával, hogy az összes fontos (értsd a tömeg által preferált) talkshow-ba, és gálára eljusson, és egy tökéletes, a fogyasztói társadalom meghódítására összeállított csomaggal visszaszerzi a trónt GaGától, mert lássuk be, az Államokban tényleg ellopta tőle.

Az amerikaiak számára Madonna az Erotica-korszakban volt érdekes legutóbb: azóta számukra Madonna lehiggadt az Evitával, szült, és angol akcentusa lett. A mostani agymosó-gépezet fontos eleme a régi, vulgárisabb Madonna-imázs. Bár egy nagyon jó karban lévő, ötvenes amerikai családanya ül előttünk, visszafogott ruhákban – mert azért hülyét már nem akar csinálni magából – , gátlástanaul flörtölget a riporterekkel, és szemforgatva válaszol ugyanazokra a kérdéskre minden egyes showban (ami erősen azt mutatja, hogy a riportereknek minden esetben vannak “kötelező” kérdéseik). Madonna hadat üzent, és a nagy összecsapás a Super Bowl félideje lesz. Itt dől el, hogy a sörissza, chips-zabáló, hot-dog majszoló amerikai nagy átlag elfogadja -e, hogy újra rápörög arra a csúcsosmelltartós nőre, és az is, hogy zene-kereskedelem szempontjából igazán jövedelmező generáció, a tinik és fiatal huszonévesek, elfordítják -e a tekintetüket 2012-re az aktuális feka gengszter-sztártól (azok amúgy is néhány évente váltják egymást), és persze Lady GaGától, aki ma Amerikában olyan, mint a szex: mindenkinek naponta többször is eszébe jut.

De képes arra még Madonna, hogy ismét ő legyen a szex, 53 évesen? Mert ahgy ő maga fogalmazta meg: “A szex mozgatja ezt a világot.” Persze nem a teljes világot, hanem azt, amelyben ő nyilvánult meg: a popcorn-generáció világát, ahol eszünk, vásárlunk, dugunk, melózunk és remélünk. Meg kell hagyni, eléggé jó esélye van rá, hiszen a dalok a Masterpeace-ből és a Give me All Your Luvin‘-ból ítélve könnyen emészthetőek, fülbemászóak és rádióbarát slágerek lesznek, ő maga pedig abszolút szimpatikus képet fest a két örökbefogadott és két saját gyerekkel, két tönkrement házassággal, megjárva a világot, de hazatalálva. Igazi “desperate housewife”. Ami engem illet, én akkor szerettem bele Madonnába igazán, amikor a Ray of Light gyönyörű, önmagával és a világgal harmónikus harcban álló emberarcú istennőjét csodáltam benne. Akárhogy is… csak jelezni akartam, hogy értem a koncepciót. És most, ismerve a haditervet remélem, hogy összejön neki, ha ez a nagy vágya. Szerezzük vissza a Királynőnek azt, ami a Királnyőé!

P.s.: Akit igazán érdekel, ki Madonna, mi az, ami leköti, ha épp nem pénzt keres, és milyen projekteket menedzsel, annak érdemes megnézni Golden Globe-díjas és Oscar-jelölt filmjéről, a W/E-ről készült werket itt, vagy segíteni az énekesnőnek leányiskolákat építeni Afrika egyik legszegényebb országában, Malawiban.

Amikor megpróbáltuk meghatározni, miféle közönségnek szánjuk a MusicPlus zenetévét, hamar furcsa következtetésre jutottunk: a mi “embereink” mér régen leszoktak a tévézésről. És bár ez elsőre elkeserítőnek tetszett, hamar ráébresztett arra is: nincs annál szebb feladat, mint visszacsempészni a televízió, egy-egy tévéműsor nyújtotta élvezetet olyan “érző lények” életébe, akik már azt hitték, nekik egészen biztosan terem gyümölcs a dobozban. Pedig ha megfelelő magocskákat ültetünk el, még az élet fája is kinőhet a televízióból. Ha pedig te is szeretnéd, hogy az igazán inspiráló műsorokat ne csak online, hanem a régen a sarokba tolt tévédben is nézhesd, szavazz a MusicPlusra a HotBird Awards-on, az évente megrendezésre kerülő nemzetközi díjátadón, mésrészt pedig írj, és telefonálj, faxolj és sms-ezz a kábelszolgáltatódnak, hogy márpedig te bizony szívesebben néznél minket kiskorú leányanyák helyett. Megmutatom, mit nyersz vele…

Flash

Klikkelj a műsor címére, és készülj fel rá, hogy nem bírsz majd elmozdulni a monitor elől: a YouTube csatornánkon minden héten megnézheted a Flash-t, amely Istenes Bence műsora – egy szokatlan helyszíneken szokatlan kérdéseket felvető nagyinterjú, amelyben korunk legnevesebb médiahőseit faggatja a házigazda. Ebben a műsorban lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a népszerű művészeket még közelebb hozhassuk és megtudhassunk róluk olyan dolgokat, amikről eddig nem igazán meséltek. Mint például azt, hogyan viseli Fluor családja hogy ekkora körülötte a felhajtás vagy azt, hogy mi inspirálja Odettet az alkotásban vagy mitől őrült meg Soeri i&Poolek? Mindezt pedig megfűszerezi Istenes Bence őszinte kíváncsisága és az extrém helyszínek hangulata. Ne lepődj meg ha legközelebb egy Flash forgatásba ütközöl a metrón vagy akár a Szabadság híd tetején.

Szeress minket Facebookon, Twitteren, és kövesd az élő adást a neten, amíg megérkezik a honlapunk. 

