Emlékszel rá, amikor Berger, Carrie Bradshaw egykori szerelme egy apró cetlin szakított a Szex és New York dívájával? “Sajnálom, nem megy.” Három szó… ennyi állt a papíron. És bár Carrie állította barátnőinek: nem érti, hogy történhetett mindez ilyen hirtelen, a valóságban koránt sincsenek véletlenek…

Pedig milyen jóleső érzés időnként a kiszámíthatatlanra kenni azt, ami a közös felelősségünk egy kapcsolatban, igaz? “A pasi hirtelen elhagyta a nőt.” Ezzel el is van intézve. Vagy: “Hirtelen pénz nélkül maradtunk, mert váratlanul zátonyra futott az üzleti megállapodás.” Végül pedig – mindezek következtében: “Az élet hirtelen olyan üres lett.” Ugye neked is ismerős ez a társadalmunk 99 százalékát érintő kór, a Hirtelen-szindróma?

“Vaksors, véletlen? Üres és értelmetlen szavak! Inkább ezt mondhatnánk: A Gondviselés inkognitói” – véli Joseph De Maistre, francia filozófus. A legnagyobb tévedés a világon, hogy vannak tévedések, balesetek, véletlenek. Nincs olyan, hogy “egyszer csak” vagy “hirtelen”, és olyan sincs, hogy “ok nélkül”. Minden okkal történik, és minden okozat egy újabb lehetőség. Amikor igazságtalanság áldozata lettél, emlékezz: a Hirtelen-szindróma egyetlen gyógymódja, ha felismered, hogy az úgynevezett véletlenek nem velünk, hanem értünk történnek. “Abban a pillanatban, mikor észreveszed, hogy minden zavarosnak tűnő élethelyzet a saját javadat szolgálja, máris közelebb kerülsz a tisztánlátáshoz” – áll a Titok című könyvben. Gondolj csak bele: ha elveszve érezed magad a sötétben, és nem is reménykedsz benne, hogy az alagút végén ott a fény, akkor az örök vakságra készíted fel magad. Olyan, mintha azt mondanád: “Nincs igazság, jóság, boldogság a világon!” Ezek a gondolatok pedig valóban megágyaznak a végtelen sötétségnek.

“Túl gyakran keresünk gyors rendbetételt, azonnali megoldásokat, változást máról holnapra. Amikor pedig sürgetjük a sorsot, eredmények helyett csalódás, frusztráció és elkeseredés vár ránk, pusztán azért, mert nem vártuk ki, hogy a fa, amelyet elültettünk, csírába szökkenjen, virágot bontson és meghozza a gyümölcseit” – áll a magyarul is olvasható Valódi gazdagság – A jóléthez vezető út című kötetben. A könyv szerzője, Yehuda Berg szerint bármin is dolgozunk, tudnunk kell: ha erőfeszítéseket teszünk, azt minden esetben siker koronázza majd. A megjelenő eredmények viszont nem mindig egyeznek azzal, amiket elterveztünk. Gyakran előfordul, hogy egy megmagyarázhatatlan áldás a sorsunkban az élet más területén tett erőfeszítés eredménye. Sokat teszünk egy kapcsolatba, ami látszólagosan sehova nem vezet, majd a szakítás után találkozunk a Nagy Ő-vel, és az önzetlenség, az odaadás, amelyet egy korábbi kapcsolatba fektettünk, “váratlanul” megtérül. Fáradhatatlanul dolgozunk egy projekten, ám a cég csődöt mond. Ekkor “egyszer csak” a másik, sokkal jobb munkalehetőség az ölünkbe hullik. Tudd, hogy – bár nem mindig látod majd az eredményeket ott, ahol elvárod őket – az energia sosem vész el.

