“Egy meleg, kabbalista, buddhista, vegán celeb? Na jó, hagyjuk…” mondhatja bárki, aki az útkeresőket képmutatónak látja, és aki szerint nem árt, ha mindenkiben a legrosszabbat látjuk meg – így legalább sosem csalódunk. Az én ösvényeim azonban – a Buddhizmus, a Kabbala és a vegán életmód – ugyanarra épülnek: úgy élni, hogy azzal nem ártunk magunknak, és másoknak, ami pedig elindított az utamon, az a saját szenvedésem volt…

Találkozunk?

Ma már tudom, hogy a szamárlétrán mászva rengeteg sérülés ért: étkezési zavarokkal küzdöttem, pszichiáterhez jártam, antidepresszánssal kezeltek. Egyik énem címlapokra vágyott, a másik viszont tudta, hogy ostobaságokkal teszem egyenlővé a nevem. Hiába volt élő tévéműsorom, és mosolyogtam magazinok címlapján, a lényegi énem haldokolt, és olyasvalaki foglalta el a helyét, akit gyűlöltem. Mára megértettem, hogy a két énem remekül megfér egymás mellett… hiszen mindketten ugyanazt akarják: adni.

Persze sokaknak csípi a szemét, hogy Madonna után Steiner is villogtatja a vörös fonalat, és hazugság is volna állítanom, hogy kedvencem nem hatott rám amikor elkezdtem a Kabbalát tanulni, de nem szabad ítélkezni afelett, akik a fényt keresi, bármilyen utat válasszon. Madonna azért inspirál, mert én is a szándékos polgárpukkasztás után ébredtem rá: a célom, hogy az alagutat, amelyet exhibicionizmussal ástam ki önmagam és a közönségem között egy napon megtöltsem fénnyel. A fonal a csuklómon emlékeztet: véres verejtékkel kell dolgoznom, hogy felfedezzem saját, tiszta természetem. Jézus Krisztus, Teréz Anya, John Lennon: minden korban voltak, akik hitték, hogy a határok és a társadalmi osztályok elmosódnak, és egy lélekként élhetünk a Földön, a béke nyelvét beszélve. Ez sokak számára gejl, másoknak irreális, én viszont büszkén hiszem, hogy egy nap senki sem ismerni majd a “gyűlölet” szót.

Május óta van személyes tanárom, David Zakin, aki a nem csak spiriuális vezetőm, hanem barátom is. Olyasmiket is elmondok neki, amit korábban egy terapeutának sem, és sosem ítélkezik. Önmagamat látom benne: egy kisgyerek lelkesedésével beszél a kedvenc filmjeiről is, és a kabbalista meditációról is, amely mindennapjaim részévé vált. Részt veszek a Shabbathokon, és amellett, hogy folytatom a tanulmányaimat is, felkértek, hogy mentorként segítsem az elsősöket. Inkább vagyok a tanulók barátja, mint tanára. Nagyon izgalmas feladat, és kínosan figyelek, hogy ne erőltessem rá senkire a spirituális tanokat. Nem akarok hittérítő lenni, hisz nekem is azért adhatott sokat a Kabbala, mert nem ezo-halandzsa, vagy dogmák hosszú listája. Közben a könyvemet is megírtam, ami már a kabbalista szemléleten alapul: az újonnan szerzett tudásnak köszönhetően újraértelmeztem az életem elmúlt eseményeit. Ma már tudom, hogy felelősséggel tartozom azért, amit kimondok és teszek. A könyvem bevételének egy részével például a Kids Creating Peace szerevetet támogatom: ők arab, zsidó és keresztény gyerekeknek szerveznek közös programokat, hogy az új generáció már megértese: mindannyian „egy vérből valók vagyunk”.