“Hisz’ ez a tánc már nem csak a mamádé…”

Sohasem felejtem el, hogy meg voltam szeppenve, mikor életemben előszőr találkoztam egy igazi sztárral. Ha jól emlékszem, nagyjából hétéves lehettem, és fanatikus Szandi rajongó voltam. Ő, és a Dallas című sorozat jelentették számomra a szórakoztatóipart: a Kicsi lány című lemeztől egészen a Bumeráng Party című albumig fejből tudtam minden dal szövegét, és nemrég fedeztem fel, hogy Szerelmes szívek című filmjének teljes forgatókönyvét vágom: bármikor válaszolni tudok a szereplők helyett a dialógusokban. Nem csoda hát, hogy pelyhes kisfiúként legvadabb álmaim egyike volt találkozni idolommal. És miután a sulinkban az a pletyka járta, hogy a szomszédos Békásmegyeren lakik – én ugyanis csillaghegyi gyerek vagyok -, egyszer fel is kerekedtem, hogy megtaláljam Őt, valahol a panel-rengetegben.

Az expedíciót a Veress Péter gimiben kezdtem – minden tisztességes Szandi fan tudta, hogy a „kicsi lány“ itt koptatja a padokat. Meglepően rövid nyomozás után kiderült, hogy a család a közeli Bebó Károly utcában lakik, ahová megérkezve azzal kellett szembesülnöm, hogy nehezebben talánék olyasvalakit, aki nem tudja, melyik Szandi otthona. Mindenki, igen, minden boltos néni, kutyasétáltató bácsika, jétszótéren hintázó kislány és csigákat gyűjtő kisfiú tudta a címet. Minden bátorságomat összeszedtem hát, és bekopogtam az ominozus lakás ajtaján, amelyet kisvártatva egy Szandira erősen emlékeztető fiatal lány tépett fel: ő volt Viki, az énekesnő majdnem-híres nővére. És bár akkoriban még nem dübörgött a ma is oly népszerű táncsulija, ismertem őt jól: néhány Szandi koncerten háttérénekesnőként tündökölt, zöld pettyes ruhácskában. Célba értem!

„A Szandihoz jöttem.“ Jelentettem ki ellentmondást nemtűrő hangon, ő pedig ahhelyett, hogy kihajított volna, kedvesen rámmosolygott: „Szandi éppen zuhanyzik, de ha akarod, addig én adok neked autogrammot.“ mondta, és el is tűnt a panellakás vaskos vasajtaja mögött egy percre, majd megérkezett egy köteg fénymásolt papírral, amin saját arcképe tündökölt. „Parancsolj.“ nyújtotta át a kötvények és bankók értékével vetekedő papírosokat. Illedelmesen megköszöntem, majd elismételtem a jól begyakorolt belépő mondatomat: „Szandihoz jöttem.“ Ekkor megtörtént a csoda: a Sztár hófehér köntösben, svájci sapka helyett törülköző-turbánnal a fején odalibbent a bejárathoz, és gálánsan köszöntött, akár egy királynő. Elmondtam neki, hogy szerintem ő a világ legszebb, legtehetségesebb, és legokosabb embere, cserébe pedig néhány fényes, színes autogramkártyával lepett meg, amelyen a „Teenager L’amour“ című lemezének borítója volt. Mondanom sem kell, majdnem elaléltam.

Amikor már felnőttként, a Viva műsorvezetőjeként előszőr készítettem interjút Szandival, nem meséltem el neki ezt a kis kalandot… talán nem akartam ráijeszteni szegényre. És bár az utóbbi időben kissé elveszítettem szem elől egykori kedvencemet, bevallom: ma is „hármat dobban a szívem“, amikor magányos YouTube-party estéken felteszem az örökzöld slágereket, hogy „majdnem Monroe“ módjára ropjam az alkalmi parketten, a nappalinkban. „Dúdolom-dúdolom“ a dalokat, és közben eszembe jut, hogy bár azóta elérkezett az „új tavasz, új fiú, új szerelem“ az életemben, amikor megpillantom az ő „loko-loko-lokni“-it, a mai napig képtelen vagyok másra gondolni, mint hogy „I love you, baby“.

Néhány hónapja pedig ismét elmondtam, egy pezsgős éjszakát, Aldgate felett lebegve. Molnár Juli nemzetközi mobil-vers gyűjteményébe, szeretettel, és sok-sok emlékkel.

Rachel Zoe és Patricia Field divattippeket adnak Batmannek…

10. Wonder Woman
A Csodanő attól csodálatos, hogy tesz a divatra: évtizedek jönnek-mennek, de míg mások görcsösen igyekeznek lépést tartani a trapézgatyeszokból csőfarmerekké zsugorodó nadrágokkal, őt egyetlen divattervező sem zökkentheti ki a forrónadrág, esetleg lambadaszoknya viseléséből. Kultúrtörténeti jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Narancsvidék című kultikus tinisorozatban a Summer nevezetű leányka egy Wonder Woman szerkóban lepte meg szerelmét, Sethet egy erotikával túlfűtött éjszakán, ha pedig még ez sem volna elég, emlékezzünk csak a Spice Girls gigantikus bukására, a Spice World című mozira, melyben Geri Halliwell is magára öltötte az ikonikus body-t.

9. Dr. Strange
A magyarul Csodadoktornak, esetleg Doktor Különcnek fordított Marwel hős a hatvanasévekben tűnt fel a képregényekben, de az elmúlt fél évszázadban senki sem szólt a magyaroknak, hogy Strange a szuperhős vezetékneve, nem pedig egy ráaggatott jelző, és mint ilyet felesleges lefordítani. Hogy az erőltetett hazai megjelölésnek, vagy rossz karmájának köszönheti, nem tudni, de sosem lett belőle akkora király, mint színeiben vele harmonizáló kollégájából, Supermanből. Persze az is lehet, hogy a kilencvenes évek fiúbandáit idéző kecskeszakáll az oka a dolognak. Ám ha népszerűségben nem is, ruházkodását és stílusérzékét tekintve magasan túlszárnyalja A Krypton bolygóról érkezett haverját.

