Sárga korszak
Nem tudom, ki hogy van vele, de én i-má-hádom a lomtalanítást. Kiskoromban ilyenkor egész Csillaghegyet körbekóboroltuk a Mamával meg a Papával, és tonettszéktől pipereasztalon át megsárgult könyvekig mindenfélét hazacipeltünk. Ami másoknak szemétdomb volt, nekünk kincsesbánya…
Limlomok és a sárga Tel Aviv…
Mama kedvenc szórakozása az volt, hogy feltankolt pasztell színű festékekkel a Mátyás Király úti TIC-ben (amit a helyiek TIK-nek ejtettek, pedig világosan ki volt írva, hogy Tolnai Iparcikk Centrum, nem pedig Kentrum), és lilára, rózsaszínre, meg babakékre mázolta az ütött-kopott bútorokat. A szobája pont olyan volt, mint Hamupipőke padlásszobája: régi fagerendák tartották az alacsony manzártetőt, a falak természetesen a pasztell minden lehetséges árnyalatában pompáztak, és Mama hatalmas szögekre akasztotta fel az indigókék, mélybordó és türkiz színű kötényruháit. Számára az egész világ lila ködben úszott. Később, mikor Eszenyi Enikő E-Tangó című lemeze megjelent, az egyik dal refrénje, a “Kedvem ma olyan lila!” mindig Mamára emlékeztetett.
Ami Mamának a lila volt, az nekem a sárga. Kiskoromban, ha megkérdezték a szüleimtől, milyen gyerek vagyok, én minden esetben közbevágtam, hogy “sárga kisfiú vagyok”. Fogalmam sincs mire gondoltam ezzel egészen pontosan, de a sárga “életérzéssel” a mai napig azonosulok. Imádom, hogy a nap sárgán ragyog, hogy a fényes sárgán tükröződnek az aszfalton, könnyeket csalnak a szemembe a nyár végi, sárgászöld lombok, és mindenekfelett szeretem a furcsa, nagyritkán előforduló késő délutánokat, amikor minden tojássárgája színben úszik. Nem tudom, ez mindek köszönhető, de biztos tudjátok miről beszélek… hosszúak az árnyak, minden nyugodt, és békés. Gimis BFF-emmel, Zsuval ilyenkor mindig felhívtuk egymást örömünkben: “Nézd, sárga idő van!”
Itt Tel Avivban nagyon gyakran van sárga idő. És lomtalanítás is: az egész lakásunk tele van az utcán összeszedett festőálvánnyal, szecessziós karosszékkel, bambuszparavánnal, sőt a tévénket is lomtalanításon szedtük össze. Azt hiszem, azt szeretem legjobban ebben a városban, hogy itt újra naiv lehetek. Nem az foglalkoztat, hogy nyílt egy új, menő étterem, hol lesz a legcoolabb parti a hétvégén, vagy hogy megérkezett a Zara és a Pull and Bear nyári kollekciója, hanem hogy milyen csendesek ma a hullámok, hogy mekkora tappancsa van a kedvenc golden retriveremnek, akivel mindig összefutok a tengerparton, és hogy péntekenként hatalmas kondérokban rotyognak a finomságok a Dizengoff Center alagsorában, ahol török, kínai, arab és orosz ételeket kanalazok papírtányérból.
Itt én magam is lomtalanítok… kirakom a felesleges pózt, a sallangot, amire nincs szükségem. Merek játszani, mint Mama, mikor a bútorait pingálta. Talán az otthon oly ritka, itt pedig oly gyakori “sárga idő” nem is időjárás kérdése… talán olyankor borítja el a tájat az óarany fény, amikor én magam is ragyogok.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy mégegy tisztázatlan kapcsolatot rakjak rendbe az életemben. Eltart egy ideig, míg az ember megérti, hogy nincs joga ítélkezni senki felett, és bármi történik két barát között, az a múltat nem változtatja meg. Amíg közel voltunk egymáshoz, a barátságunk igazi volt. Még akkor is, ha ma már egészen más időzónában élünk – szó szerint és képletesen értve is – egyvalamit mindig megüzenek majd neked gondolatban: “Zsuzsi, sárga idő van.”
a lomtalanításról mindig az jut eszembe, mikor kiskoromban a nagypapám telkén majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy a több mint 70 gyönyörű gyümölcsfáját most vidáman “lomBtalanítani” akarja :D és a sárgáról pedig, mikor szintén kicsinek rengeteget kijártunk a ligetbe, és ahogy ott sétáltunk “a hosszú úton”, a “sárga fák sárga virágai” borították be a “hosszú utat” és én azokat rugdaltam boldogan, és csicseregtek a madarak <3 ez olyan szép emlék nekem ^^ és olyan finom volt az illatuk :))) ;P
Óóó Kristóf, ez lett a kedvenc bejegyzésem.:)
Amúgy gyerekkoromban nekem is a sárga volt a mindenem, mikor új autót vettünk emlékszem mekkora hisztit kaptam, hogy nekem sárga kocsi kell. Sárga volt a szobám, de a végletekig, minden. :) A gyerekek kifejezetten szeretik ezt a színt. Mai napig a boldogság jut eszembe róla.
És úgy szeretnék újra “naiv” lenni, nem pózolni.
A gyerekkori barátodról, meg az én barátaim jutnak eszembe, olyan megható. :(
puszi
ez egy nagyon szép bejegyzés. (: olyan boldogan szomorúnak hangzik. (: vagy szomorúan boldognak. Amilyenek csak az emlékekkel teli gondolatok lehetnek. (: Remélem érted, amire gondolok. (:
Remélem, Zsuzsi is olvassa…
Vajon a mi kis országunk mikor jut el erre a szintre??
