Fotó: Ritter Doron

Hogyan találtál rá (vagy éppen talált rád) a kabbalára?

A szüleim igazi hippik voltak, akik sokféle “new age” bölcsességbe kukkantottak bele, és rengeteg, akkoriban Magyarországon különcök ösvényének tartott spirituális vonalon körülnéztek. A Kabbala volt az egyik. Engem alapjaiban buddhista szellemben neveltek fel – még három éves sem voltam, mikor először találkoztam a Dalai Lámával, és minden hétvégét a szüleim által alapított buddhista mediációközpontban töltöttünk -, de mivel a kabbala nem vallás, bárkinek a hitébe könnnyedén “beilleszthető”. Amikor országosan ismert lettem a tévének köszönhetően elszakadtam a spiritualitástól, és kizárólag a materiális dolgoktól vártam beteljesedést. Minél híresebb akartam lenni, és az sem zavart, ha ennek az az ára, hogy megosztom az embereket: tudatosan nyilatkoztam és öltözködtem polgárpukkasztó módon, és bár otthon a négy fal között be kellett ismernem magamnak: semmire se megyek a hírnév és a gazdagság illuziójával, kifelé mindig mosolyogtam. 25 éves koromra komoly étkezési zavaraim alakultak ki, és rászoktam a szorongásoldókra, antidepresszánsokra – a mélypont az volt, amikor a Viva kétnapos jótékonysági élő adsát úgy vezettem karácsonykor, hogy másnap a vendégekre sem emlékeztem. Eljött a pont, hogy találnom kellett egy utat, ami a sajátom, és magyarázatot kellett kapnom arra, miért van az, hogy minél kétségbeesettebben próbálok boldogulni, annál jobban a padlóra kerülök. Ekor a akadt a kezembe Yehuda Berg A Kabbala Ereje című könyve, amelyek a borítójára Madonna írt ajánlást: “Nincs itt semmiféle hókuszpókusz, vagy vallási dogmák: ezek a tanítások bárki számára elérhetőek és érthetőek, és bárki képes lesz velük az élete megváltoztatására.” Egy éjszaka alatt rágtam át magam a könyvön, és másnap felhívtam a tel avivi Kabbala Központot az első kérdéseimmel. Azt hiszem, amikor ezek a kérdések megszülettek a fejemben, akkor váltam a kabbala követőjévé.

Mióta követed a tanításait? Miért?

Öt évvel ezelőtt egy váratlan és nagyon szomorú tragédia történt az életemben: az édesanyám agyvérzést kapott. Három napig voltam mallette a kórházban, majd a karjaim között halt meg. Úgy éreztem tartozom neki és magamnak is annyival, hogy megtalálom a békémet. Amikor négy évvel ezelőtt Tel Avivba költöztem a párommal, az első utam a Kabbala Központba vezetett, ahol találkoztam mostani tanárommal, David Zakinnal. Azonnal rázúdítottam minden gondomat-bajomat a bulimiától kezdve a mamám haláláig, ő pedig felajánlotta nekem, hogy személyes tanítóként dolgozik velem heti rendszerességgel. Akkoriban nem volt angol nyelvű kurzus a tel avivi központban, így hétről hétre kettesben vettük át a meditációkat, a kabbalista gondolkodásmód alapjait, és azokat a “szabályokat”, amelyeket betartva az életem nagyon hamar 180 fokos fordulatot vett. A legfontosabb felismerésem az volt, hogy bármit teszek is, ne magamért, hanem mindenkiért tegyem. A kabbala legalapvetőbb tanítása, hogy mind felelősséggel tartozunk a velünk, és a világgal történő tragédiákért, és ha azt akarjuk, hogy a káosz helyét átvegye a végtelen boldogság, önzetlen megosztást és feltétel nélküli elfogadást kell gyakorolnunk olyankor és ott, amikor és ahol a leginkább nehezünkre esik.

Mivel jár ez?