Természeti katasztrófák, éhinség, boldogtalanság korát éljük. Tudjuk, hogy a harácsolás nem helyes, de lusták vagyunk szeretni. Michael Berg, a Kabbala Központ társ-igazgatója szerint ha valaki ártatlanul sínylődik a börtönben, a szabadulás terve nem időnként ugrik be neki, hanem a nap huszonnégy órájában gondolkozik, hogy juthat ki. Az emberek nagyja a saját önzése által teremtett cellában él, és csak mikor halálosan szenved, akkor akar tenni valamit ez ellen… aztán végül mégsem tesz. Én Tel Avivban kezdtem tanulmányozni a lelkem tervrajzát, és végre kiigazodom rajta. Öröm, hogy ezt továbbadhatom másoknak, talán egyszer a saját gyermekemnek is. Azt hiszem, megérett bennem a hírnévvel járó felelőségtudat, erről igyekszem nem elfeledkezni.

A cikk a Best magazinban jelent meg. A Kabbala Központ Magyarország Facebook csoportjához itt csatlakozhatsz.

A történelem ismétli önmagát – szokták mondani, és az is tény, hogy a kabbalisták szerint gyakran találjuk magunkat ugyanabban az élethelyzetben – csak azért, hogy kijavíthassuk korábbi tévedéseinket. Vajon a pénteki meglepetés szülinapomat is így kell értelmeznem?… vagy egyszerűen csak el kell engednem magam, és élveznem a Glam-csillogást?…

Hoolie Scene… vagy Kristóf és Özge Tükörországban?

Az Indiába utazásom előtti éjszaka érkeztem meg Argentínából, a Rettegés Foka felvételéről. Hetvenkét óra ébrenlét, négy csont nélkül teljesített bátorságpróba, és három kiló argentin steak után úgy éreztem magam, mint egy Lindsay Lohan film stáblistáját nézve: ez azért sok(k) volt, de vicces visszagondolni rá. Megérkeztem Budapestre érve becsuktam magam mögött az ajtót, és arra gondoltam: huszonnégy órán belül a mesés keleten leszek, ahol a madarak szépen szóló dharmát zengenek, és bollywoodi dívák elefántok hátán éneklik a Chori-Chori című dalt. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom, a vonal túlsó végén pedig műsorvezetőtársam, Kisó hüppögött: „Azonnal találkoznunk kell! Szörnyűség történt!” – közölte. „Magánéleti vagy szakmai válság?” „Mindkettő!” „A te magánéletedet érinti vagy az enyémet?” „Mindkettőt!” – zokogott, én pedig már úton is voltam a Morrison’s Pubba, ahol több órás lelkizésre számítottam…

Abban a pillanatban, ahogy beléptem az ajtón, “Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei”-nek véggeláthatatlan tömege kiáltotta, hogy „Hepi börszdéjj!” Döbbenetes élmény volt, és gay ikonhoz illően azon nyomban el is sírtam magam. A manapság csak net-celebként emlegetett Hoolie Scene és barátai szerveztek nekem Super Sweet 25 szülinapi bulit. Hoolie, amióta az eszemet tudom, nagy tisztelőm és pályám hű követője. Sokan úgy gondolják, szemérmetlenül majmol, akad, aki szerint két egyforma, mocskos kis buzernyákok vagyunk, és bevallom, egy időben engem is kezdett kicsit az Egyedülálló nő megosztaná című filmre emlékeztetni, hogy a frizurámtól a kutyámon át a piercingemig mindent magáévá tesz bő féléves késéssel. Ám időközben rájöttem, hogy megtisztelő, ha valaki idolra talál bennem… és különben is, valószínűleg az egóm mondatja velem, hogy mindez rólam szól. Hoolie éppen úgy önmagát keresi, és igyekszik megvalósítani az álmait, mint bármelyikünk, és bár mindannyian más-más úton próbálkozunk, ezek az ösvények néha hasonlíthatnak. Ami pedig a netes majomkodást illeti, egy szavam sem lehet: tizennyolc évesen én is ugyanilyen online páva lettem volna, ha akkoriban még nem a Commodore 64 meg a Tetrisz jelenti a popkult hightech csúcsát. A meglepetésparti akkor kulminált, amikor négy félmeztelen táncosfiú rángatott fel a színpadra, és egy tizenhatéves kislányka tank topban és latexben eltátogta Madonna Hung Up című dalát. Ezt később a HOT! magazin úgy aposztrofálta, hogy „Szexbotrány – Steiner meztelen fiúkkal vonaglott!”. Ennek egyébként kimondottan örültem, hiszen éreztem, hogy az utolsókat rúgja a „Kristóf, a botrányhercegnő” imázs, és ez egy szép tiara volt a plasztik éra trimmelt hajkoronáján. Az ajándékaim is hűen tükrözték mindezt: a kedvencem a Csajmagazinok képes történelme című nagykódex és egy Swarovsky kristályokkal kirakott, puncit villantó, rajzolt Paris Hilton voltak. Az éjszaka további részét a lakásomon a klasszikus Felelsz vagy mersz? játékkal töltöttük, amelynek az lett a vége, hogy hajnaltájt Julie London dallamaira többen sírva fakadtak, néhányan szenvedélyesen csókolózni kezdtek, páran pedig sértődötten távoztak. Napfelkeltekor mindenkitől érzékeny búcsút vettem, és megígértem magamnak: Indiában senkivel sem játszom majd ilyet…