Ne hagyd, hogy a káosz magával ragadjon. Ha kihívással szembesülsz, mielőtt reagálnál rá, emlékezz: “Azért történik, mert ez szolgál engem a legjobban.” A “legjobb” talán nem a szemed előtt bontakozik ki, és talán nem látod meg spontán a dolog pozitív oldalát, de ha nem omlasz össze, hamarabb észreveszed majd a bizonyosságod eredményét, mint hinnéd. Ha a “zseni átlát a káoszon” elvét tudod alkalmazni a háborús árokra emlékeztető irodai íróasztalodat szemlélve, akkor biztosan képes vagy meglátni a tökéletességet a leglehetetlenebbnek tűnő pillanatban is. Ahogy Soma Mamagésa mondja: “Nincsenek véletlenek, csak mi vagyunk éretlenek.”

A bejegyzés az Origo Női Lapozója számára készült.

Óriási tévhit, hogy az étkezési zavar női betegség. Ahogy az is, hogy az anorexia csupán hiúsági kérdés.A mai napig vallom: Magyarországon legalább akkora szükség volna evészavarosokat rehabilitáló központra, mint arra, hogy a betegek el merjék mesélni a történetüket, másokon is segítve ezzel. Én Gumimatrac a Gangeszen című könyvem egyik fejezetében mondtam el az enyémet…

85, és 55 kilósan. Alig pár hónap telt el a két fotó készítése között.

Egy kínai étteremben ülök, hajam kócos, kinyúlt póló van rajtam. Előttem egy tálcán tojásos pirított tészta, tavaszi tekercsek, rizspuding… és egy csomó más étel, amire csak rámutattam: “Ezt is!” Gyorsan, rágás nélkül nyelek, nem is érzem az ízeket: ha nyers tésztát vagy élesztőt tömnék magamba, az is kielégítene…

Tízévesen kezdtem kissé kikerekedni. Az étel mindig az első számú örömforrást jelentette számomra, ez pedig egészen odáig fajult, hogy egy hatalmas pizza a nap fénypontjává vált számomra. Sportolni gyűlöltem, a tornaórát még a mateknál is jobban utáltam. Persze az sem segített, hogy a mamám időnként viccesen “hurkának” vagy “daginak” becézett… Ilyenkor valahogy még éhesebb lettem. Talán tudat alatt úgy éreztem, hogy “fel kell nőnöm” a nevemhez. Sosem voltam kimondottan duci, de puhány, enyhén túlsúlyos fiúcska voltam, kis pocakkal. Ugyanakkor viszont elképesztően hiú voltam, és egyre inkább foglalkoztatott a hollywoodi “size zero” kultúra.

Pontosan emlékszem rá, mi inspirált arra, hogy mindenkinél vékonyabb legyek: a Charlie angyalai tengerparti jelenetében Demi Moore csupán egy apró bikinit visel. Alakja inkább emlékeztetett huszonnyolc év körüli jógatanár fiúra, mint egy formás nőre: szálkás lábak, finom tónusok a hason, karakteres, csapott váll… Pont olyan, amilyenre vágyom. Rákattantam a hollywoodi sztárdiétákra: rendszeresen vásároltam az egyik brit magazint, amelyben óriásira kinagyított úszógumik mellé rikító rózsaszínnel írták fel: “Oh, no!” Pontosan tudtam, hogy Nicole Kidman 900 kalórián él, hogy Posh Spice kizárólag epret és bébispenótot eszik. Mindezt összegyúrva megalkottam a saját diétámat: annyi kalóriát ettem, amennyit a testem egy nap alatt képes volt elégetni, ez pedig kizárólag fehérjéből állt. Emellett mindennap infraszaunáztam, így gyakorlatilag mínuszkalóriákon éltem.

