Archívum: 'gay pride'


Ledőltem a Díványra!

Írta márc 20 2014

Drága jóbarát, míg a steinerkristof.com egy napon új életre kel, és feltámadik, mint hamvából a főnix a Harry Potterben, kövesd írásaimat a Díványon és a Facebook oldalamon! Angol nyelven továbbra is blogolok a WhiteCityBoy blogon – az ehhez kapcsolódó Facebook oldalamat itt találod. De van ám még tovább is!

Magyarul ugyanis – a nyomtatott lapok mellett – az Index.hu populáris kult potrálján folytatom az írást: vegán receptekről, könnyű spiritualitásról, filmekről, dalokról, utazásról, életről-halálról mesélek, ahogy azt már tőlem megszokhattad.

IDE KATTINTVA MINDIG MEGTALÁLOD AZ INDEX / DÍVÁNY ROVATOM LEGFRISSEBB, ÉS ARCHIV CIKKEIT IS.

IDE KATTINTVA AZ INDEX “Nesze!szer” BLOGON VASÁRNAPONKÉNT MEGJELENŐ ÚTJEZŐIMET OLVASHATOD.

EZEK ITT PEDIG KORÁBBI CIKKEK TŐLEM ÉS RÓLAM AZ ORIGO / LIFE.HU-N 

ITT KÖVETHETSZ FACEBOOKON – ÍGY NEM MARADSZ LE A NYOMTATOTT SAJTÓBAN MEGJELENT ÍRÁSAIMRÓL. 

Családalapítás – másképp…

Írta márc 30 2013

Szeretettel hívlak meg Magyarország első LMBT családi napjára, amelyet a Szivárványcsaládokért Alapítvány és az InterAlia alapítvány, és a BabyBloom Hungary közösen szerveznek meg. Szemináriumunk témája: mesterséges megtermékenyítés és dajkaanya segítségével történő családalapítás.

Ma Magyarországon a dajkaanya segítségével történő családalapítás nem csak a melegek, de a heteroszexuális párok számára is törvénybe ütközik. A homoszexuális párok kiskapukat használva – például segítőkész ismerősön, baráton, gyermekre vágyó leszbikus páron, esetleg örökbefogadáson keresztül juthatnak gyermekhez. Igaz ez utóbbi is csak akkor legális, ha a férfi egyedülálló apaként adoptálja a gyermeket. Ez a jogi útvesztő sokak számára idegörlő lehet.

A BabyBloom egy alternatív családokat segítő ügynökség, amely a családtervezéstől és jogi kérdések megválaszolásától mesterséges megtermékenyítésen és dajkaanyaközvetítésen át a papírmunkákig minden lépés során segíti ügyfeleit. Olyan szolgáltatást ajánlunk, melynek során a regisztrációtól számított egy éven belül bárki szülővé válhat, csodálatos és legális lehetőséget kínálva meleg, leszbikus és meddő heteroszexuális pároknak és egyedülállóknak is.

A BabyBloom elsőszámú partnerei az Oregon Reproductive Medicine (ORM) termékenységi kllinika és a North West Surrogacy Center (NWSC). A NWSC 18 éve szolgálja az alternatív családokat, olyan szakemberekkel, akik 35 éve a szakmában dolgoznak. Feladatuk, hogy megtallják a leendő szülők számára a dajkaanyát. Az ORM a világ egyik legsikeresebb termékenységi klinikája, ahová az USA minden egyes államából, és több, mint 40 európai országból érkeznek leendő szülők.

A BabyBloom szemináriuma Április 7-én 14.15-kor kezdődik a Bálint Ház Kohn termében. (Budapest, Révay utca 16.)

Vendégeim: • Sandra Hodgson, az NWSC igazgatója és társalapítója személyesen szervezi meg a találkozókat a leendő szülők és a dajkaanyák • John Chally, az NWSC társalapítója az adminisztrációval és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik • Dr. Brandon J. Bankowski, az ORM orvosa, a reproduktív orvoslás egyik elsőszámú specialistája • Andrea Speck-Zulak, az ORM általános klinikai igazgatója • Jonathan Kipp, az ORM marketing igazgatója • Guy Tatsa, a BabyBloom ügynökség alapítója és igazgatója

Személyes, INGYENES konzultáció: +36206629018, +972547822475, info@babybloom.co.il, babybloomhungary@gmail.com www.facebook.com/babybloomhungary

“Boldogság, gyere haza!”