Leginkább azzal, hogy egyre tisztábban látom a kijavítandó hibáimat és tévedéseimet, és egyre könnyebben ismerem be azokat. A laikusok számára a Kabbala Központ egy szekta, a vallásos zsidók egyszerűen marketingfogásként értelmezik, és sokan abban a tévhitben élnek, hogy kizárólag zsidók foglalkozhatnak a kabbalával. Ám a valóságban a központ szellemi vezetői, Rav és Karen Berg egyetlen dologban hisznek: “Mindent tolerálunk, kivéve az intoleranciát”. Éppe ezért a kabbala-tanulás mindenki számára azzal jár, amit ő maga sajátjának érez. Saját magam azt tapasztalom, hogy minél hosszabb ideje foglalkozom a kabbalával, annál több mindent adaptálok a hagyományok közül is: eleinte csupán a saját óráimra jártam, majd elkezdtem önkéntesként dolgozni az angol nyelvű tanfolyamokon, mint mentor, hamarosan pedig felelősségemnek éreztem, hogy Magyarországot is megismertessem a Kabbala Központtal, persze anélkül, hogy bárkit elijesztenék. Nem tartom magam sem megvilágosodott léleknek, sem spirituális vezetőnek: a kabbala tanulója vagyok, aki a saját bőrén tapasztalta, milyen csodákra képes az, aki beleássa magát ebbe a négyezer éves bölcsességbe. Mostanra amikor csak tehetem, részt veszek a péntek esti és szombat reggeli meditációkon, és minden napomat egy kabbalista szertartással indítom, a bevételem 11%-át pedig a központ egyik alapítványának, a Kids Creating Peace-nek ajánlom fel. Ez a szervezet arab, zsidó és keresztény gyerekek szocializálását tűzte ki célul, és olyan óvodákban, iskolákban működik Izrael és Palesztína terletén, ahol különösen nagy szükség van az elfogadásra.

Miben változtál a kabbalának köszönhetően? Mit kaptál tőle?

Azt hiszem, elég rámnézni, hogy ez egyértelművé váljon: amikor először léptem be a Kabbala Központ kapuin még platinaszőke voltam, nem léptem ki az utcára szájfény és púder nélkül, és a legfőbb témáim Britney Spears idegösszeroppanása és Paris Hilton botrányai voltak. Nem tudatosan változtam meg, és nem is szégyellem azt, aki voltam, hiszen szükségem volt arra, hogy megértsem: az exhibicionizmussal és a felszínességgel egészen biztosan nem tudok segíteni sem magamon, sem másokon. Tavaly ősszel jelent meg a második könvem – első Gumimatrac a Gangeszen, második Lélekbonbon címmel -, és mindkét kötetet imádják az olvasóim. Sikerült ráhangolódnom egy olyan dimenzióra, ahol képes vagyok kommunikálni az emberekkel, mert a közös gondjainkról és a közös megoldásainkról írok, mindezt úgy, hogy egy tinitől egy nagymamáig bárki megértse. A kabbalától megkaptam a lehetőséget arra, hogy ne ítélkezzek mások, vagy önmagam felett, ehhelyett foglalkozzak azzal, hogy önmagam lehető legjobb, legtoleránsabb, legtisztább változatává váljak. A világ csak akkor fog megváltozni, ha mi magunk, egyénenként készen állunk a változásra. Amikor ezt megértettem, a kapcsolatomban a drámákat és veszekedéseket harmonia váltotta fel, és akárhányszor megfeletkezem erről, és elvárásokat támasztok a kedvesemmel szemben, vagy hibáztatni kezdem valamiért, rögtön visszaköszön a múlt: kezdődnek a viták és a drámák. A kabbala tehát nem varázspor, amely egyszeriben mindent megváltoztat, hanem a tudatosság, amelyre ráhangolódva megértjük, hogy a munkának soha nincs vége, és mindig van egy következő szint.

Jelent-e valamit számodra azoknak a hírességeknek a névsora, akik szintén kabbalisták?

Madonna személyisége a kilencvenesévekben fogott meg, amikor megkapta Evita szerepét, mert egy szenvedélyes levélben megírta a rendezőnek, miért ő a legideálisabb a szerepre. Minél többet hallgattam a dalait és a nyilatkozatait, annál jobban inspirált. Madonna számomra az önmegvalósítás manifesztációja, mert az emberi vágyak három lépcsőfokát megjárva testiségre, majd hatalomra, végül spirituális fényre áhítozott. Azért inspirál, mert én is a “sex sells” törvényét kihasználva vívtam ki a figyelmet, majd a bugyuta botrányok után kezdtem ráébredni: most, hogy eljutottam idáig, ideje valami valódit adnom. Bevalljuk vagy nem, nagyon sokan Madonna miatt kötöttük fel a vörös fonalat – talán anélkül, hogy egyáltalán tudtuk is volna, mit jelent. Ezt “beismerni” nem ciki, sokkal kellemetlenebb volna azt hangoztatni, semmi köze a kettőnek egymáshoz. Madonna számomra közvetítő ebben a világban: már pontosan látom: azért volt “szükségem”rá, hogy megismertesse velem a kabbalát. Mára számomra egyértelművé vált: ez a nő, akire az egész világ valamiféle perfekcionista droidként gondol, valójában végtelenül alázatos lélek, aki bármire hajlandó, képes, és elszánt azért, hogy a világot jobb hellyé tegye. Ezt pedig egyéni szinten valósítja meg, milliókat inspirálva.

