Bár ma éjjel Londonba utazom, talán a repülőn ülve nem csak helyszínt, hanem idősíkot is váltok majd. Ugye te is merengtél már rajta: mi volna, ha volna egy újabb lehetőséged? Bár sokan csak sóhajtoznak, mondván: “Ó, ha visszaforgathatnám az idő kerekét…”, a misztikus tanok évezredek óta ismerik az idősíkok átlépésének módját. Most ne Harry Potterre vagy egy sci-fiből kiröppent űrhajóra gondolj, hanem a saját tudatod erejére.

Vissza a jövőbe… nem csak próbababáknak!

Emlékszel a nyolcvanas évek klasszikus vígjátékára, a Próbababára?Kim Cattrall – a Szex és New York Samanthája – egyiptomi hercegnőként arra vágyott: bárcsak teret és időt átugorva megvalósíthatná legvadabb álmait. A jó hír, hogy neked nem kell egy New York-i áruház kirakatában, bábuként kikötnöd ahhoz, hogy valódi időutazáson vegyél részt. Számomra a világ egyik legizgalmasabb meditációja ugyanis arra tanít, hogyan változtathatod meg a múltadat néhány perc alatt, átírva ezzel a jelent, sőt a jövőt is. Misztikusan hangzik? Pedig nincs szükséged másra, mint egy csendes szobára, türelemre és persze némi önkritikára…

Tel Avivban volt egy személyes tanárom, David Zakin, aki arra tanított: a kabbalisták szerint az előttünk álló egy hét nem más, mint a következő egy év leképezése, kicsiben. Szeptember 8-án napnyugtával ugyanis beköszönt a Rosh Hashanah, azaz az “Év Feje”, ez pedig nem más, mint számadás az előző esztendő pozitív és negatív tetteiről. Éppen ezért a hátralévő néhány napban nemcsak arra kell figyelnünk, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának, de komoly önvizsgálatra is szükségünk lesz. David azt tanácsolta nekem: “Gondold át, kik azok, akiket megbántottál az elmúlt esztendőben, melyek azok a helyzetek, amelyekben ma már másként viselkednél, és anélkül, hogy szégyenkeznél vagy ostoroznád magad, válaszolj magadnak: ha lehetőséged lenne kijavítani a múlt tévedéseit, hogyan reagálnál az adott nehézségekre.” Ezután be is pattanhatsz az időgépbe!

A meditáció során egyetlen cél kell, hogy lebegjen a szemed előtt: pontosan felidézni az adott helyzetet, párbeszédet vagy konfliktust, és eltökélni, hogy ezúttal nem leszel reaktív. Nem hagyod majd, hogy bárki kiborítson, felbosszantson, elszomorítson, és te végképp nem teszed ugyanezt másokkal. Most pedig – mikor már lélekben szemben állsz az egykori problémával – képzeld magad a másik fél helyébe. Gondolj bele, számára milyen fájdalmat és kárt okozhatott, hogy nem sikerült barátokként, lelki társakként elválnotok. Itt a lehetőség arra, hogy megváltoztasd mindezt: gondolatban folytass párbeszédet az illetővel, és minden egyes mondatodból sugározzon a szeretet, a megértés. Nyerd el a bocsánatát, és gondoskodj róla, hogy az időutazás után benned se maradjon semmilyen tüske. Lassan nyisd ki a szemed, és láss csodát: könnyedebbnek, tisztábbnak és valahogy fényesebbnek érzed majd magad és az életed. Péntek este pedig – ahogy feljönnek a csillagok az égre – fogadd meg, hogy jövő ilyenkor sokkal kevesebbszer kell majd a “múltba utaznod”, hiszen úgy alakítod majd az évet, hogy ne legyen mit megbánnod.

Mindannyiunknak vannak hátsó szándékaink, ám ahelyett, hogy lemondanánk ezekről, évtizedeket töltünk azzal, hogy megtanuljuk elrejteni őket. Ezáltal valódi énünk helyett álarcot viselő énünkkel kötnek barátságot, üzleti kapcsolatot az ismerőseink, sőt szerelmeink is gyakran “hamis énünkbe” szeretnek bele. Ez a hét – a Rosh Hashanah hete – arról szól, hogy megtanuljunk a szívünk mélyéről adni, szólni, létezni. Legyünk igazak és igaziak: ismerjük fel a tehetségünket és a gyengéinket, királyságunk és szemétdombunk valóságát is. Nem könnyű feladat, de csak úgy tudod alaposan kitakarítani a házadat, ha tudod, mi rejtőzik a bútorok alatt. Boldog új esztendőt mindenkinek!

