Archívum: 'zene'


Mit művel Madonna?

Írta feb 03 2012

Nem, nem boldondult meg. Szerintem a helyzet a következő…

Madonna striking the official “Gaga, Britney, Xtina, you’ll never have an ass like this, bitches” pose in her new video…

Madonna egy napon arra ébredt, hogy csodálatosan spirituális angol lédi lett, de negyed annyi albumot ad el, mint a nyolcvanaes években, és ráeszmélt, hogy nem lovaglással akarja tölteni az ötödik X-et, hiszen ő a világ meghódítására esküdött fel. Már van annyi pénze, és még mindig van annyi kapcsolata az amerikai médiával, hogy az összes fontos (értsd a tömeg által preferált) talkshow-ba, és gálára eljusson, és egy tökéletes, a fogyasztói társadalom meghódítására összeállított csomaggal visszaszerzi a trónt GaGától, mert lássuk be, az Államokban tényleg ellopta tőle.

Az amerikaiak számára Madonna az Erotica-korszakban volt érdekes legutóbb: azóta számukra Madonna lehiggadt az Evitával, szült, és angol akcentusa lett. A mostani agymosó-gépezet fontos eleme a régi, vulgárisabb Madonna-imázs. Bár egy nagyon jó karban lévő, ötvenes amerikai családanya ül előttünk, visszafogott ruhákban – mert azért hülyét már nem akar csinálni magából – , gátlástanaul flörtölget a riporterekkel, és szemforgatva válaszol ugyanazokra a kérdéskre minden egyes showban (ami erősen azt mutatja, hogy a riportereknek minden esetben vannak “kötelező” kérdéseik). Madonna hadat üzent, és a nagy összecsapás a Super Bowl félideje lesz. Itt dől el, hogy a sörissza, chips-zabáló, hot-dog majszoló amerikai nagy átlag elfogadja -e, hogy újra rápörög arra a csúcsosmelltartós nőre, és az is, hogy zene-kereskedelem szempontjából igazán jövedelmező generáció, a tinik és fiatal huszonévesek, elfordítják -e a tekintetüket 2012-re az aktuális feka gengszter-sztártól (azok amúgy is néhány évente váltják egymást), és persze Lady GaGától, aki ma Amerikában olyan, mint a szex: mindenkinek naponta többször is eszébe jut.

De képes arra még Madonna, hogy ismét ő legyen a szex, 53 évesen? Mert ahgy ő maga fogalmazta meg: “A szex mozgatja ezt a világot.” Persze nem a teljes világot, hanem azt, amelyben ő nyilvánult meg: a popcorn-generáció világát, ahol eszünk, vásárlunk, dugunk, melózunk és remélünk. Meg kell hagyni, eléggé jó esélye van rá, hiszen a dalok a Masterpiece-ből és a Give me All Your Luvin‘-ból ítélve könnyen emészthetőek, fülbemászóak és rádióbarát slágerek lesznek, ő maga pedig abszolút szimpatikus képet fest a két örökbefogadott és két saját gyerekkel, két tönkrement házassággal, megjárva a világot, de hazatalálva. Igazi “desperate housewife”. Ami engem illet, én akkor szerettem bele Madonnába igazán, amikor a Ray of Light gyönyörű, önmagával és a világgal harmónikus harcban álló emberarcú istennőjét csodáltam benne. Akárhogy is… csak jelezni akartam, hogy értem a koncepciót. És most, ismerve a haditervet remélem, hogy összejön neki, ha ez a nagy vágya. Szerezzük vissza a Királynőnek azt, ami a Királnyőé!

P.s.: Akit igazán érdekel, ki Madonna, mi az, ami leköti, ha épp nem pénzt keres, és milyen projekteket menedzsel, annak érdemes megnézni Golden Globe-díjas és Oscar-jelölt filmjéről, a W/E-ről készült werket itt, vagy segíteni az énekesnőnek leányiskolákat építeni Afrika egyik legszegényebb országában, Malawiban.

Ki dönti el, hogy mit nézel?

Írta nov 16 2011

Tévés körökben szokás azzal dobálózni, hogy az igény szüli a kínálatot. Análkül, hogy belemennék bármelyik aktuálisan futó show szétcincálásába, inkább csupán annyit mondok: a döntés – mint minden élethelyzetben – most is a te kezedben van.