Madonnától egy sajtótájékoztatón személyesen is kérdeztél a kabbalával kapcsolatban. Mire irányult pontosan a kérdésed, és mit válaszolt Madonna?

A Velencei Filmfesztiválon, ahol részt vehettem W.E. című filmjének díszbemutatóján azt mondta: összehozni ezt a filmet nehezebb volt, mint bármi, amivel eddig fogallkozott. Túl egy fájdalmas váláson, egy költözésen, és egy három éven át tartó kutatómunkán, forgatókönyvíráson majd rendezésen élete legemberpróbálóbb időszakán volt túl, én pedig megkérdeztem tőle, többet meditált -e, és szigorúbb volt -e önmagával szemben. A kabbala tanai szerint akkor kaphatjuk meg azt, amire vágyunk, ha korlátozzuk az egónkat, és önmegtartóztatóak vagyunk az élet azon területein, ahol a legkevésbé szeretnénk azok lenni, és nem hagyunk helyet a kétségeinknek. Azt felelte: “Muszáj testileg, lelkileg és szellemileg is felkészítened, és spirituálisan megerősítened magad, mielőtt belevágsz egy ilyen nagy projektbe. Teljes bizonyossággal kell abban, amit csinálsz.”, majd ezek után a film összes szereplője elmondta, milyen sokat adott hozzá a produkcióhoz, hogy a rendező ilyen erős spirituális gyökerekkel rendelkezik. A 25 perces sajtótéjékoztatóból 5-6 percet szánt a stab ezekre a válaszokra, és másnap a brit napilap, a The Sun ezekre építette fel a címlapsztorit. Madonna személyes Kabbala tanára, Eitan Yardeni másnap az írta nekem e-mailben: “Elképesztő volt, köszönöm!”

Milyen szerepet vállalsz a kabbala magyarországi megismertetésében?

Három évvel ezelőtt a Facebookon indítottam egy csoportot “Kabbala Központ Magyarország” néven, és eleinte 10-12 érdeklődővel tartottunk összejöveteleket, gyakran teázókban, vagy épp a Margit-szigeten. Akkor lettünk többen, amikor fordítani kezdtem a köpont szellemi vezetőjének napi útravalóit: Yehuda Berg néhány mondatos bölcsességeit mindenki megkapja, aki feliratkozik a hírlevelünkre. Felépítettem egy magyar nyelvű honlapot, és két évvel ezelőtt a tanítás is megkezdődött  magyar nyelven: egy korábban New Yorkban és Los Angelesben élő tanuló, Fogl Hana kezdett foglalkozni a hazai tanulócsoporttal. A budapesti otthonomat felajánlottam arra, hogy egy éven át afféle “mini Kabbala Központként” működjön – itt szálltak meg a Budapestre látogató tanáraink -, és a mai napig rendszeresen tartom a kapcsolatot az otthoni tanulócsoport vezetőivel. A legfontosann számomra azonban az, hogy akik a könyveim kapcsán érdeklődni kezdenek a kabbala iránt, azok bátran fel merjék venni a kapcsolatot velem. Minden levélre igyekszem válaszolni, és segíteni abban, hogy megtalálja a helyét a világban az, aki épp olyan elveszettnek érzi magát, mint én öt évvel ezelőtt.

Köszönet Trencsényi Dánielnek és Földvári Zsófinak a beszélgetésért és a lehetőségért. 