Ha akkoriban békén hagynak, az anorexia talán múló hóbortként eltűnt volna az életemből, de az ismerősök képtelenek voltak nem észrevenni a változást. Nyilvánvalóan aggódtak értem… csak nem a megfelelő módon tették. A sok “Undorítóan sovány vagy!”, “Látni akarom, ahogy megeszel egy szelet tortát!” megtette a hatását: zabálni kezdtem a tudálékos, okoskodó kommentátorok kedvéért. Ekkor kezdődött a bulimiám. Lassan kiismertem a testem reakcióit: tudtam, miket kell ennem ahhoz, hogy könnyebben menjen a hányás, megtanultam halkan, öklendezés nélkül megszabadulni az ételtől, és persze mindenki előtt titokban tartottam az új szenvedélyemet. Ám az étkezési zavarból rövid idő alatt mentális zavar lett, és azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag egy másik bolygón élek. Az életem kizárólag a zabálás, a hányás és az ezt követő érzelmi mélyrepülés körül forgott.

Egy fekély kellett ahhoz, hogy észbe kapjak: vérző gyomorral szállítottak egy budapesti kórházba, gyomortükrözésre. Orvosi tanácsra elkezdtem pszichiáterhez járni, és szorongásoldókkal meg antidepresszánsokkal próbáltam elnyomni a betegségem egyre szaporodó tüneteit, a gyógyszereknek köszönhetően azonban tompa és hiperérzékeny lettem. A zabálási rohamok épp úgy rám törtek, mint korábban, de a tekintélyes mennyiségű idegnyugtatónak köszönhetően fizikailag képtelen voltam megszabadulni a hatalmas ételmennyiségtől, így ismét hízásnak indultam. A bulimiám hét és fél éve alatt a súlyom 54 és 84 kiló között ingadozott. “A bulimiám”… – mintha csak a kisállatomról beszélnék, igaz? Az étkezési zavar, kiszorítva a valós kapcsolatokat az életemből, az egyetlen “barátom” volt, akihez fordulhattam. És tudtam, hogy minden alkalommal, amikor meglátogat, kiharap belőlem egy darabot, mérgez és rombol, de nem érdekelt.

Csernus Imréhez egy barátom tanácsára fordultam, aki évtizedeken át szedett altatókat és idegnyugtatókat. Mára teljesen “tiszta”, és ezt Csernusnak köszönheti. Az első találkozásunkkor nagyjából két perc után sírva fakadtam, pedig még szinte hozzám se szólt. Talán háromszor jártam nála. Nem sokkal később az összes tablettámat a kukába dobtam – még az elvonási tünetek sem riasztottak el attól, hogy megszabaduljak tőlük. Utolsó találkozásunkon Csernus arra kért, írjak egy levelet, amelyben megbocsátok mindazoknak, akikre legbelül haragszom, köztük magamnak is, és a levél megírása után bizonyítsam be önmagamnak, hogy – ahogy ő mondta – “nem csak lecsúszott popsztárokkal vagyok képes cseverészni a hülye műsoromban”. Soha többé nem mentem vissza hozzá – nem is találkoztunk azóta.

A valódi gyógyulási folyamat három éve kezdődött, amikor édesapám javaslatára Indiába utaztam, ahol spirituális úton próbáltam megszabadulni a betegségtől: az volt a cél, hogy lássam, milyen is a valódi szenvedés. Tudni akartam, milyen egy olyan országban élni, ahol a Teréz anya szeretetközpontokban haldokló gyerekeket, az utcán leprásokat kerülget az ember. Egy olyan világban, ahol az ételnek valódi értéke van. Tavalyi Izraelbe költözésem is rengeteget segített abban, hogy magamhoz térjek, vagyis egészen pontosan visszatérjek önmagamhoz. Ugyanis éveken át nem voltam önmagam. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a bulimiának “mandátuma” van, a pszichológusok szerint pedig a betegség rendszerint hét éven át tart. Talán van benne valami. És bár az elmúlt években a spirituális fejlődésemnek köszönhetően megtanultam jobban bánni önmagammal, a mai napig nem merem gyógyultnak nevezni magam, legfeljebb tünetmentesnek.

A bejegyzés teljes, szerkesztett változatát az Origo Női Laopzóján olvashatod el.