8. Starman
Starman a mimimalista vonalat követi – nem ragozza túl a dolgot, a pólójára vasalt egy nagykörúti trafikban kapható textilmatricát, és voilá, készen is állt a szuperhős szerepre. Ezzel a lazasággal nem csak nálunk, de még a híres magyar Cool Listán is bérelt helye lenne. A színösszeállítást is díjazzuk: a lila-sárga kombinációt még Barney, a rajzfilm-dinoszaurusz is megirigyelte tőle. Ezek után igazán nem meglepő, hogy egy zenei szuperhős, David Bowie még dalt is írt a Csillagemberről.

7. Sailor Moon
Hogy manga fronton is spillernek tetsszünk, berántottuk a listára Bunny-t, a Sailor Moon című anime főhősnőjét, akit Japánban Usagi, néven ismernek. És bár ennek amerikanizált változata úgy hangzik, mint a magyar fehérnemümodellek Dubai-ban használt fedőneve, azért mi szeretjük őt: rövid szoknyájával, hosszú csizmájában, hosszú copfjaival megigézett minket. A magyarul rejtélyes oknál fogva „Varázslatos Álmok” címen vetített sorozatban Bunny átlagos iskoláslány-egyenruhát viselt egészen addig, míg meg nem tudta, hogy ő bizony egy földre száműzött holdhercegnő. Ekkor elkiáltotta magát: „Lunáris prizma, változtass át engem!”, és pszichedelikus transzba esve átlényegült szuperhősnővé. Menő volt, na.

6. Rorschach
A Watchman rosszfiújáról sokaknak Freddy Krueger nem a sarki turiból, hanem a Griff Áruházból öltözködő ikertesója jut eszébe, de mi továbbgondolva a dolgot a bulvárkörökben jól ismert, savval leforrázott arcú brit modellány vonásait véljük felfedezni benne… persze a helyreállító műtét előtt. Ruházkodását tekintve azonban olyan, mintha beszabadult volna egy hollywoodi filmstúdió jelmezraktárába, és magára öltötte volna a Humpfrey Bogart a Casablancában viselt öltözékeit. Nem az ő hibája, hogy csak a hatodik helyen végezte, sokkal inkább a Népligetnél lesben álló mutogatós bácsiké, akiknek köszönhetően a ballonkabát viselése mára pejoratív értelmet is nyert.

5. Lucius Malfoy
Oké, a Harry Potter tenyérbemászó, szőkítetthajú rosszkisfiújának édesapja kissé kilóg a sorból, hiszen a JK Rowling regényében gyakorlatilag minden szereplőnek van mágikus ereje, ennek ellenére kifinomult stílusa, és fess felöltői miatt listánkon a helye. És különben is… mi a külömbség szupererő és varázserő között?! Lucius olyan szőke, hogy még Donatella Versace is Diana Rossnak tetszene mellette, és hogy a kontraszt mégerősebb legyen, szinte kizárólag fekete öltönyökben jár. Mint tudjuk, a kiegészítők egy outfit legfontosabb elemei, így kiemelendő Lucius sétabotja, amely finom eleganciát kölcsönöz viselőjének, ugyanakkor fallikus szimbólumként értelmezve arra is felhívja a figyelmet, hogy Potter-féle kiválasztottak jöhetnek-mehetnek, Malfoy az igazi csődör a varázsvilágban. Ja, és tetkója is van, mint David Beckhamnek!

4. Batman
Bruce Wayne nem volt mindig ilyen szívdöglesztő, mint manapság: volt idő, amikor Batman jelmeze jobban emlékeztetett egy sárga cérnával megfoltozott szürke zoknira, mint egy menő  szuperhős ruhájára. Mára azonban nem csak kikupálódott, de majdhogynem a dobogós helyet is megszerezte magának. Ahogy Lucius Malfoy, ő is a kiegészítőkkel teremti meg az urbánus férfi imázsát: gondoljunk csak az elmaradhatatlan BatMobilra, vagy Nicole Kidmantől Meggie Gyllenhaalig Hollywood összes díváját elcsábító szado-mazo maszkra. Lássuk be: egyetlen rágcsáló sem volt ilyen trendi korábban!

3. Catwoman
Batman  frienemy-je – azaz haveriválisa – kíméletlenül leszámolt a denevérfiúval: beelőzte őt listánkon! A cicalány, akit csoki (Halle Berry) és vanília (Michelle Pfeifer) változatban is egyformán szeretünk azzal dobta fel a testhezsimuló latex overált, hogy pontos illesztések helyett bohém pelenkaöltéseket alkalmazott. Az eredmény: egy kreáció, amely egyszerre kislányos és nőies, ártatlan, és szexi. Mivel Catwoman meglehetősen hiú, nyilvánvalóan olvasni fogja sorainkat, ezért megragadjuk az alkalmat, hogy üzenjünk neki a PETA és magunk nevében: hálásak vagyunk, amiért macska létére sosem visel valódi bundát.

2. Spider Man/Spider Pig, megosztott díj
Be kell ismernünk: a Simpson család moziváltozatából ismert, Pókemberként viselkedő házi sertés brutál protekcióval került a listára, annak is kishíján a csúcsára. Ám aki beprotezsálta őt nem más, mint maga a valódi Spider Man, hiszen a legendás nyolclábú hőstettei nélkül Pókmalac sosem született volna meg. A képregényhősből mozisztárrá avanzsált szabadságharcos az egyetlen lény, aki képes elfeledtetni velünk, hogy a kék-piros színösszeállítás nem a Tesco Gazsaságos termékek sajátja, extrém, egész arcát befedő, izzasztó-fullasztó maszkja pedig eszünkbe juttatja a Grease klasszikus mondatát abból a jelenetből, mikor Olivia Newton Johnnak egy ottalvós bulin szúrják ki a fülét: „A szépségért meg kell szenvedni, Sandy.”