Lindsay Lohan és a 100 forintos bolt

Bár Lindsay Lohan manapság jobban emlékeztet Geronazzo Mariára, mint egy tini ikonra, őt is a Disney-sztárgyár nevelte ki. Szeplős, cuki pulykatojásból először remek színésznővé érett – ezt még Meryl Streep is elismerte -, majd egy lendületes váltással kokainozni, heroinozni és piálni kezdett, míg végül rehabon és a börtönben kötött ki. Egy ilyen figyelemreméltó karrier mérföldköveiből nehéz szemezgetni, de mi végül azt a vállalhatatlan tévéreklámot tartottuk a legkínosabbnak, amelyet Linds nem is olyan régen követett el – hiszen minden pénzét drogokra és óvadékokra kellett költenie. A kisfilmen Lohan egy 100 forintos bolt dizájnelemeivel operáló, extra-gagyi ruhás céget reklámoz, és arckifejezése azt üzeni a (maradék) rajongóknak: „Bocsássatok meg… nem volt más választásom.”.

Leighton Meester szexvideója, amelyben „nem ő” szerepel

A Gossip Girl – vagyis magyarul Pletykafészek (jaj…) – című sorozat súlyosan kimeríti a bűnös élvezet fogalmát. A hazánkban Bad Girl néven forgalmazott, botránykönyvnek kikiáltott regénysorozat középpontjában manhattani tinik állnak, akik a nap 24 órájában, a hét 7 napján egymás háta mögött kavarnak, és azon versengenek, hogy ki a népszerűbb. A sorozat negyedik évadára már mindenki szexelt és járt mindenkivel, de még mindig drámai zenei kíséretet kap, ha két szereplő összegabalyodik, ilyenkor pedig a narrátor – Gossip Girl – azt mondja: „OMG, the best way to get over someone is to get under someone else. ” (Kb.: A szakításon úgy tudsz felülkerekedni, ha valaki más alatt keresed a boldogságot.) Ennek az eposznak a főszereplője Leighton Meester, akinek Paris Hiltont megszégyenítő pornófilmje nemrégiben a weben landolt. Ez még nem is volna olyan ciki 2010-ben – láttunk mi már karón varjút -, de az ifjú színésznő kerek perec letagadta, hogy ő szerepel a felvételen. „Szomorú… az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint nekem.” – nyilatkozta.

Robert Pattinson és a penetráns bűz

Az Alkonyat-filmek sztárja szó szerint sportot űz abból, hogy önmagára nézve kínos kijelentéseket tesz. Előfordult, hogy azt nyilatkozta: allergiás a vaginákra, de olyan is volt már, hogy kijelentette: minden nap minimum ötször guglizza le önmagát, hogy mit írtak róla az elmúlt pár órában. Gyanús, hogy R.Patz azért szereti nyilvánosan lejáratni magát, hogy jelezze: van öniróniája, humorérzéke, és egyáltalán nem veszi komolyan a hisztériát, amely a vámpírmánia feltámadása óta övezi őt. Ezt bizonyítandó nemrégiben elmondta egy lapnak: a személyes higiéniája egyszerűen gusztustalan. „Napokon át nem zuhanyzom, nem cserélek alsógatyát, és bűzlöm, mint egy hajléktalan. ” mondta. A Twilight PR-osai valószínűleg nem pontosan ezt a reklámszlogent célozták meg, hogy még többet kaszáljanak Edward Cullen karakterén. Az „Alkonyat saga” szóösszetétel mostantól új értelmet nyer…

Justin Bieber és a gonosz üvegajtó

Amikor egy 16 éves fiú 12-nek néz ki, és olyasmikről énekel, hogy „Egész életemben rád vártam… ”, az már önmagában elég lenne a dobogós helyhez, de úgy döntöttünk, keresünk még pár okot arra, hogy röhögjünk egy jót Hollywood legkisebb királyfiján. Erre remek lehetőséget szolgáltat az internet történetének egyik legszellemesebb honlapja, a lesbianswholooklikejustinbieber. A kisfiús, előrefésült hajú lányokat nézegetve tűnik fel, hogy Biebernek tulajdonképpen „tucat-leszbi” feje van – ha van olyan ismerősöd, akinek itt a helye, a szerkesztők mindig várják az új hasonmásokat. Justin végül hírhedt üvegajtós produkciójával küzdötte fel magát a harmadik helyre: egy épületből kilépve valahogy nem sikerült megfejtenie a forgóajtó hihetetlenül komplikált működési elvét, és hihetetlen hévvel rohant neki az átlátszó elválasztó falnak. Maradandó sérülést nem szenvedett. Ki-ki döntse el maga, hogy ennek örülünk-e, vagy sem…