Pár nappal később, már Benáreszben voltam, ahol az aranyszínű napkorong olyan fényesen ragyogott a Gangesz felett, amilyennek még sosem láttam korábban. A hinduk mezitláb, nevetve, beszélgetve mosakodtak a gát lépcsőin, a levegőben pedig millió illat keveredett, amelyek végül egyetlen eggyé álltak össze: az otthon illatává. A következő másfél hónapban sem a Dolce telefonomra, sem a MAC púderemre nem gondoltam többé. Kora hajnalban jógázni jártam egy helyi jógihoz, esténként indiai táncelőadások varázslata repített minket az évszázadokkal ezelőtti, mesés keletre, és meglátogattunk egy Teréz anya szeretetközpontot is, ahová adományokkal és felajánlásokkal érkeztünk, de sokkal gazdagabban léptünk ki az ajtón. A haldoklók arcán ragyogó mosoly ült, és olyan betegségekkel szembesültem, amelyeket Európában még csak elképzelni sem tudtam, de az elfekvőben mindenkinek megnyugvás és remény csillogott a szemében.

Három év telt el azóta. Azt szoktam mondani, hogy amikor megérkeztem Indiába, akkor indultam el az utamon. Mint egy rab, aki ledobta a láncait, mint a bohóc, aki évtizedek óta egymásra halmozott maszkjait sorra mossa le, végre megmozdult bennem a lélek. Pénteken pedig – mint Alice, aki már felnőttként visszatért Csodaországba – ismét lezuhanok majd a fehér nyuszi üregébe… pontosabban a Glam tánctermébe. Kíváncsi és izgatott vagyok, milyen lesz találkozni a régi barátokkal, szerelmekkel, és persze a régi démonaimmal, a titoktartás jegyében ugyanis sem a programról, sem a vendéglistáról nem tudok semmit sem… vajon Te ott leszel? Az ajtó mindenesetre mindenki előtt nyitva áll… és még bájitalt sem kell innod, hogy átférj rajta.

A szöveg részleteket tartalmaz a Gumimatrac a Gangeszen című könyvemből. A meglepetés szülinap március 12-én, 22.00-kor kezdődik. A Glam Budapest theme party-jának dress code-ja: öltözz te is sztárnak…

„Egy csodálatos könyvet olvasok, annyira feltölt enerdzsivel!” rebegte barátnőjének egy mellettem helyetfoglaló lány a Budapest-London járaton. A repülőgép diszkrét búgását kishíján megtörtem egy hangos sikollyal, amikor megláttam, hogy ez említett mű nem más, mint Pamela Anderson Star című regénye. Nem Szepes Mária, nem Jane Austen, de még csak nem is a Harry Potter.