1. Dr. Manhattan
New York belvárosának neve oly sok mindent képviselt már a népszerű kultúrában az évek során: jelenetett két ostyalap közé préselt fagylaltszendvicset, egy magyar New Kids On The Blocként probálkozó boybandet, és a Szex és New York dívája, Carrie Bradshaw sikerkönyvének címéül is szolgált már. Ám egyetlen produktum sem érdemelte ki jobban az világ legdögösebb városrészének nevét, mint a Watchmen karaktere, Dr. Manhattan. Ő volt az, aki türkiz testével megihlette az Avatar, és a Hupikék Törpikék grafikusait, és aki annyira menő, hogy akkor is képes jólöltözött hatást kelteni, amikor anyaszült meztelen. Nem véletlen, hogy első prototipusának neve Captain Atom volt: a szobortestű, zafírként ragyogó divatdiktátort ezennel kikiáltjuk a szuperhősök trendkapitányának, és holnaptól mi is csak kékre festett idomokkal, pucéran lépünk majd ki az utcára.

Az írás az est.hu weboldalán jelent meg.

Dilemma a mozikban… és az életben

A Universal Studios a londoni Soho egyik sokcsillagos szállodájába trombitálta össze sajtólistájáról a legszerencsésebbeket: a hotel privát vetítőtermében karamelszínű borfotelekből nézhettük végig az Apolló 13 zseniális rendezőjének új filmjét, a Dilemmát. Két gyerekkori haver történetét, akik mindent elmondanak egymásnak… azaz csak majdnem mindent. Amikor ugyanis Vince karaktere rajtakapja enyhén túlsúlyos legjobb barátja feleségét egy fiatal, kitetovált csődörrel, roppant kínos helyzetbe kerül. El kell döntenie: hűséges lesz a haverhoz, és kertelés nélkül elmondja, hogy a kedvese a háta mögött nem túl kedves hozzá, vagy – mivel nem akarja, hogy a lány árulóként gondoljon rá – nem rondít bele a látszólagos családi idillbe…

Barátság = bizalom

„Azt hiszem, egy igaz barátság épp olyan fontos, mint egy szerelmi kapcsolat.” kezdi Vince, aki az alkalomra fekete inget húzott, épp úgy, mint kollégája. Ahogy félszavakból megértik egymást, sőt befejezik egymás mondatait, gyanussá válik: mintha a két férfi a valóságban is vérszerződést kötöttek volna. „Nem titok, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Vince nem csak főhőse, de producere is a filmnek, én pedig már akkor tudtam, hogy engem választott a másik főszerepre, amikor még senki más.” nevet Kevin. A haverok tehát nem csak a vásznon, de a való életben is bebizonyították: legyen szó a forgatások utáni, éjszakai kocsmázásról Chicagoban, vagy egy millió dolláros szerződésről, biztosan számíthatnak egymásra. De vajon a barátnőikhez is ilyen hűségesek? Mrs Kevin James, azaz a fülöpszigeteki modell, Steffiana de la Cruz, és Vince Vaughn asszony, azaz Kyla Weber ingatlanügynök úgy tűnik, megütötték a főnyereményt: a két sráccal beszélgetve világossá válik: lehetsz hollywoodi szupersztár, tiéd lehet a világ legmegértőbb haverja, ha nem tiszteled meg a nagy Ő-t a lojalitással, közös életetek hosszú évek alatt felépített vára egy pillanat töredéke alatt omolhat össze.

A szerelem szabályai

A film sztárjai is egyet kell, hogy értsenek velem abban, hogy nagyon kevés olyan férfi marad harminc felett, aki még sosem csalt meg egyetlen lányt sem: mind tudjuk, hogy a hollywoodi partik világa egyébként sem a hűségről és önzetlenségről híres. Ám azok után, hogy néhány évvel ezelőtt több százezer dollárra perelt egy bulvárlapot, amiért az címlapon hozta le: megcsalta Jennifer Anistont, nem merek rákérdezni: vajon a „jóbarátnővel” való liézonja az őszinteségre épült -e. „Mára olyan fontos szerepet kapott az életemben a szerelem, hogy gyakorlatilag bárhová megyek, bármit teszek, mindenüt kürülvesz.” mondja. Nos, itt volt az ideje: a színész kislánya, Locklyn épp karácsony előtt született meg. Kevin James szerint onnan tudhatod, hogy a kapcsolatod jó irányba halad, hogy már nem érzed úgy, mintha tojáshéjon sétálgatnál a párod közelében. „Olyan ez, mint a vezetés: az első időszakban lassan haladsz a külső sávban, ám hamarosan feloldódsz, leengeded a napfénytetőt, és elkezded élvezni a dogot anélkül, hogy a szabályokon gondolkodnál.” Ezzel Vince is egyetért: „Amikor már nem azon aggódsz, hogy szerethető vagy -e, hanem képes vagy önmagad lenni, akkor kezdődik a közös utazás.”

Az igazság mindig megtalál

Mosolyogva léptem ki a nyüzsgő utcára a szállodából: bevallom, nem volt rossz karnyújtásnyira ülni Vince Vaughntól… persze ezt nem reklámozom majd, mikor a párom rákérdez, milyen volt a sajtóesemény. Vagy mégis el kellene mondanom?… A telefonomért nyúltam, hogy szóljak neki: egy Oxford Circus-i kávézóban írok, ott várom őt. Amikor néhány perc mulva belépett az ajtón, felragyogott az arcom. A film egyik mondata jutott eszembe: „Őszinteség. Nem menekülhetsz el előle, mert az igazság mindig megtalál majd.” A szemébe néztem, és csak annyit mondtam: „Tudod… Vince Vaughn nem rossz pasi… de tuti nem cserélnélek el.” Igaza lehet Carl Gustav Jungnak: a szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre…

Az  írás a Life.hu weboldalán jelent meg.

Egy kis ízelítő…

Az mi az, hogy Music Plus?