Britney és az umbrella-ella-ella…

Bár Britney Bitch lassan harmincéves lesz, mégis tini idolként tartja számon a populáris kultúra, ennek pedig legfőbb oka az, hogy elvált asszony és kétgyermekes anya létére pont úgy viselkedik, mint egy nyolcadikos lány, aki híres modell, énekes, színésznő, és prostituált szeretne lenni nagykorában. Az ő esetében is számtalan emlékezetes szemelvényt emelhetnénk ki, hogy bizonyítsuk: helye van a listánkon, legyen szó a híres „Hol is van Ausztrália?” megnyilvánulásról, a karon ülő gyermek majdnem leejtéséről, vagy a Las Vegas-i villámházasságról. A legkeserűbb falat viszont minden kétséget kizáróan az, amikor Brit egy esernyővel támad neki egy lesifotós kocsijának. Ez röviddel azután történt, hogy Spears kopaszra borotválta a fejét, még aznap délután random tetoválást készíttetett, majd háromnapos megfigyelésre bekerült a zárt osztályra. Brit-Brit azóta ismét stabil, visszakapta gyermekei felügyeleti jogát, és egészen megszelídült: manapság már csak szexuális zaklatással vádolják őt testőrei.

A Top 10 lista további helyezettjei és mégtöbb video az Est.hu oldalon.

Persze furdalt a kíváncsiság, hogy a tekintélyes mennyiségű póthajat, és ocelotmintás műkörmöt viselő hölgy miféle „enerdzsit” nyer a szilikonvölgyből, de megkérdezni nem mertem. Mi lesz velem, ha válaszol? – gondoltam. Helyette inkább beleástam magam a celebponyvák rejtelmeibe, hogy kiderítsem, mely hírességek tartották „celebritási kötelességüknek”, hogy  tollat ragadjanak – rajtam kívül.  Bár a kultúrsznobok előszeretettel hőzöngenek rajta, ha egy színésznő szakácskönvet ír, vagy ha egy filmsztár papírra veti az élete regényét, a legnagyobbak is szerettek teret engedni grafomán énjüknek, sőt , olyan is akadt közöttük, aki végül egy könyv szerzőjeként maradt köztudatban eredeti pályájának fénye pedig idővel elhalványult. Hiába, a szó elszáll, az írás megmarad…

Süssünk ki egy jó sztorit!

Biztosan a te mamád konyhájában is ott foszladozik Vízváry Mariska szakácskönyve. Minden idők egyik legmagasabb példányszámban eladott konyhai eszköze számtalan kétségbeesett háziasszonyt mentett ki a bajból, legyen szó fogyókúráról, hízókúráról, befőzésről, vagy csak egy szimpla tökfőzelékről. Kevesen tudják, hogy Mariska valójában színésznő volt, a főzés csupán a hobbija volt, amely később szenvedélyévé vált. Stahl Juditot éveken át televíziós műsorvezetőként ismertük, amikor egyszercsak megcsillogtatta főzőtudományat, ma pedig már szinte nem is emlékszünk arra, hogy egykor ő olvasta fel nekünk az esti híreket, vagy bolondot csinált a magyar sztárok krémjéből Miczukó nevű, japán riporerként. És bár eleinte akadt, aki húzta a száját, az isteni falatok elfogyaztása után egészen biztosan senki sem kéri majd a szakácskönyv helyett a panaszkönyvet.

Botrányok a könyvespolcon

Szakácskönyvet írni persze – hogy stílszerűk legyünk – más tészta, mint valódi regényt. Ám hogy elhessegessük a hiedelmet, mely szerint Kelemen Anna a „mindent kitálalok” műfaj úttörője, elárulom: a legendás német színésznő, Marlene Dietrich is szégyenérzet és pironkodás nélkül mesél Tiétek az életem című önéletrajzi regényében. “Azért határoztam el, hogy megírom e könyvet ,hogy a saját személyem körüli félreértéseket tisztázzam, s hogy ezentúl ne találgassák, mi a valóság és mi hazugság.” áll az előszóban. Ha tehát az egyik első igazi szőke szexistennő felemelkedésére és csillogására vagy kíváncsi, és jobban érdekel Hamingway, Jean Gabin, Piaf, és Orson Welles magánélete, mint Kásás Tamásé, inkább ezzel a könyvvel kezdd a sztár-önéletrajzok böngészését.