Írta jan 15 2013

Ha a Boldogság életre kelne (mint Pocak a joghurtreklámban), valószínűleg csak annyit felelne a fenti szépséges dal-idézetre: „Itt voltam én végig, te dinka, csak te inkább nyafogsz, mint hogy észrevegyél.” Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én rettenetesen ki tudok bukni rajta, ha a fejemben összeszedett „bodlogság-hozzávalók” közül valamelyik hiányzik.

Ő, Én, Mi :)

Évekkel ezelőtt még arra is hajlamos voltam, hogy ha lekéstünk egy filmet, képes voltam „elrontott estének” titulálni a programot, ha pedig egy autós kirándulás során felfedeztem, hogy otthon felejtettem a kedvenc cédémet, úgy éreztem: „oda a jó hangulat”. Szerencsére manapság már jóval kevesebb „boldogság-hozzávalóval” is beérem… és ha valamelyik épp nem áll rendelkezésemre, improvizálok… a boldogságnak ugyanis – vagy így, vagy úgy – össze kell állnia.

Mindannyian boldogok akarunk lenni – ez senki számára nem hat a meglepetés erejével. Sosem hallottam, hogy valaki azt mondta volna: „Úgy vágyom már egy kis békétlenségre, egy nagy drámára, bárcsak tragédiák sorozata kezdődne az életemben, bárcsak káosz lenne a világban.” Éppen ezért legtöbbünk nem is érti: hogy kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a pasi lelécel, hónapok óta nincs meló, a kutya pedig újabban elkezdett cipőket fogyasztani vacsorára. Ja, és persze a bankszámla porzik. „Hogyan lehetséges mindez, amikor én mindent elkövettem, hogy boldog legyek?” kérdezzük ilyen helyzetekben, és a sokadik összeomlás után lassan eljutunk odáig, hogy minden hitünk odaveszett – az emberiségben, az élet értelmében, önmagunkban. Ilyenkor pedig kinézünk az ablakunkon, és az elsőt, akit megpillantunk felelőssé teszünk a helyzetünkért. „Anyám a hibás, így nevelt.”, „Ebben a hülye országban csak éhen halni lehet.”, „A Józsi összetörte a szívemet, soha többé nem fogok semmit se érezni.”

Ám még mielőtt az önsajnálat legmélyebb bugyraiba süppedünk, érdemes egy picit elmerengenünk: érdemes –e? Érdemes –e feladni a reményeket, hazugságnak nevezni az igaznak megélt érzelmeinket, amikor végső soron nekünk fog mindenki másnál jobban fájni. Felállni, összeszedni magunkat, és továbbmenni is nekünk kell majd – mert a korábbi összeomlásokból már tudjuk jól, hogy baromi keserves lesz, és ebben sem segíthet senki. És ha már itt tartunk… bizonyos, hogy mindent megtettünk a boldogságért? A „minden”-be ugyanis az is beletartozik, hogy elbukunk, feltápászkodunk, és továbblépünk, ha kell, naponta hússzor, ha kell, életünk végéig. A „mindent megteszek” nem azt jelenti, hogy „bizonyos dolgokat megteszek, de azért túl kényelmetlenül nem akarom érezni magamat”. Ha pedig a boldogságvadászat során minden pillanatot, amit nem borít el a cukormázas, romantikus, tökéletes hepinessz, rettenetes fájdalomként élünk meg, akkor rossz irányba szimatolunk. A boldogság ugyanis nem olyan, mint a díszvacsora, amire készülődni kell, és amihez tökéletes terv dukál. A boldogság nem egy randi, amire perfektül formába kell hoznunk magunkat, vagy egy weekend New Yorkban, amire még mindenképpen vennünk kell egy vadiúj dögös kabátot. A boldogság ez a pillanat, amelyet most azzal töltesz: merengesz saját emberi léteden.

Time Out magazinban megjelent cikkem

“Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.” mondja Meryl Streep az Órák című filmben, és igaza van: ha attól félünk, hogy sosem lesz minden „egyben” a Nagy Boldogsághoz, vagy hogy „más színű hajam”, „nagyobb lakásom”, „dúsabb dekoltázsom”, „baba-bőröm” kell, hogy legyen az igazi öröm átéléséhez, az életünk gyorsabban húz majd el mellettünk, mint az a srác, aki fantáziánkban már közös gyermekeink rugdalózóit hajtogatta, a valóságban viszont már a reggeli kávé előtt megpattant. Sebesebben elszalad, mint a „nagy üzleti lehetőség”, amely néhány év alatt befuccsolt.

Az óriási különbség az, hogy ezek nélkül a “hatalmas veszteségek” nélkül még mindig simán élhetnénk boldog életet. Önmagunk nélkül viszont soha.