Amikor megpróbáltuk meghatározni, miféle közönségnek szánjuk a MusicPlus zenetévét, hamar furcsa következtetésre jutottunk: a mi “embereink” mér régen leszoktak a tévézésről. És bár ez elsőre elkeserítőnek tetszett, hamar ráébresztett arra is: nincs annál szebb feladat, mint visszacsempészni a televízió, egy-egy tévéműsor nyújtotta élvezetet olyan “érző lények” életébe, akik már azt hitték, nekik egészen biztosan terem gyümölcs a dobozban. Pedig ha megfelelő magocskákat ültetünk el, még az élet fája is kinőhet a televízióból. Ha pedig te is szeretnéd, hogy az igazán inspiráló műsorokat ne csak online, hanem a régen a sarokba tolt tévédben is nézhesd, szavazz a MusicPlusra a HotBird Awards-on, az évente megrendezésre kerülő nemzetközi díjátadón, mésrészt pedig írj, és telefonálj, faxolj és sms-ezz a kábelszolgáltatódnak, hogy márpedig te bizony szívesebben néznél minket kiskorú leányanyák helyett. Megmutatom, mit nyersz vele…

PopUp!

Kattanj rá a címre, és nézd meg, ahogy a PopUp!, a hetente jelentkező pop kult híradó a Lélekbonbon című könyvem bemutatóján vendégeskedett, majd vesd bele magad a pop-kult rengetegbe: színházi próbáktól koncerteken át fesztiválokig az összes eseményre ellátogat, amelyről a nézők egyszerűen nem maradhatnak le. A műsor házigazdája Molnár Viola, aki igazán sajátjának érzi a feladatot, hogy felkutassa ezeket az érdekes és izgalmas eseményeket, arcokat. A mai világban nehéz időt fordítani arra, hogy az ember  felkutassa ezeket,  a PopUp! ötlete részben pont ezért született, hogy mi csokorba gyűjthessük nektek. Rengeteg jó ötletet kaphatsz arra vonatkozóan, hogy hol töltsd a szabadidőtöket. És persze akkor sem kell csüggedned, ha nem tudtál eljutni valahová, mi az izgalmas élménybeszámolóinkkal bepótoljuk a lemaradást. Ha szeretnéd velünk felvenni a kapcsolatot, akár javasolni nekünk valami izgalmas kezdeményezést, programot, embert, akiről érdemes lenne portrét készítenünk, ne habozz: írj a popup@musicplus.hu e-mail címre.

Flash

Klikkelj a műsor címére, és készülj fel rá, hogy nem bírsz majd elmozdulni a monitor elől: a YouTube csatornánkon minden héten megnézheted a Flash-t, amely Istenes Bence műsora – egy szokatlan helyszíneken szokatlan kérdéseket felvető nagyinterjú, amelyben korunk legnevesebb médiahőseit faggatja a házigazda. Ebben a műsorban lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a népszerű művészeket még közelebb hozhassuk és megtudhassunk róluk olyan dolgokat, amikről eddig nem igazán meséltek. Mint például azt, hogyan viseli Fluor családja hogy ekkora körülötte a felhajtás vagy azt, hogy mi inspirálja Odettet az alkotásban vagy mitől őrült meg Soeri i&Poolek? Mindezt pedig megfűszerezi Istenes Bence őszinte kíváncsisága és az extrém helyszínek hangulata. Ne lepődj meg ha legközelebb egy Flash forgatásba ütközöl a metrón vagy akár a Szabadság híd tetején.

Szeress minket Facebookon, Twitteren, és kövesd az élő adást a neten, amíg megérkezik a honlapunk. 