Segítség, író lettem!

A Szex és New York vehemens Samanthája még ennél ismesszebbre ment: önsegítő könyvben tálalt ki szexuális életéről, és a nemiséghez kapcsolódó elementáris erőkről. Szexuális intelligencia című könyve kettős funkciót tölthet be a könyvespolcodon: intellektuális óráidban  olvashatod,  szexuális hangulatban pedig legeltetheted a szemed a képeken. Kim ugyanis a fotók nagyrészén erősen hiányos öltözetben pózol. Második irodalmi műve, a Légy igazi nő afféle tinilányoknak szóló útmutató, hogyan is verekedjék át magukat az élet útvesztőin. Cattral maga egyébként tizenhatévesen hagyta ott a szülői házat, hogy színésznő lehessen, és máig három váláson van túl… biztos, hogy tőle akarod megtanulni a femninin enrgiák helyes használatát? Köszi, de akkor már inkább gyereknevelési tippek Britney mamájától.

Nem ér a nevem!

Azok a sztárok, akik szemérmesebbek magánéletüket illetően, szívesen bújnak egy alteregó bőrébe saját regényeikben. Nicole Richie például Chloé nevű inkarnációját tette meg The Truth About Diamonds – Az igazság a gyémántokról – című hollywoodi sztorijának főhősnőjévé. Chloé a történetben egy vagyonos lány legjobb barátnője, aki csupán arról híres, hogy híres – ugye milyen nehéz kitalálni kiről is van szó? Richie első regényét egyébként még a vérestollú kritikusok is nagyra értékelték, a New York Post magazin szerint például „szinte sokkoló, hogy milyen szórakoztató”. Naomi Campbellnek és Katie „Jordan” Price-nak már nem volt ekkora sikere. Bár a két hölgy a modellvilág két külön szféráját képviseli – Naomi az elegáns és csillogó divatmodellt, míg Jordan a „mocskos” glam dívát, történetük nagyon hasonló. Az Hattyú és az Angyal című regények szerzői egyaránt titkos társírók, akik tulajdonképpen a hírességgel konzultálva egymagukban alkotnak. „Nem fogok a számítógép felett görnyedni.” mondja Jordan. „Én csak kitalálok egy ütős alapsztorit.” Ez aztán az írói véna…

Celebmese

Gyerekkönyvet írni kockázatos vállakozás, hiszen a legkisebbek a legőszintébb kritikusok. Emma Thompson azonban telibetalált: Tündéri Lonkáról szóló leporellós mesekönyvei olyan gyönyörűek és szórakoztatóak, hogy egy fiatal mama valószínűleg legalább annyia élvezi a flitteres-tükrős, dombornyomott oldalak lapozgatását, mint a mini manók. Madonna ennél messzebbre ment: A Spiritualitás Gyermekeknek Alapítvány zászlaja alatt ősi zsidó tanításokat dolgozott át gyermekek számára is közérthetővé. Az Angol Rózsák hazánkban is megjelent első kötete után az alapítvány egész sorozatot dobott piacra az öt jóbarátnő történetéről, akik – csak úgy, mint a Spice Girls tagjai – mind különbözőek, így minden kislány megtalálhatja, kivel azonosul legkönnyebben. Persze akad, aki idegenkedik tőle, hogy ötéves gyermeke kabbalisztikus tanításokat hallgasson elalvás előtt, ám a történetek nem vallási dogmákra épülnek: Madonna meséi bájosak, és őszinteségre, nyíltságra és elfogadásra tanítják a legifjabb generációt.

Ahogy a nagy könyvben meg van írva

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a legszerencsésebb, ha egy sztár arról ír, amihez a legjobban ért. Victoria Beckham a divatszakma nagyasszonyaként sokak számára máig vérlázító jövőkép, pedig Posh illuszris divatházakkal kollaborál, és olyan divatikonok viselik kreációit, mint Claudia Schiffer, vagy Madonna. A That Extra Half Inch című couture-kódex szépségápolásról, az öltözködés alapszabályairól, kiegészítők használatáról szól, és nem nélkülözi az önirónikus megjegyzéseket sem. Plusz jópont, hogy a könyvben szereplő modellek koránt sem botsáska alkatúak. „A világért sem szeretném, hogy az olvasóim azt higyjék, csak azért, mert én sovány vagyok, kötelező nullás méretre fogyniuk.” kommentálta a képeket Posh. Paris Hilton könyvének, az Egy örökösnő vallomásainak szintén az önirónia a legfőbb erénye. A botrányairól elhíresült cicababa egyfajta kézikönyvet nyújt át olvasóinak, amelyben leírja, hogyan lehet bárki – korra, nemre és társadalmi rangra való tekintet nélkül – örökösnő. A könyv egyik első mondata: „Szüless a megfelelő családba!” Ezek után magára vessen, aki komolyan veszi a Hilton lány rózsaszín Bibliáját.