A MusicPlus abszolút hiánypótló zenecsatorna lesz a hazai piacon,
ugyanis határozott célunk, hogy a szlogen – több, mint zene – valóban tükrözze a tévé arculatát.

A “zenetévé” itt is azt jelenti majd, hogy reality-k és amerikából átvett show-k futnak majd a képernyőn, a beszélgetések pedig a celebek mellműtétjeiről szólnak majd?

Nem. Leginkább pop kult adónak nevezném, a szó legjobb értelmében. Meggyőződésünk, hogy intellektuálisabb témák is lekötik a tizen-huszonéves nézőket, mint a mellműtéteikről mesélő celebek, vagy a mondvacsinált sztorik.

Juj, én is sztár akarok lenni! Lehetek nálatok műsorvezető?

Ha elég jó vagy, naná! Eleinte tematikus klipműsorokkal indulunk, de remélhetőleg néhány hónapon belül megtaláljuk a csatorna arcait – akik nem egyszerűen sztárocskák, hanem példaképek lehetnek a nézők számára. Ígérem, hamarosan többet is elárulunk a castingról.

Milyen műsorokat nézhetek majd a MusicPlusszon?

Ha megvan az álomcsapat, elindítunk egy napi talkshow-t, egy slágerlistát, egy klipkívánságműsort, és egy kultúrális programokat ajánló heti magazint is, melyben exkluzív interjúk is helyet kapnak majd, nemzetközileg elismert filmrendezőkkel, színészekkel. Egy popkultúrális hírműsort is tervezünk, ezekkel pedig visszakanyarodunk a “zenetévézés” gyökereikez: mára az ilyen típusú showkat sajnos megették a reality-k. És személyes titkos vágyam, hogy előbb-utóbb legyen egy élőben közvetített zenei műsorunk, amelyben kiváló technikai felszereltséget biztosíthatunk ahhoz, hogy a zenekarok playback nélkül is a húrok közé csaphassanak.

Hogy lehetsz főszerkesztő, ha nem is élsz az országban? Vagy ez csak amolyan névleges pozíció?

Koránt sem. 2008 óta kozmopolita életet élek: szabadúszóként dolgozom, és a laptopomon kívül csak a kreativitásomra van szükségem, ha utazom. Mivel a párom Tel Avivban orvos, Izrael, Anglia és Magyarország között ingázom, de ha épp egy izgalmas interjú lehetőség adódik New Yorkban,vagy dübörög a Fashion Week Párizsban, semmiből nem áll felpattanni egy repülőre. Ez kompromisszum kérdése: nem élek fényűző életet, nem taxizom, nem járok étterembe, nem shoppingolok. Egy szobát bérlek egy régi viktoriánus házban, kelet-Londonban, ahol összesen kilencen lakunk együtt, és minden nap otthon főzünk. Amit mások drága autóra, ruhákra, cigarettára, vagy alkoholra költenek, én elutazgatom, és összekötöm a kellemest a hasznossal: az elmúlt évek során olyan művészekkel interjúzhattam nemzetközi magazinok számára, mint Harison Ford, Rachel McAdams, Sigourney Weaver, vagy Anne Hathaway. Miután főszerkesztőként a műsorok felépítése és azok szemlézése lesz a fő feladatom, ötletelni a világon bárhol tudok, napi szinten pedig internetes konferenciákon tartjuk a kapcsolatot. A legnagyobb brandek ma már így működnek, csak egy példa: egy nagyon közeli barátom az MTV egyik főmunkatársa, és gyakorlatilag sosem tartózkodik egy országban egy hétnél tovább.

Nem gerinctelen dolog, hogy az egykori anyacsatornád konkurenciájának útját egyengeted?

Sok médiaguruval ellentétben én abban hiszek, hogy az úgynevezett konkurens médiumok ádáz harc helyett erősíthetik egymást. A 1Music Chanel főszerkesztője, Nagy Zoli az egyik mentorom volt, amikor húszévesen belecsöppentem a televíziózás világába, a Vivára pedig egész életemben egyfajta otthonként tekintek majd. Ahogy mondani szokás: sosem piszkítanék bele abba a tálba, amiből korábban ettem.

Most, hogy már menő, itellektuális lapoknak is írsz, és az emberek végre kezdenek kicsit komolyan venni nem rossz lépés megint a tini közönség felé fordulni?

Amikor a Vivához kerültem, nagyon szerettem, hogy nem csak diszkókba és klubokba, hanem kiállításokra, színházi próbákra is ellátogattunk, hogy a délutáni talkshowba olyan témák is belefértek, mint például az, hogy melyik sztárnak melyik a kedvenc verse, regénye, vagy hogy egy egész műsor épült arra, hogy a fiatal tinik megtanulják a helyén kezelni saját felnőtté válásukat. Kicsit ezt az “old school” koncepciót szeretném visszahozni, mai köntösbe bújtatba. Mary Poppins azt énekelte: “Egy kis kanál cukorral lemegy az orvosság.”, és én is hiszek abban, hogy egy kis “cukormázba” bújtatva olyan témák is lekötik a nézőket, amelyeket szárazon tálalva talán dacból elutasítanának. Amikor pár hónapja a Ludwig Műzeumban tartottam előadást a Fashion Video Festiválon, a szakmai nap házigazdája popkultúra szakértőként konferált fel. Ez nagyon hízelgő számomra, ugyanis mindig is úgy gondoltam a pop kultúrára, mint egyfajta urbanizációs forradalmi eszközre: legyen szó az Abba platform cipőíről, a Spice Gilrs “Girlpower” mániájáról, vagy Madonna és Britney hirhedt csókjától, ami egy adott korban nonszensznek és felszínesnek tűnik, néhány évtized távlatából már a népszerű kultúra mérföldkövévé válik. Célom az, hogy felnőhessen egy olyan generáció, melynek tagjai megértik, hogy igenis megfér egymés mellett az IPodunkon Britney Spears, a Rolling Stones és Bartók Béla is. Andy Warhol óta tudjuk, hogy a pop egyfajta “tudatos naivitást” csempész a komolykodni próbáló világunkba, erre pedig lássuk be, mindannyiunknak szükségünk van.