Teenager L’Amour

Írta okt 16 2011

Néhány nappal ezelőtt a világhálót böngészve ráakadtam egy dalra, ami valamikor a világot jelntette nekem: kisfiúként azt gondoltam, bármiféle karrierem is lesz felnőttként, annak csúcsa biztosan az lenne, ha egy nap elénekelhetném Szandival a „Lesz twist – Igen!“ című Fenyő Miklós duettet. Amikor pedig másnapra bulvársztori lett a dologból – hiszen az egykori álom a Facebookon megosztva azonnal önálló életre kelt – elmerengtem, milyen sokat is jelentett nekem ez a pirosruhás kislány valamikor…

“Hisz’ ez a tánc már nem csak a mamádé…”

Sohasem felejtem el, hogy meg voltam szeppenve, mikor életemben előszőr találkoztam egy igazi sztárral. Ha jól emlékszem, nagyjából hétéves lehettem, és fanatikus Szandi rajongó voltam. Ő, és a Dallas című sorozat jelentették számomra a szórakoztatóipart: a Kicsi lány című lemeztől egészen a Bumeráng Party című albumig fejből tudtam minden dal szövegét, és nemrég fedeztem fel, hogy Szerelmes szívek című filmjének teljes forgatókönyvét vágom: bármikor válaszolni tudok a szereplők helyett a dialógusokban. Nem csoda hát, hogy pelyhes kisfiúként legvadabb álmaim egyike volt találkozni idolommal. És miután a sulinkban az a pletyka járta, hogy a szomszédos Békásmegyeren lakik – én ugyanis csillaghegyi gyerek vagyok -, egyszer fel is kerekedtem, hogy megtaláljam Őt, valahol a panel-rengetegben.

Az expedíciót a Veress Péter gimiben kezdtem – minden tisztességes Szandi fan tudta, hogy a „kicsi lány“ itt koptatja a padokat. Meglepően rövid nyomozás után kiderült, hogy a család a közeli Bebó Károly utcában lakik, ahová megérkezve azzal kellett szembesülnöm, hogy nehezebben talánék olyasvalakit, aki nem tudja, melyik Szandi otthona. Mindenki, igen, minden boltos néni, kutyasétáltató bácsika, jétszótéren hintázó kislány és csigákat gyűjtő kisfiú tudta a címet. Minden bátorságomat összeszedtem hát, és bekopogtam az ominozus lakás ajtaján, amelyet kisvártatva egy Szandira erősen emlékeztető fiatal lány tépett fel: ő volt Viki, az énekesnő majdnem-híres nővére. És bár akkoriban még nem dübörgött a ma is oly népszerű táncsulija, ismertem őt jól: néhány Szandi koncerten háttérénekesnőként tündökölt, zöld pettyes ruhácskában. Célba értem!

„A Szandihoz jöttem.“ Jelentettem ki ellentmondást nemtűrő hangon, ő pedig ahhelyett, hogy kihajított volna, kedvesen rámmosolygott: „Szandi éppen zuhanyzik, de ha akarod, addig én adok neked autogrammot.“ mondta, és el is tűnt a panellakás vaskos vasajtaja mögött egy percre, majd megérkezett egy köteg fénymásolt papírral, amin saját arcképe tündökölt. „Parancsolj.“ nyújtotta át a kötvények és bankók értékével vetekedő papírosokat. Illedelmesen megköszöntem, majd elismételtem a jól begyakorolt belépő mondatomat: „Szandihoz jöttem.“ Ekkor megtörtént a csoda: a Sztár hófehér köntösben, svájci sapka helyett törülköző-turbánnal a fején odalibbent a bejárathoz, és gálánsan köszöntött, akár egy királynő. Elmondtam neki, hogy szerintem ő a világ legszebb, legtehetségesebb, és legokosabb embere, cserébe pedig néhány fényes, színes autogramkártyával lepett meg, amelyen a „Teenager L’amour“ című lemezének borítója volt. Mondanom sem kell, majdnem elaléltam.

Amikor már felnőttként, a Viva műsorvezetőjeként előszőr készítettem interjút Szandival, nem meséltem el neki ezt a kis kalandot… talán nem akartam ráijeszteni szegényre. És bár az utóbbi időben kissé elveszítettem szem elől egykori kedvencemet, bevallom: ma is „hármat dobban a szívem“, amikor magányos YouTube-party estéken felteszem az örökzöld slágereket, hogy „majdnem Monroe“ módjára ropjam az alkalmi parketten, a nappalinkban. „Dúdolom-dúdolom“ a dalokat, és közben eszembe jut, hogy bár azóta elérkezett az „új tavasz, új fiú, új szerelem“ az életemben, amikor megpillantom az ő „loko-loko-lokni“-it, a mai napig képtelen vagyok másra gondolni, mint hogy „I love you, baby“.

-