A cikkem teljes, szerkesztett változatát a Cosmopolitan 2009, novemberi számában találod meg.

Csont nélkül…

Az egész úgy kezdődött, hogy egy napfényes decemberi reggelen úgy döntöttem, a tengerparton élveztem a karácsonyi kánikulát. Miután futottam néhány kilómétert a fövenyen, és lehűtöttem magam a habokban, a szokásos napüdvözletbe kezdtem – általában ezzel indítom a napot a reggeli edzés végén. A tengerparti homokban azonban a „lefelé néző kutya” ászana utáni ugrás kissé mellément, és a lábfejem egyszerűen kifordult a helyéről. Miután igen magas a fájdalomküszöböm, egy elegáns mozdulattal visszarántottam, és csináltam még két Surya Namascarat, majd kissé bicegve, de azért büszkén hazasétáltam. A lábfejem estére akkorára dagadt, mint a Kis hableány Ursulájának tokája, de még ez sem ingatott meg hitemben, miszerint semmi bajom, és majd elmúlik a duzzanat. Elvégre nem hagyhattam, hogy holmi kis húzódás tönkretegye a karácsonyt és a szilvesztert.

A következő néhány hétben mindent elkövettem, hogy eltereljem a figyelmem a fájdalomról: órákat töltöttem a Shuk HaKarmerlen az ünnepi vacsorához zöldségeket válogatva, nagyokat kirándultunk Yaffon, az arab óvárosban és még Jeruzsálembe is elmentem néhány baráttal, ahol egy ügyes kezű (vagy csak lusta) Dj-nek köszönhetően egész éjszaka Britney „The Singles Collection” válogatás lemeze szólt, így természetesen ropram egész éjjel. Másnap áhítatosan bejártam a Biblia Földjének Múzeumát, és mire visszaértem Tel Avivba, akkora volt a lábam, hogy nem tudtam lehúzni róla a skinny jeanst. Matan unszolására hívtunk egy dokit, aki rápillantott a lábamra, és felírt egy kis Diclofenac gélt – a következő napokban ezzel kezegettem a lábfejemet, és még mindig bizonyos voltam benne, hogy minden a legnagyobb rendben van. Eljött a szilveszter éjszaka, melyet egy Gossip Girl stílusú, Blair Waldorf-féle nálam alvós bulival ünnepeltünk, és egész éjjel táncoltunk Madonna elfelejtett, nyolcvanasévek-beli klasszikusaira. Ám miután elmúltak az ünnepek, a lelkesedésem is alább hagyott, és úgy döntöttem: ideje megtudtni, miért nem fér bele a lában Hamupipőke üvegcipellőjébe. Tegnap végül eljutottam a röngtenre, ahol kiderült: az ötödik lábközépcsontom gyakorlatilag kettétört, ma pedig haladéktalanul gipszbe bugyolálták a jobb lábamat. A legviccesebb az egészben az, hogy az orvosok egy része üvöltött mérgében, a másik pedig fulldokolt a röhögéstől, hogy szemrebbenés nélkül végigbuliztam és kirándultam két hetet, törött lábbal, amikor a „metatarsal fracture” – ahogy ezt a traumát nevezik – köztudottan az egyik legfájdalmasabb csonttörés.

Számomra a legfájdalmasabb az egészben az volt, hogy emiatt tegnap nem jutottam el a kedvenc szórakozóhelyem Lady Gaga partijára, és hogy három héten át nem horhatok slim leg farmert. Vígasztal a tény, hogy még sosem volt eltörve semmim, így kiskorom óta irigyeltem azokat a gyerekeket, akik telerajzolhatják a gipszüket, és az, hogy a balesetemnek rendkívül menő neve van: a zsargon „dancer’s fracture”-ként, azaz „táncosok töréseként” emlegeti. Azt hiszem, ezt a kitüntetést igazán kiérdemeltem…

A múzsa…

Britni édes, te csodálatos lény,
Szemedben ragyog az istennői fény,
Fejed ugyan üres, kong, mint egy bödön,
Azt sem tudod, hogy hívnak, Britni, vagy Ödön,
Arany fürtjeid arra inspirálnak,
hogy  majd’ 12 éve szeretve imádlak,
Hangod csábit, kábit, tekinteted hív,
Jöjjön hát most Tőled a Máj Prerogatív.