Emlékszel rá, amikor Berger, Carrie Bradshaw egykori szerelme egy apró cetlin szakított a Szex és New York dívájával? “Sajnálom, nem megy.” Három szó… ennyi állt a papíron. És bár Carrie állította barátnőinek: nem érti, hogy történhetett mindez ilyen hirtelen, a valóságban koránt sincsenek véletlenek…

Pedig milyen jóleső érzés időnként a kiszámíthatatlanra kenni azt, ami a közös felelősségünk egy kapcsolatban, igaz? “A pasi hirtelen elhagyta a nőt.” Ezzel el is van intézve. Vagy: “Hirtelen pénz nélkül maradtunk, mert váratlanul zátonyra futott az üzleti megállapodás.” Végül pedig – mindezek következtében: “Az élet hirtelen olyan üres lett.” Ugye neked is ismerős ez a társadalmunk 99 százalékát érintő kór, a Hirtelen-szindróma?

“Vaksors, véletlen? Üres és értelmetlen szavak! Inkább ezt mondhatnánk: A Gondviselés inkognitói” – véli Joseph De Maistre, francia filozófus. A legnagyobb tévedés a világon, hogy vannak tévedések, balesetek, véletlenek. Nincs olyan, hogy “egyszer csak” vagy “hirtelen”, és olyan sincs, hogy “ok nélkül”. Minden okkal történik, és minden okozat egy újabb lehetőség. Amikor igazságtalanság áldozata lettél, emlékezz: a Hirtelen-szindróma egyetlen gyógymódja, ha felismered, hogy az úgynevezett véletlenek nem velünk, hanem értünk történnek. “Abban a pillanatban, mikor észreveszed, hogy minden zavarosnak tűnő élethelyzet a saját javadat szolgálja, máris közelebb kerülsz a tisztánlátáshoz” – áll a Titok című könyvben. Gondolj csak bele: ha elveszve érezed magad a sötétben, és nem is reménykedsz benne, hogy az alagút végén ott a fény, akkor az örök vakságra készíted fel magad. Olyan, mintha azt mondanád: “Nincs igazság, jóság, boldogság a világon!” Ezek a gondolatok pedig valóban megágyaznak a végtelen sötétségnek.

“Túl gyakran keresünk gyors rendbetételt, azonnali megoldásokat, változást máról holnapra. Amikor pedig sürgetjük a sorsot, eredmények helyett csalódás, frusztráció és elkeseredés vár ránk, pusztán azért, mert nem vártuk ki, hogy a fa, amelyet elültettünk, csírába szökkenjen, virágot bontson és meghozza a gyümölcseit” – áll a magyarul is olvasható Valódi gazdagság – A jóléthez vezető út című kötetben. A könyv szerzője, Yehuda Berg szerint bármin is dolgozunk, tudnunk kell: ha erőfeszítéseket teszünk, azt minden esetben siker koronázza majd. A megjelenő eredmények viszont nem mindig egyeznek azzal, amiket elterveztünk. Gyakran előfordul, hogy egy megmagyarázhatatlan áldás a sorsunkban az élet más területén tett erőfeszítés eredménye. Sokat teszünk egy kapcsolatba, ami látszólagosan sehova nem vezet, majd a szakítás után találkozunk a Nagy Ő-vel, és az önzetlenség, az odaadás, amelyet egy korábbi kapcsolatba fektettünk, “váratlanul” megtérül. Fáradhatatlanul dolgozunk egy projekten, ám a cég csődöt mond. Ekkor “egyszer csak” a másik, sokkal jobb munkalehetőség az ölünkbe hullik. Tudd, hogy – bár nem mindig látod majd az eredményeket ott, ahol elvárod őket – az energia sosem vész el.

Ne hagyd, hogy a káosz magával ragadjon. Ha kihívással szembesülsz, mielőtt reagálnál rá, emlékezz: “Azért történik, mert ez szolgál engem a legjobban.” A “legjobb” talán nem a szemed előtt bontakozik ki, és talán nem látod meg spontán a dolog pozitív oldalát, de ha nem omlasz össze, hamarabb észreveszed majd a bizonyosságod eredményét, mint hinnéd. Ha a “zseni átlát a káoszon” elvét tudod alkalmazni a háborús árokra emlékeztető irodai íróasztalodat szemlélve, akkor biztosan képes vagy meglátni a tökéletességet a leglehetetlenebbnek tűnő pillanatban is. Ahogy Soma Mamagésa mondja: “Nincsenek véletlenek, csak mi vagyunk éretlenek.”

A bejegyzés az Origo Női Lapozója számára készült.