Kattanj rá a MusicPlus hivatalos Facebookjáta itt.

10. Ollókezű Edward

Ehhez mértem kezdjünk mindjárt egy kevésbé szirupos x-mas mozival! Listánk tizedik helyén egy meglehetősen szokatlan figura áll. Tim Burton hőse nem norvégmintás, rénszarvasos pulcsit visel, hanem talpig fekete, goth szerkóban nyomja, mégis kihagyhatatlan ünnepi filmmel örvendeztetett meg minket 1990-ben. A jelenet, amelyben Edward karácsonyra emberi kezeket kap feltalálójától az őt elcsúfító ollói helyett, nem csak bizarr, de megható is. Azóta is számos meg nem értett kamasz álma levágott végtagokra bukkanni a szalaggal átkötött dobozka mélyén.

9. A Grincs

Míg manapság Taylor Momsen elvadult, bonsiai-Courtney Love-ként él és alkot, illetve a Gossip Girl című méltán népszerű teen trash sorozat intrikusaként kapaszkodik fel a manhattani felső tízezer világába, régebben csupaszív kislányként igyekezett megóvni a karácsonyt attól, hogy a zöldre mázold képű Jim Carrey elrabolja az ünnepet. Nem is értjük, hogy egykori slágerét, melyet a Grincs főhősnőjeként énekelt, miért nem dolgozza fel rockbandájával, a The Pretty Recklessel…

8. Bajos csajok

Valamikor a nyolcvanas években Madonna azt nyilatkozta, hogy a karácsony totál szexista ünnep, hiszen a szeplőtelen fogantatás története arra neveli a fiatalságot, hogy a szex valamiféle bűnös élvezet, a kilencvenes években pedig rendületlenül hódított a poén az iskolai menzákon megrendezett ünnepélyeken, hogy „Szandi is Fenyő alatt tölti a karácsonyt.” Az ezredfordulóra a karácsony-szex koktél a mozikat is elérte: Lindsay Lohan meglehetősen erotikusra vette a figurát, amikor Bajos csajok című filmjében a Mikulás miniszoknyás segédjeként lépett színpadra a gimi karácsonyi koncerjén, három alulöltözött barátnőjével…

7. Muppeték karácsonyi éneke

Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének számtalan olyan kiábrándító feldolgozást ért már meg, hogy szegény öreg Karcsi bácsi biztosan forgott a sírjában – gondoljunk csak a Vanessa Williams főszereplésével készült A díva karácsonyi éneke című zenés-táncos tragédiára. Tavaly Jim Carrey főszereplésével újabb adaptáció készült, ami egész pofás lett, mi mégis a Muppet Show szereplőgárdájának egyszerre komikus és autentikus változatáért rajongunk leginkább, Michael Caine-nel a főszerepben, aki a bábok gyűrűjében és a fergeteges poénok közepette zseniálisan alakítja az öreg Scrooge-ot.

6. Karácsonyi lidércnyomás

Ha az unokahúgunk, elő akarja kapni valamelyik Disney klasszikus konzumkultúrától bűzlő, übergagyi karácsonyi folytatását, verjük ki a kis kezéből a Timon és Pumba karácsonyát, és azzal a lendülettel vessük a kandallóban ropogó tűzre. Helyette ajándékozzuk meg őt egy kortalan rajzfilmmel, amelyben lefejezett játékok és más rémisztő romok várják a gyerekeket a karácsonyfa alatt, miután Halloween-város fő rémisztgetője, Csontvázy Jack rabul ejti a Mikulást. A néhány évvel ezelőtt 3D-ben is bemutatott mesterműtől címével ellenétben egyetlen gyereknek sem lesznek rémálmai, helyette azonban örömmel fogja dalolni kedvenc slágerünket, ezt ni.

5. Batman visszatér

Tim Burtont ünnepélyesen kikiáltjuk a Karácsony hivatalos rendezőjének, hiszen triplázott a listánkon: Batman második mozi-eposza akár a Karácsony Gotham City-ben címet is viselhetné. A kavargó hópelyhek között repkedő bőregér-pasi már önmagában is lázba hoz minket, ám az igazi ünnepi hangulatról ezúttal pulyka helyett egy másik madár, a Pingvin gondoskodik. Bár a film nem a „feel good” mozik közé tartozik szenteste, óriási előnye, hogy azok sem érzik majd magányosnak magukat, akik a macskájukkal töltik a karácsonyt: ki ne akarna Michelle Pfeifferrel ünnepelni?!

4. Mi a manó?

A sötét és lehangoló kirándulás után landoljunk ismét a naivitás pihe-puha talaján. A Ronda ügy című, tarantinista hagyományokat követő klasszikus főszereplőjének karácsonyi moziját elsősorban azért szeretjük, mert elérte a lehetetlent: megszerettette velünk a manókat, akiktől a Twin Peaks záróepizódja óta rettegtünk. A jelenet, amelyben Buddy, az Északi-sarkról érkező manó-jelölt felfedezi New Yorkot, arra sarkall minket, hogy a deviancia határát súrolva mi is megosszuk féktelen örömünket az egész világgal, énekelve, táncolva, zöld kezeslábasban ugrabugráljunk az utcán, feldíszített kirakatokban aludjunk, és mindenkit szorosan átölelve kívánjunk boldog karácsonyt.