Verselemzés

A költő ezen műve nem csak hogy Britney Spearsről, a tinibálvánnyá lett amerikai énekesnőről szól, de hozzá íródott. Megszólítja a hírességet, mint egyfajta égi teremtményt, egy “csodálatos lény”-t, akit “istennő”-ként is megnevez.

A magasztalás melett elismeri a vers témájául és címzettjéül szolgáló hölgy észbeli teljesítményének alacsony szintjét. Ezt egy kiváló hasonlattal (”Fejed ugyan üres, kong, mint egy bödön”), valamint egy ismert, a zavartságra utaló mondás, az “azt se tudja, fiú-e vagy lány” átiratával (”Azt sem tudod, hogy hívnak, Britni, vagy Ödön”) fejezi ki.

A vers utolsó soraiban a hőn imádott nő szépségéről, kisugárzásáról árad, s végül felvezet egy más médiumba tartozó, a hölgy által előadott művet.

Kiemelendő a költő dicséretes törekvése az idegennyelvű, idegenül hangzó “Britney” név magyarítására (”Britni”), ezzel hozva közelebb a hazai publikumhoz.

Az “archív anyagért” hálás köszönet a fan site egykori szerkesztőinek!

Paris 4 President!

Amikor a hazai választások előtt egy hírtelen jött ötlettől vezérelve létrehoztam a Facebookon egy “Paris Hiltont a Magyar Köztársaság Miniszretelnökének” csoportot, a kampány váratlan sikere során egy nap alatt már többszáz tagot számlálhattunk, és az esetről még a hiteles források legmegbízhatóbbika, a Blikk is beszámolt:

BUDAPEST – Steiner Kristóf (27) is beszállt a választási kampányba. A forgatókönyvírásból élő egykori műsorvezető mozgalmat indított, hogy meggyőzze az embereket: Magyarországnak egy külföldi sztárra van igazán szüksége, ő lenne a legjobb miniszterelnök. “Eleinte úgy gondoltam, hogy Marilyn Monroe-t kéne jelöltetnem miniszterelnöknek, hiszen egy halott esetében sokkal kevesebb lehetőség van arra, hogy hibázik.” Törekvéseik között szerepel a 30 év felett ingyenes botoxkezelés, és az ajándék szőkítés minden sötét hajúnak és a Parlament freskóinak Swarovski kristályokkal ékesítése.”

B 4 P!

A cikket persze a kevésbé értelmes élőlények azonnal halálosan komolyan vették, és már állt is a bál, hogy “persze, mikor még tejre sincs pénzünk, majd ingyen szőkítést kapnak az emberek, és különben se akarok szőke lenni”. Ezzel szemben Amerikában vették a lapot, amikor Paris egy medenceparton, cuki copfokkal adta a világ tudtára: a Fehérházat pinkre kívánja festeni. Most Britney is felsorolta a törekvéseit, amelyben az “ingyen pite mindenkinek” kitétel is szerepel… ezt még támogatom is, ha cserébe Brit nem eszik belőle. Az üzenet legkínosabb pontja azonban kétség kívül az, hogy iszonyú rosszul van megszerkesztve és összevágva: Letterman vagy késve, vagy túl korán reagál Spears szavaira, és szemmel láthatóan egyáltalán nem érdekli más, mint ami a papírjára van írva.

Most tehát újabb választésok következnek: várom a megjegyzéseket: kinek a “színészi alakítása” volt meggyőzőbb? Kinek a kampánya eredetibb, humorosabb? És persze a legfontosabb kérdés: melyik szőke kezébe adnád az országunk sorsát? Ami engem illet, én egy fikuszt se mernék rájuk bízni jószívvel…

Ps.: Ha még nem hallottad volna az új promiszkuitás-himnuszt, kattints ide Britney Bitch legújab daláért! 1, 2… 3!!!