Emlékszel még Peter André hawaii mintás bermudájára a Mysterious girl klipjéből? Hát a cuki kis piros shortra a Baywatch mentőosztagának gardróbjából? És persze ott a felejthetetlen Borat is, aki penetráns úszodresszt viselt a tengerparti fürdőzés alkalmával. Egy pasi a strandcucca olyan, mint egy érettségitétel: mindaz, amit évek hosszú sora alatt tanulnál meg róla, most egy pillanat alatt átlátható, és ha jól bemagolod, soha többé nem kell pótvizsgáznod szerelemből…

Marc Jacobs és pasija Louis Vuitton pléddel… HOT!

Fecskenadrág

Fecskét kétféleképpen lehet hordani: viccből, és komolyan. Ha az előbbi áll fenn, akkor nagyon rossz humorérzékre vall, ha az utóbbi, akkor pedig még rosszabb ízlésre. A fecske naci csak akkor bocsátható meg, ha viselője egy chicco latino, akinek túl szépek a hasizmai ahhoz, hogy a köldök alatt elvágja egy short dereka.

Bermuda

A bermuda a legszélesebb körben elterjedt fürdőnadrág Magyarországon, és mint ilyen, azt is elárulja, hogy a pasi nem akar – vagy éppen nem tud – kilógni a sorból. A térdig érő naci ráadásul ápol és eltakar – ellentétben a feszes gatyesszal. Ezzel azt üzeni a fiú: előbb nézz a szemembe, a többire lesz időnk később…

Övtáska

Az övtáska reneszánszát éli – hála az ismét tomboló nyolcvanas évek mániának. Ez azonban nem jogosít fel senkit arra, hogy póló nélkül viselje, pláne nem, ha rálóg a fecskenacira. Ez az összeállítás arról tanúskodik: viselője annyira szégyellős, hogy inkább egy pót-csomaggal dobja fel a beach szettet, mint hogy megmutassa, mi van a zsákbamacskában…

Ha szandálban megy be a vízbe

Igazi Törpojácával van dolgod. Emlékszel arra a pasira, akik lábujjhegyen járt a lakásodban, csak hogy minél kevesebb talp-felületet érintsen a padló pora? Na, ő ugyanarról a bolygóról jött. Retteg a medence alján tivornyázó baktériumoktól, a fél, hogy a frissen manikűrözött ujjacskáit megszúrja egy tengeri sün, és mindennél jobban iszonyodik attól, hogy egy nyálkás hínárra képjen.

Flip-flop

Urbánus kozmopolitával hozott össze a sors, aki tudja, hogy a metroszexualitásnak semmi köze a „kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak” frázishoz. Lányoknak: ha a srác flip-flopjának színe tökéletesen passzol az úszónadrágjához, és a Ray Ban napszemüvegének lencséje szivárványszínű fényvisszaverővel van ellátva, sanszos, hogy nem a szívedre, hanem a Cosmodra pályázik. Azért ne szalaszd el: végre valaki, aki nyálcsorgatás nélkül keni be a hátad a melltartó pánt alatt is.

Baseball sapka

A baseball sapi olyan, mint a horrorfilmekben a gyilkos: amikor már azt hitted, hogy végleg kimúlt, egyszer csak feltámad. A túlméretezett fazon, oldalán hálóval két üzenetet hordozhat: vagy egy kamionos mártózik meg félúton Bukarest és Bécs között, vagy, ha mázlid van, egy menő londoni nu-rave kiddel fürdőzöl. Ám ha a walkmenjéből az Apostol együttes üvölt, valószínű az előbbi típust fogtad ki.

Fejkendő

Ha csak nem szálltál be egy időgépbe, és utaztál egy olyan nyárba, ahol a New Kids On The Block, vagy a Hip Hop Boyz még mindig menő, valószínűleg a bejcgyertyánosi herpenyő patakban lubickolsz a helyiekkel. Persze az is előfordulhat, hogy a srác előző délután napszúrást kapott, és csak az agylágyulástól védi magát egy kendermagos kendővel. Ha tényleg nagyon cuki, hívd meg a hűvös szobába lazítani egy kicsit, de a kendőt még a póló és a naci előtt kapd le a fejéről!

