Mindennapi jelmezeink

Írta feb 22 2013

Uszonyokat felcsatolni, megérkezett a Halak hava, amely a kabbalista asztrológia szerint elképesztő energiákat mozgat meg mindannyiunkban. Ilyenkor esedékes ugyanis a Purim ünnepe, amely a mi farsangunkhoz hasonlóan arról szól, hogy kosztümökbe, jelmezekbe bújva mulatozunk, és mit tagadjuk, mélyen, nagyon mélyen a pohár fenekére nézünk – ám ahogy mindennek, ennek is van spirituális jelentése. A kabbala szerint ugyanis a bál során viselt maskaránk azt üzeni: egy napra levetjük a jelmezt, amit minden áldott nap viselünk.

Mert mindannyian viselünk valamiféle maszkot. A főnökünkkel szemben profi, magabiztos szakemberek, a párunkkal szemben érzékeny, szeretetteljes virágszálak vagyunk, sőt a szüleinkkel szemben is pontosan tudjuk, melyik álarcunkat vegyük fel, hogy elkerüljük a szokásos vitákat. Ráadásul olyan világban élünk, ahol az Instagram egy kattintással porcelánbabává változtat mindannyiunkat, és viszolygunk tőle, ha valaki egy tökéletlen képet tölt fel rólunk Facebookra – azaz tulajdonképpen még saját magunk előtt is maszkot viselünk.

A gond csak az, hogy hozzászokunk a jelmezeinkhez, és egy ponton átváltozunk azzá az emberré, akit mímelünk. A játékos, kalandvágyó, szépséges énünket eltemetik a magunkkal szemben támasztott elvárások, és a bőrünkbe ég az “elfoglalt üzletasszony”, a “gondterhelt családanya”, vagy a “megközelíthetetlen jégkirálynő” maszk. Ha igazán őszinték vagyunk önmagunkhoz, be kell látnunk, hogy gyakran fogalmunk sincs milyen is a valódi énünk. Annyiszor jelentettük már ki, hogy “márpedig én egy olyan ember vagyok, aki…”, majd tettük az állításunk szöges ellentétét pár évvel később, hogy belezavarodunk a szerepeinkbe, és mint Jim Carrey a Maszkban, egyé válunk az álarcunkkal, mert erősebbnek, többnek, sérthetetlenebbnek érezzük magunkat tőle.

A Kabbala azt tanítja, hogy ezek a maszkok valójában az egónk, az önző énünk trükkjei: elhisszük, hogy mögéjük bújva szebb lesz az életünk, ám hamarosan egyre vaskosabbak és nehezebbek lesznek. Azzal, hogy Purimkor jelmezeket viselünk, beismerjük az egónk létezését, mi több a képébe nevetünk, és megmutatjuk neki: akár Audrey Hepburnnek, cigánylánynak, vagy mentőautónak is felöltözhetünk. Azonosulhatunk egy apácával, vagy egy rüfkével, nem számít – hiszen senki sem az, aminek a felszín alapján látszik. A mindennapjaink során ezt gyakran elfelejtjük, csak mert az emberek hétköznapokon viselt “jelmezei” kevésbé kirívóak, mint egy Marie Antoinette outfit…

Elfelejtjük, hogy az egónk arra buzdít minket, ne ismerjük fel a másik “maszkját”, elhisszük, hogy “ő ilyen” – így aztán folytatjuk a veszekedést, a harcot, és egyre több káoszt és sötétséget hozunk a világba. Yehuda Berg – a Kabbala Központ igazgatója – szerint ezért tekintünk mindenre “személyes ügyként” az életben. Ezért ítélkezünk mások felett olyan élesen. Ha viszont felismerjük, hogy – Lady GaGa húscafatokból álló estélyiétől a kalauz egyenruhájáig, és a főnökeink fontoskodó mailjétől a legjobb barátunk szavajárásáig – minden külsőség mögött egy festetlen, őszintén ragyogó arc van, azonnal látni fogjuk a valódi szépséget, jóságot, bátorságot mások és önmagunk szemében is.

Ha képesek vagyunk erre nap mint nap, máris tettünk egy lépést a valódi énünk felé. És amint egyre jobban megismerjük őt, ráeszmélünk majd: nincs is szükségünk a mindennapjaink során viselt maszkjainkra – eldobhatjuk azokat!

Trackback URI | Comments RSS

Mi a véleményed?

*