“Jaj, nem, kösz… Skorpióval nem kavarok” – legyintett egy barátnőm, mikor izgatottan mutattam neki egy lehetséges Nagy Ő Facebook-profilját – egy srácét, aki történetesen még ismeretlenül is a lány hódolója volt. Melinda tíz éve szingli, és éppen ennyi ideje utasítja vissza a pasikat, hasonló okokból. “Nem keres eleget. Túl gazdag. Sznob. Topis.” És a kedvencem: “Túl tökéletes.”

Konzerv-pasi… sosem romlik meg!

Bár imádom őt, és mindennél jobban szeretném boldognak látni végre, egyik este a sokadik ilyen verbális kivégzés után feladtam, és inkább kivettem egy filmet a kölcsönzőből – egyedül. Vesztemre a Csúf igazság című mozira esett a választásom, amelyben Katherine Heigl még az én Melindámnál is válogatósabb lányt alakít. Ha egy férfi nem esik bele a “kedveli a kutyákat, de inkább macskás, és jobban szereti a csapvizet a palackozottnál” típusba, annak esélye sincs nála. Elgondolkoztam: lehetséges volna, hogy a zsírmentes tej, a cukormentes csoki, az UV- mentes barnaság és a tízperces hajfesték korában a szingli párkeresők valóban elhitték, hogy ha valamivel vagy valakivel bajlódni kell, az egyszerűen nem éri meg az erőfeszítést?

A Kabbala szerint túlságosan gyakran foglalkozunk azzal, hogy a tökéletes társsal találkozzunk, és megtaláljuk azt az egyetlen embert a sok millió közül, aki pontosan megfelel az elvárásainknak. Ezzel nemcsak hogy rossz helyre fektetjük a hangsúlyt, de elfelejtjük: kapcsolataink lehetőséget teremtenek arra, hogy gyakorolhassuk a toleranciát és az adakozást. Ha folyton ugyanazokkal a problémákkal állsz szemben a sokadik kapcsolatod során is, az azért van, mert még mindig arra vársz, hogy a másik változzon, ahelyett, hogy a saját álláspontodon változtatnál.

Azt mindannyian tudjuk, hogy a szerelem nem csupán romantikát és szenvedélyt tartogat számunkra, hiszen nem csak a boldog perceket osztjuk meg egymással. Ám éppen úgy, ahogy az Elfújta a szél sem szólhat kizárólag arról, hogy Scarlett és Rhett megismerkednek, gyermekük születik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak, a saját életünk regénye is érdektelen volna a fordulatok, áldozatok, és – mondjuk ki – szenvedés nélkül. A nehéz időszakok, összezördülések jelentik a lehetőségeket arra, hogy a kapcsolatunkat újabb szintre emeljük. Ami gondnak tűnik, valójában ajándék: ha a “győzni mindenáron” álláspontról a “segíteni annak, akit szeretek” álláspont irányába mozdulunk el – különösen akkor, amikor mérgesek vagyunk -, haragunk azonnal szertefoszlik.

Oscar Wilde klasszikusa, az Eszményi férj óta biztosan tudjuk: tökéletes férfi nem létezik. A történet főhőse, Sir Chiltern sikeres politikus, szerető testvér és odaadó férj… azaz csak annak tűnik, míg egy csábító és veszedelmes nő jólértesültségének köszönhetően egy csapásra elveszíthet mindent, amit felépített. Victor Hugo Párizsi Notre-dame című eposzában a sármőrnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Quasimodóról derül ki: bármelyik nő rábízhatná az életét. A saját kapcsolataink kötetei azonban üresek, egészen addig, míg mi magunk nem írjuk tele őket közös tapasztalatainkkal. Hasonló a hasonlót vonzza – tanultuk az iskolában, ám a fizika törvénye a kapcsolatokra is igaz. Ha bátor, megbocsátó és szeretetteljes vagy másokkal szemben, bátorságot, megbocsátást, szeretet hozol a saját életedbe. Ha pedig a Mr Tíz Pontra hajtasz, vedd számításba, hogy megérkezik… és ő a tizenegy pontos társat hiányolja majd maga mellől. “Túl sok parfümöt használsz! Sápadtnak tűnsz! A barátaid befolyásolnak! Miért nem jársz el többet itthonról a haverjaiddal?”. Akkor pedig – kemény hasizom és pihe-puha csókok, vasalt ing és gyűrött lepedő ide vagy oda – nemcsak az elvárásaidból kell majd lejjebb adnod, de sajnos az önértékelésedből is…

A bejegyzés az Origo Női Lapozójának készült.