Persze furdalt a kíváncsiság, hogy a tekintélyes mennyiségű póthajat, és ocelotmintás műkörmöt viselő hölgy miféle „enerdzsit” nyer a szilikonvölgyből, de megkérdezni nem mertem. Mi lesz velem, ha válaszol? – gondoltam. Helyette inkább beleástam magam a celebponyvák rejtelmeibe, hogy kiderítsem, mely hírességek tartották „celebritási kötelességüknek”, hogy  tollat ragadjanak – rajtam kívül.  Bár a kultúrsznobok előszeretettel hőzöngenek rajta, ha egy színésznő szakácskönvet ír, vagy ha egy filmsztár papírra veti az élete regényét, a legnagyobbak is szerettek teret engedni grafomán énjüknek, sőt , olyan is akadt közöttük, aki végül egy könyv szerzőjeként maradt köztudatban eredeti pályájának fénye pedig idővel elhalványult. Hiába, a szó elszáll, az írás megmarad…

Süssünk ki egy jó sztorit!

Biztosan a te mamád konyhájában is ott foszladozik Vízváry Mariska szakácskönyve. Minden idők egyik legmagasabb példányszámban eladott konyhai eszköze számtalan kétségbeesett háziasszonyt mentett ki a bajból, legyen szó fogyókúráról, hízókúráról, befőzésről, vagy csak egy szimpla tökfőzelékről. Kevesen tudják, hogy Mariska valójában színésznő volt, a főzés csupán a hobbija volt, amely később szenvedélyévé vált. Stahl Juditot éveken át televíziós műsorvezetőként ismertük, amikor egyszercsak megcsillogtatta főzőtudományat, ma pedig már szinte nem is emlékszünk arra, hogy egykor ő olvasta fel nekünk az esti híreket, vagy bolondot csinált a magyar sztárok krémjéből Miczukó nevű, japán riporerként. És bár eleinte akadt, aki húzta a száját, az isteni falatok elfogyaztása után egészen biztosan senki sem kéri majd a szakácskönyv helyett a panaszkönyvet.

Botrányok a könyvespolcon

Szakácskönyvet írni persze – hogy stílszerűk legyünk – más tészta, mint valódi regényt. Ám hogy elhessegessük a hiedelmet, mely szerint Kelemen Anna a „mindent kitálalok” műfaj úttörője, elárulom: a legendás német színésznő, Marlene Dietrich is szégyenérzet és pironkodás nélkül mesél Tiétek az életem című önéletrajzi regényében. “Azért határoztam el, hogy megírom e könyvet ,hogy a saját személyem körüli félreértéseket tisztázzam, s hogy ezentúl ne találgassák, mi a valóság és mi hazugság.” áll az előszóban. Ha tehát az egyik első igazi szőke szexistennő felemelkedésére és csillogására vagy kíváncsi, és jobban érdekel Hamingway, Jean Gabin, Piaf, és Orson Welles magánélete, mint Kásás Tamásé, inkább ezzel a könyvvel kezdd a sztár-önéletrajzok böngészését.

Segítség, író lettem!

A Szex és New York vehemens Samanthája még ennél ismesszebbre ment: önsegítő könyvben tálalt ki szexuális életéről, és a nemiséghez kapcsolódó elementáris erőkről. Szexuális intelligencia című könyve kettős funkciót tölthet be a könyvespolcodon: intellektuális óráidban  olvashatod,  szexuális hangulatban pedig legeltetheted a szemed a képeken. Kim ugyanis a fotók nagyrészén erősen hiányos öltözetben pózol. Második irodalmi műve, a Légy igazi nő afféle tinilányoknak szóló útmutató, hogyan is verekedjék át magukat az élet útvesztőin. Cattral maga egyébként tizenhatévesen hagyta ott a szülői házat, hogy színésznő lehessen, és máig három váláson van túl… biztos, hogy tőle akarod megtanulni a femninin enrgiák helyes használatát? Köszi, de akkor már inkább gyereknevelési tippek Britney mamájától.

Nem ér a nevem!