3. Találkozz velem St. Louiseban

A musicalek aranykorában semmi sem volt ciki: a 24 éves Judy Garland például viselhetett olyan sminket, mintha egy ötven-közeli, gyakorló transzvesztita volna. Persze még ez sem rontja el a varázsát a szívszaggató jelenetnek, melyben Liza Minnelli mamája glicerin könnyeket hullat, miközben elénekli minden idők legmeghatóbb karácsonyi dalát, a Have Yourself a Marry Little Christmast. Megsúgjuk, hogy ezt a filmet nézi Carrie Bradshaw a Szex és New York mozifilmben, mielőtt (felkap egy kábé harminc ártatlan mosómedve bundájából készült nagykabátot és) a szakadó hóesésben keresztülrohan a brooklyni gettón, hogy boldog újévet kívánjon kedves barátnőjének, Mirandának. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes megnézni.

2. Segítség, karácsony!

Ez a méltatlanul elfeledett remekmű olyan zseniális komikusokat vonultat fel, mint Steve Martin és Adam Sandler és a zenekarával, a The Licks-szel nemrégiben hazánkban járt Juliette Lewis. A szürreális komédiában Sandler beleszeret egy hímnős óriásba, Juliette pedig Szűz Máriaként ad életet gyermekének a város közepén álló karácsonyfa alatt, emellett pedig azt is megtudhatjuk, hogy püspökkenyeret adni karácsonyra felér egy gyilkossággal. Bár a húsvét, így a locsolkodás is még arrébb van, gondoltuk, kicsit előreszaladunk az ünnepek palettáján: a kiválasztott jelenetünkben a vajúdó anyának épp elfolyik a magzatvize.

1. Igazából szerelem

Nem más ez, mint az ultimate, mindent vivő karácsonyi film: érzelmes, humoros, ironikus, és realisztikus. Bármely jelenetre rábökhettünk volna a miniszterelnököt alakító Hugh Grant fenékriszálásától egészen a szomorú percig, amikor Emma Thompson karácsony este jön rá, hogy a férjének viszonya lehet azzal a szuka titkárnővel. A mi győztesünk mégis a világtörténelem legromantikusabb megcsalására esett: Keira Knightley a férje háta mögött, a hóesésben kapja le a pasi legjobb barátját, miután az rendkívül kreatív módon vallott szerelmet neki. Mindenkinek ilyen tökéletes karácsonyi ünnepeket kívánunk: ki-ki helyezze magát a kedvenc karaktere pozíciójába. Aki a feleséget választotta, szégyellje magát, aki a gaz csábítót, az még jobban, aki pedig a férjet, az az ünnepek után keressen magának egy jó pszichológust.

A bejegyzés az Est.hu számára készült.

Lindsay Lohan és a 100 forintos bolt

Bár Lindsay Lohan manapság jobban emlékeztet Geronazzo Mariára, mint egy tini ikonra, őt is a Disney-sztárgyár nevelte ki. Szeplős, cuki pulykatojásból először remek színésznővé érett – ezt még Meryl Streep is elismerte -, majd egy lendületes váltással kokainozni, heroinozni és piálni kezdett, míg végül rehabon és a börtönben kötött ki. Egy ilyen figyelemreméltó karrier mérföldköveiből nehéz szemezgetni, de mi végül azt a vállalhatatlan tévéreklámot tartottuk a legkínosabbnak, amelyet Linds nem is olyan régen követett el – hiszen minden pénzét drogokra és óvadékokra kellett költenie. A kisfilmen Lohan egy 100 forintos bolt dizájnelemeivel operáló, extra-gagyi ruhás céget reklámoz, és arckifejezése azt üzeni a (maradék) rajongóknak: „Bocsássatok meg… nem volt más választásom.”.

Leighton Meester szexvideója, amelyben „nem ő” szerepel

A Gossip Girl – vagyis magyarul Pletykafészek (jaj…) – című sorozat súlyosan kimeríti a bűnös élvezet fogalmát. A hazánkban Bad Girl néven forgalmazott, botránykönyvnek kikiáltott regénysorozat középpontjában manhattani tinik állnak, akik a nap 24 órájában, a hét 7 napján egymás háta mögött kavarnak, és azon versengenek, hogy ki a népszerűbb. A sorozat negyedik évadára már mindenki szexelt és járt mindenkivel, de még mindig drámai zenei kíséretet kap, ha két szereplő összegabalyodik, ilyenkor pedig a narrátor – Gossip Girl – azt mondja: „OMG, the best way to get over someone is to get under someone else. ” (Kb.: A szakításon úgy tudsz felülkerekedni, ha valaki más alatt keresed a boldogságot.) Ennek az eposznak a főszereplője Leighton Meester, akinek Paris Hiltont megszégyenítő pornófilmje nemrégiben a weben landolt. Ez még nem is volna olyan ciki 2010-ben – láttunk mi már karón varjút -, de az ifjú színésznő kerek perec letagadta, hogy ő szerepel a felvételen. „Szomorú… az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint nekem.” – nyilatkozta.

Robert Pattinson és a penetráns bűz

Az Alkonyat-filmek sztárja szó szerint sportot űz abból, hogy önmagára nézve kínos kijelentéseket tesz. Előfordult, hogy azt nyilatkozta: allergiás a vaginákra, de olyan is volt már, hogy kijelentette: minden nap minimum ötször guglizza le önmagát, hogy mit írtak róla az elmúlt pár órában. Gyanús, hogy R.Patz azért szereti nyilvánosan lejáratni magát, hogy jelezze: van öniróniája, humorérzéke, és egyáltalán nem veszi komolyan a hisztériát, amely a vámpírmánia feltámadása óta övezi őt. Ezt bizonyítandó nemrégiben elmondta egy lapnak: a személyes higiéniája egyszerűen gusztustalan. „Napokon át nem zuhanyzom, nem cserélek alsógatyát, és bűzlöm, mint egy hajléktalan. ” mondta. A Twilight PR-osai valószínűleg nem pontosan ezt a reklámszlogent célozták meg, hogy még többet kaszáljanak Edward Cullen karakterén. Az „Alkonyat saga” szóösszetétel mostantól új értelmet nyer…

