Archívum: 'háború'


Hála és köszönet

Írta nov 20 2012

“Néha elfelejtünk hálásnak lenni az élet egyszerű dolgaiért. Azért hogy énekelhetünk, nevethetünk, élvezettel táncolhatunk, szerelmesek lehetünk, találkozhatunk másokkal és megoszthatunk velük bármit; inspiráltak lehetünk és teremtő erővel rendelkezünk, megélhetjük a játék örömét, vagy átélhetünk egy csodálatos zene által keltett érzelmeket – mindezek a Fény megnyilvánulásai. A hála megvéd minket a passzív, reaktív állapottól, amelybe akkor ragadunk meg, ha mindezt az áldást természetesnek vesszük. Ha értékeljük mindezt, az nem csak összekapcsol minket a beteljesedéssel, hanem az maga a beteljesedés!” Yehuda Berg

“Elménk nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni, jóindulatúak és együttérzők maradunk, nem táplálunk gyűlöletet” Buddha

Soha nem kaptam annyi szeretetteljes mailt, mint az elmúlt három napban. Rengeteg olyan ember írt, aki a levelében “bevallotta”, fogalma se volt róla, hogy az a szőkített pojáca a Viváról így megnőtt, és öröm volt nekik felfedezni az írásaimat. És olyanok is akadtan nagyon szép számmal, akik úgy érezték, “most jött el az ideje”, hogy “személyesen” nekem is leírják, milyen régóta követik a munkámat, és mennyi közös vonás van bennünk, és mennyi “közös” kalandon mentünk keresztül, ők és az én könyveim. Izraelben élő magyar családoktól kaptam üzeneteket, akik meghívtak magukhoz, “ha rosszabbra fordul a helyzet Tel Avivban”, és idős nénik-bácsiktól fiatal tizenévesekig rengetegen meséltek személyes történeteket arról, hogyan élik meg ezeket a pokolbéli víg napokat, mennybéli bús napokat. És mindenkinek válaszoltam – ciki vagy sem, sokszor könnybelábadt szemmel, de mindig hálásan, és mindig mosolyogva.

Közben az amerikai média már a Hamasz győzelméről számol be, mondván: sikeresen elterelték a figyelmet a szíriai mészárlásokról. A Foreign Policy magazin szerzője szerint a “nagy képben” nem is az a fő szepont, hogy Izrael életben marad -e, vagy nem, hiszen a palesztínok szenvedései mögé bújva a Hamasz máris elérte, hogy a világ egy terroristacsoporttal szimpatizáljon, innen pedig egy lépés, hogy az egész világ lángokban álljon. A legutóbbi bejegyzésem óta többszáz rakétát kaptunk odaátról, és ma ismét légiriadó volt Jeruzsálemben is – a rakéta a városon kívül csapódott be. Ismét felteszem a kérdést… mi van, ha a Szikla Mecset kellős közepére pottyan? Akkor is jár a terroristáknak beígért Allah mennyországa? Ugye egyetérthetünk abban, hogy Isten nevében senki sem támad meg egy olyan várost, amit három világvallás – köztük a muzulmán – SZENT VÁROSNAK tart? Jóságos muzulmánok, zsidók, keresztények, buddhisták, hinduk, EMBEREK, ébredjetek! Óriási szükség lenne rá, hogy muzulmán vallási és politikai vezetők nyilvánosan deklarálják a Hamasztól való elhatárolódásukat. Vagy a zsidók gyűlölete és Izrael elpusztítása mindenkinek fontosabb, mint a világbéke?

Nem tudom, mit hoznak a következő napok, de azt tudom, hogy boldog és hálás vagyok mindenért, amit kaptam, kapok, és mindenért, amit adtam és adok, és nincs olyan hely a világon, ahol szívesebben lennék, mint ahol most vagyok. Tiszta szívből mondom, hogy magamért aggódom a legkevésbé, és hiszem, hogy azért vagyunk itt most, mert az Univerzum azt akarja, hogy itt legyünk – MOST. Mert van valami tanulni valónk, mert közelebb hozhatjuk a globális ébredést, mert közelebb kerülhetünk egymáshoz, és mert mi vagyunk azok a kiválasztott lelkek – nem zsidók, zsidók, muzulmánok, keresztények, ateisták, krisnások, buddhisták -, akik ezt hivatottak megtapasztalni, elviselni, átvészelni, megoldani, megosztani. Béke velünk, béke veletek, köszönöm a jót, köszönöm a nehezet, köszönöm az életet, és ha kell, a halált is meg fogom köszönni.

Legyünk hálásak érte, hogy ébren vagyunk.