Imádlak Kristóf…mindig tudsz valami kis löketet adni <3
A lomtalanítás valahogy mindig hoz valami újat. Annak is, aki végleg megszabadul a felesleges lomoktól és annak is, aki új kincsekre lel köztük. A lélektani lomtalanítás azért már kemény dió. Ledobni a terhet önmagunkról, amiről azt gondoljuk, hogy a részünk, pedig csak kacat… ez borzasztóan nehéz lehet. Én még sosem csináltam. Lehet hogy ideje elkezdeni… :)
én is imádom az ilyen irásaidat,mert ez “ide” készült ;)
irigy-irigy-irigy vagyok minden sárgára amit te mostanában látsz,mert pesten évezredek óta minden FEHÉR…
iszonyú kemény telet sikerült megúsznod,és én is sárgát akarok látni MOST! :)
eh…barátság.nagyon szövevényes és nehéz ügy.de valahol olvastam,hogy sajnos az emberi kapcsolataink is végesre vannak “kalkulálva”.időnként lejár némelyiknek a mandátuma,az Ég tudja miért,mi sajna nem.
én belehalok minden barátságelmúlásba is kicsit.
ps: légyszi pici meleget,napocskát és sárgát küldj kishazánkba! thx :)
Kesereédesen kedves iromány. Utaztat.
carma
Éppen most küldött.
Egyre inkább úgy érzem, hogy egyszer el kell mennem Tel-Avivba… :)
szép
carma én fehér télen inkább nem akarok sárgát látni xP :) bocsi nem hagyhattam ki ;P píííííííísz <3 :)
Van olyan barátság és más érzelmek amik nem múlnak el, én is tapasztaltam meg másnál is láttam hogy ritkán, de azért van ilyen. Sőt van akinek több ilyen is van.
:) Carma, én is szeretek ilyet, IDE írni, de szeretem a cikkeimet is postolni, mert míg egy magazin nem jut el mindenkihez, ez itt örökké elérhető lesz. :) Hú, a tél nem hiányzik… itt 15 fok van egy hete, és én már vacogok. :))
Úgy örülök, hogy ilyen sokan szerettétek ezt a bejegyzést. Nekem is nagyon sokat jelent(ett). :)
nekem is sokat jelent… nagyon köszönöm…egyébként megríkattál ám (de ezt úgyis tudod) :)
már tegnap délután elolvastam. próbáltam is visszaírni, de nem ment, megvallom őszintén. sokmindent írnék, de nem ide, azt hiszem. nem tudom. fúúú. nehéz… :)
én már rég túlvagyok az ítélkezésen. igaz, nem is tartott sokáig. de így már tudom, h te is ezt tetted :) emiatt egy pici csalódottság, ugyanakkor megkönnyebülés fura keveréke van bennem.
én még Londonban lomtalanítottam…
itt mostanában kevésbé sárga az idő :) de ma reggel majdnem. viszont ha ilyen szépen megmarad a hó, mint most, akkor mindig eszembe jut, mikor a sítáborra készülve az utcán a hóban ülve te énekeltél, én meg furulyáztam. feledhetetlen élmény, mármint a SÍTÁBOOOR – jaj, de vicces, főleg így utólag :)
de ha megvakulnék és nem látnám a sárga időt, sem a havat, sem a Dunát, sem … akkor is üzennék neked mindig.
Katának is szoktam. Ha kinyitom Dömsödön az ékszeresdobozom, ott van a fülbevalója, amit nekem adott. Azóta sem tudtam felvenni egyszer sem.
Szalvetta? nekem már nincs meg Parketta… de anyukám csinált nekem újat!! nagyon szép, az egyik oldalán van egy csík fekete díszvarrás és mindig úgy gombolom be, hogy az kilógjon a gombolások között :) Annak mi legyen a neve?
Kristóf, ez szép, szép, szép…
Lomtalanításkor nekem az a szomorú, amikor az emberek kidobják azokat a gyönyörű szépiaszín fényképeket a kedves nagymamákkal, délceg-bajuszos nagypapákkal, a régi MÁV igazolványokat – egész életeket. Nem tudom otthagyni a földön. Így lett ismeretlen vidéki hölgyem, fakeretben, ölében dundi macskával, mátkapár, valamikor a tizenkilencedik század végéről…89 éves leckekönyvem…és néha eszembe jut, mi lesz egyszer a múltnak ezekkel a darabjaival, hisz csak úgy rárakódtak az én emlékeimre.
Ez olyan szép :) :’(
ohh walking on sunshine:D:D:P
hogy hiányzik…
nyarat (de legalább tavaszt) akarok, hogy tudjak a napsütésben sétálni, és újra tele legyek energiával és életkedvvel. de most legalább nincs már fél 5kor sötét:)
Szia! Kedves Kristóf ,tök jó lenne,ha nem kellene elmennem sehova ,hanem itt magyarországon megtalálhatnám azt,amiért Te mentél:)))már megszoktam:)
Küldtem mailt,fontos lenne,hogy válaszolj,ha isős engedi,várom.szia!
15 fok? JESUS!itt minuszban van annyi :((((((((
néha befagy a kaunkban a zár is,alig lehet kinyitni.és jön a hó és a hideg rendületlenül.
de jóóó neked!irigyirigy… :D
you made my day :) toda raba. <3
*jóleső sóhaj*