Justin Bieber és a gonosz üvegajtó

Amikor egy 16 éves fiú 12-nek néz ki, és olyasmikről énekel, hogy „Egész életemben rád vártam… ”, az már önmagában elég lenne a dobogós helyhez, de úgy döntöttünk, keresünk még pár okot arra, hogy röhögjünk egy jót Hollywood legkisebb királyfiján. Erre remek lehetőséget szolgáltat az internet történetének egyik legszellemesebb honlapja, a lesbianswholooklikejustinbieber. A kisfiús, előrefésült hajú lányokat nézegetve tűnik fel, hogy Biebernek tulajdonképpen „tucat-leszbi” feje van – ha van olyan ismerősöd, akinek itt a helye, a szerkesztők mindig várják az új hasonmásokat. Justin végül hírhedt üvegajtós produkciójával küzdötte fel magát a harmadik helyre: egy épületből kilépve valahogy nem sikerült megfejtenie a forgóajtó hihetetlenül komplikált működési elvét, és hihetetlen hévvel rohant neki az átlátszó elválasztó falnak. Maradandó sérülést nem szenvedett. Ki-ki döntse el maga, hogy ennek örülünk-e, vagy sem…

Britney és az umbrella-ella-ella…

Bár Britney Bitch lassan harmincéves lesz, mégis tini idolként tartja számon a populáris kultúra, ennek pedig legfőbb oka az, hogy elvált asszony és kétgyermekes anya létére pont úgy viselkedik, mint egy nyolcadikos lány, aki híres modell, énekes, színésznő, és prostituált szeretne lenni nagykorában. Az ő esetében is számtalan emlékezetes szemelvényt emelhetnénk ki, hogy bizonyítsuk: helye van a listánkon, legyen szó a híres „Hol is van Ausztrália?” megnyilvánulásról, a karon ülő gyermek majdnem leejtéséről, vagy a Las Vegas-i villámházasságról. A legkeserűbb falat viszont minden kétséget kizáróan az, amikor Brit egy esernyővel támad neki egy lesifotós kocsijának. Ez röviddel azután történt, hogy Spears kopaszra borotválta a fejét, még aznap délután random tetoválást készíttetett, majd háromnapos megfigyelésre bekerült a zárt osztályra. Brit-Brit azóta ismét stabil, visszakapta gyermekei felügyeleti jogát, és egészen megszelídült: manapság már csak szexuális zaklatással vádolják őt testőrei.

A Top 10 lista további helyezettjei és mégtöbb video az Est.hu oldalon.

A Tuti gimi – eredeti címén One Tree Hill - egy harmincévesen kamaszokat játszó lényekről tinikről szóló dráma,  a sztori pedig a család, a szerelem, a divat és a kosárlabda körül forog. 2003 óta fut Amerikában, ahol jelenleg a hetedik sikeres évadot vetítik. Az én karakterem, Mouth a kosármeccsek kommentátora, és nagy álma, hogy sportriporter legyen. A szerelmi élete nem túl szerencsés – alapvetően kissé lúzer figura -, viszont hatalmas szíve, és legalább akkora füle van…

A Beverly 90210 kispista a One Tree Hill drámáihoz képest…

A Skins egy kétszeres BAFTA-nyertes brit televíziós sorozat, melyben egy tinikből álló baráti társaság mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Sikerét főként annak köszönheti, hogy  olyan kényes témákba tenyerel bele, mint például a kábítószer-fogyasztás vagy a homoszexualitás. Maxxie egy meleg srác, akinek álma, hogy profi táncos legyen, és hogy kivetkőzzön vele született “ribanckodós” személyiségéből. Kedvenc jeleneteim egyikében az egész osztály előtt kér bocsánatot, amiért nem tud parancsolni a hormonjainak…

A Skins 18 év felettieknek csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott…

Az animékkal mindig is jóban voltam, hiszen kamaszként nagy Sailor Moon rajongóként minden szünetben azt üvöltöttem a suli folyosóján: “Lunáris prizma, változtass át engem!”. Ez a szerelem munkám során is elmélyült, hiszen én írtam a Pokémon 3 – A Film című mozi magyar szövegét. Kedvencem saját karakterem azonban az Inu Yasha kis hőse, Shippou, aki kitsune-youkai, vagyis egy róka-szellem. Apjával élt, akihez egy nap egy szent ékkőszilánk került. E miatt támadtak rájuk a gonosz villám-fivérek, akik elvették a szilánkot, és megölték a kis róka apját. Shippou egyedül maradt, és meg akarta bosszulni apja halálát. Így keveredett a főszereplők, Inuyasha és Kagome és Miroku életébe, akik szintén szent ékkő szilánkokra vadásznak. Egyik támadása a Kitsune-bi (róka-tűz), amelyet elementáris erővel üvölt, ha bajba kerül. Ezt az apró momentumot a különféle anime találkozókon a közönség kérésére gyakran felelevenítem. Nevének jelentése hét ékszer, és számomra valóban aranyat ér… nagyon megszerettem őt.

Inu Yasha, és egy kis családi perpatvar…

Meglehetősen nehéz összeszedni valamennyi szinkronmunkámat, de a kedvenceimet könnyű felidézni: a Metropolis című Animében a gonosz Rock hangját kölcsönöztem, a Terry Fox igaz történetéről szóló moziban én voltam rákbeteg futóbajnok, Terry hangja, az Érbevágó című thriller-komédiában pedig a főszereplő, Zia magyarhangja voltam. Vicces visszagondolni a Táncoslábú kamaszlányok című Disney filmre is, amelyben egy kis latin macsó szólalt meg az én hangomon, de az is feledhetetlen élmény volt, hogy a Fiúk a Klubból tizenhatéves, HIV+ fiúprostituáltjaként, Hunterként végigkáromkodhattam a kultikus sorozatotot.