Feszes úszó short

Ez a srác igazán magabiztos – büszkén bevállalja, hogy a partszakasz összes lánya méregeti a szemével a felhozatalt. Ráadásul agyban is nagy: nem csak kreatív, de a legfrissebb trendekkel is tisztában van. Tudja, hogy ami rajtad ultra gázos forrónadrágként funkcionálna, számára menő fürdőgatyesz is lehet.

Propelleres miniventilátor

Oké, neked vagy agyadra ment a kánikula, és a Négy Tigris Piacon feküdtél ki valamelyik bódé bádogtetejére sütkérezni, vagy egy kínai turistacsoportba ütköztél. És bár kétség nem fér hozzá, hogy Bruce Lee dögös volt fénykorában, Lucy Liu pedig igazi szexbomba, a miniventilátor, a sapkába épített propeller, az összecsukható rizspapír kalap és az eldobható fényképezőgép számunkra inkább savanyú, mint édes…

Mesefigurás törülköző

Először is nézz körül alaposan, mert ha egy szuper szexi pasi fekszik a Pokémon fürdőlepedőn, sanszos, hogy a DILF-kategória egyik díszpéldányába futottál bele, és a hatéves kisfia épp homokvárat épít a parton. Ha azonban nem így van, valószínű, hogy a srác „kissé” infantilis. Hívd el egy gyors mekis ebédre, és a Happy Mealt választja, inkább surranj ki a hátsó ajtón!

Hűtőláda

Itt kétesélyes a dolog: ha a boxban néhány doboz sör és előre bekevert koktél figyel, ne habozz közelebb húzni a törülköződet – a fiú cool, stílusos, és semmit sem bíz a véletlenre. Számíthatsz rá, hogy miután kiürült a kincsesláda, még mindig lesz meglepetése számodra. Ha azonban paprikás szalámi, parizer és kocsonya kerül elő, diszkréten húzódj arrébb, és mutasd be az urat Manci nagynénédnek.

Kétszemélyes gumimatrac

Emellett a srác mellett kész Hawaii lesz az idei nyár – pláne, ha egy fröccsöntött pálmafa is ott ékeskedik a matrac sarkában. Mielőtt mélyre eveznétek a szerelem tengerén, teszteljétek a matrac teherbírását a kisvízben! Ha pedig arra vágysz, hogy a kis tutajotok kipukkadjon a Kék Laguna közelében, emlékeztetünk, hogy pár hét alatt Brooke Shilelds szemöldököd lehet egy lakatlan szigeten…

Ha alsónadrágban fürdik

Ez a fiú igazi kalandor: ma reggel még csak terve sem volt véve, hogy a parton köt majd ki. Tesz a konvenciókra és az elvárásokra, ha neki úgy tetszik, mezítláb is megmássza a Mount Everestet. Mellette biztosan izgalmas lesz a nyaralás, ám ha az ágyban is olyan spontán, mint a vízparton, gondoskodj te a kellő védelemről!

Szalmakalap

Elnyűtt szalmakalap, bőr saru, és Armani gatyesz? Vagy egy valódi fashionistával van dolgod, vagy „szimplán csak” belefutottál David Beckhambe. Nem bosszant, hogy a pasid több kiegészítővel készül a strandra, mint te az esti buliba, és az sem, hogy el kell osztanotok az önbarnító krémet? Akkor derítsd ki, más fedett pályás sportokban is olyan jó -e, mint a shoppingolásban…

Yaht

Mi mást mondhatnánk… örökké tartó boldogságot kívánunk az esküvőtök alkalmából!

A cikkem teljes, szerkesztett változatát a júniusi Cosmoban találod.