Azok a sztárok, akik szemérmesebbek magánéletüket illetően, szívesen bújnak egy alteregó bőrébe saját regényeikben. Nicole Richie például Chloé nevű inkarnációját tette meg The Truth About Diamonds – Az igazság a gyémántokról – című hollywoodi sztorijának főhősnőjévé. Chloé a történetben egy vagyonos lány legjobb barátnője, aki csupán arról híres, hogy híres – ugye milyen nehéz kitalálni kiről is van szó? Richie első regényét egyébként még a vérestollú kritikusok is nagyra értékelték, a New York Post magazin szerint például „szinte sokkoló, hogy milyen szórakoztató”. Naomi Campbellnek és Katie „Jordan” Price-nak már nem volt ekkora sikere. Bár a két hölgy a modellvilág két külön szféráját képviseli – Naomi az elegáns és csillogó divatmodellt, míg Jordan a „mocskos” glam dívát, történetük nagyon hasonló. Az Hattyú és az Angyal című regények szerzői egyaránt titkos társírók, akik tulajdonképpen a hírességgel konzultálva egymagukban alkotnak. „Nem fogok a számítógép felett görnyedni.” mondja Jordan. „Én csak kitalálok egy ütős alapsztorit.” Ez aztán az írói véna…

Celebmese

Gyerekkönyvet írni kockázatos vállakozás, hiszen a legkisebbek a legőszintébb kritikusok. Emma Thompson azonban telibetalált: Tündéri Lonkáról szóló leporellós mesekönyvei olyan gyönyörűek és szórakoztatóak, hogy egy fiatal mama valószínűleg legalább annyia élvezi a flitteres-tükrős, dombornyomott oldalak lapozgatását, mint a mini manók. Madonna ennél messzebbre ment: A Spiritualitás Gyermekeknek Alapítvány zászlaja alatt ősi zsidó tanításokat dolgozott át gyermekek számára is közérthetővé. Az Angol Rózsák hazánkban is megjelent első kötete után az alapítvány egész sorozatot dobott piacra az öt jóbarátnő történetéről, akik – csak úgy, mint a Spice Girls tagjai – mind különbözőek, így minden kislány megtalálhatja, kivel azonosul legkönnyebben. Persze akad, aki idegenkedik tőle, hogy ötéves gyermeke kabbalisztikus tanításokat hallgasson elalvás előtt, ám a történetek nem vallási dogmákra épülnek: Madonna meséi bájosak, és őszinteségre, nyíltságra és elfogadásra tanítják a legifjabb generációt.

Ahogy a nagy könyvben meg van írva

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a legszerencsésebb, ha egy sztár arról ír, amihez a legjobban ért. Victoria Beckham a divatszakma nagyasszonyaként sokak számára máig vérlázító jövőkép, pedig Posh illuszris divatházakkal kollaborál, és olyan divatikonok viselik kreációit, mint Claudia Schiffer, vagy Madonna. A That Extra Half Inch című couture-kódex szépségápolásról, az öltözködés alapszabályairól, kiegészítők használatáról szól, és nem nélkülözi az önirónikus megjegyzéseket sem. Plusz jópont, hogy a könyvben szereplő modellek koránt sem botsáska alkatúak. „A világért sem szeretném, hogy az olvasóim azt higyjék, csak azért, mert én sovány vagyok, kötelező nullás méretre fogyniuk.” kommentálta a képeket Posh. Paris Hilton könyvének, az Egy örökösnő vallomásainak szintén az önirónia a legfőbb erénye. A botrányairól elhíresült cicababa egyfajta kézikönyvet nyújt át olvasóinak, amelyben leírja, hogyan lehet bárki – korra, nemre és társadalmi rangra való tekintet nélkül – örökösnő. A könyv egyik első mondata: „Szüless a megfelelő családba!” Ezek után magára vessen, aki komolyan veszi a Hilton lány rózsaszín Bibliáját.

A cikkem teljes, szerkesztett változatát a Cosmopolitan 2009, novemberi számában találod meg.