Archívum: 'film'


A lemondás művészete a szerelemben

Írta jan 20 2012

„Nálunk mindig minden úgy van, ahogy én akarom.“ hallottam egy fiatal anyuka büszke vallomását Tel Aviv tengerpartján sütkérezve. „Oh, jó neked. Én gyűlölöm, hogy mindig nekem kell alkalmazkodni.“ felelt a barátője, és ezzel a lendülettel eldobott egy égő cigarettacsikket a fövenyen. A lábaimat a tengerbe lógatva elmerengtem… vajon miért van az, hogy a társadalmunk arra nevel minket: minél „betörhetetlenebbek“ vagyunk, annál kevesebbet érünk?

W/E

A világtörténelem egyik legromantikusabb, és legtanulságosabb szerelmi története kétség kívül VIII Edward és Wallis Simpson románca volt. Anglia királya beleszeretett egy kétszeresen elvált, botrányokkal foltozott-életű amerikai nőbe, és amikor a kormány nyomására választania kellett a trón és a szerelem között, az utóbbi mellett döntött. Tudván, hogy nem csak a koronáról, de a jóhíréről, a családja támogatásáról, a népe szeretetéről, és az otthonáról is le kell mondania. A napokban olvastam az egykori uralkodó önéletrajzát, amelyben azt írja: „képtelen lettem volna elviselni a koronám súlyát az asszony támogatása nélkül, akibe szerelmes vagyok“. És bár sokan nem gondolnak rá, de valójában Mrs. Simpson éppen annyit áldozott fel a szerelemért, mint az uralkodó: egy életre meggyűlölte őt az arisztokrácia, a britek pedig kikiáltották közellenségnek. Edward és Wallis évtizedeken át éltek egy párizsi szállodában – a királyi palota helyett -, viszont kaptak valamit a sorstól, amit egyetlen kékvérű sem mondhat magáénak: megnyerték a küzdéshez való jogot. Olyan nehézségeket invitáltak a közös életükbe, amelyeknek a leküzdéséből színtiszta boldogság született.

Mindannyian, nap mint nap feláldozunk valamit a közös boldogság oltárán, amikor pedig csökönyösen ragaszkodunk a saját „külön bejáratú“ boldogságunkhoz, valahogy végül mindig rosszabbúl érezzük magunkat, mint ha a nehezebb utat, a változás, a változtatás útját választottuk volna. Az esküvője napját szinte mindenki élete legboldogabb napjaként emlegeti, pedig – ha jobban belegondolunk – ez az a nap, amikor önként, dalolva adtuk fel a „szabadságunk“ egy hatalmas szeletét. Egymás, a szeretteink, és az Ég színe előtt megfogadjuk, hogy hűségesek leszünk halálunk napjáig és mégtovább, és hogy támogatjuk a párunkat jóban-rosszban. Senki sem mondja azt a menyegzőjén: „Igen, akarlak, de kompromisszumra tőlem ne számíts.“ Egyetlen feledhetetlen napon tisztán látjuk, milyen földöntúli boldogsággal ajándékoz meg, ha képesek vagyunk feladni az önző érdekeinket, és őszinte, szívünk mélyéről fakadó áldozatot hozunk. Amikor pedig teljesült a csoda, és lelki társakként állunk szemben a világ viharaival, valahogy tovatűnik ez a lelkesedés, és minden olyan pillanat, amikor le kell mondanunk valamiről fájdalmas lelki örlődéssel jár. „Miért én hozzak áldozatot? Miért nem ő?“ És közben észre se vesszük, hogy minden olyan pillanat, amikor lehetőségünk van a lemondásra, valójában ajándék a sorstól. Nem csak példát mutathatunk a kedvesünknek, de kezébe adhatjuk a lehetőséget, hogy saját jószántából adja át azt, amit oly elszántan, ellentmondást nem tűrő hangon követeltünk.

„Bárcsak engem is szeretne valaki annyira, hogy még a királyságáról is lemondjon értem.“ sóhajtozhatnánk, de nézzünk csak körül a saját „birodalmunkban“. Alig akad olyan nő, aki ne mondhatná el magáról, hogy a kedvese feláldozott érte valamit. Egy élő fociközvetít egy romantikus vacsora kedvéért, vagy egy sört a haverokkal a családi béke kedvéért, sőt, talán a „mama pici fia“ státuszt is a szülők akarata ellenére történő házasság kedvéért. A napokban olvastam, hogy brit és amerikai bulvárlapok élvezettel csámcsognak a tényen, hogy Guy Ritchie a legnemesebb szervét is hajlandó volt megcsonkítani Madonna kérésére, amikor (volt) felesége elmagyarázta neki a körülmetélés spirituális jelentőségét. Ami engem illet, én cseppet sem találom nevetségesnek, ha egy szerelmes férfi bízva egy ősi bölcsesség fizikai világunkban való manifesztálódásában kés alá fekszik. Épp ellenkezőleg: bátor és romantikus, bölcs döntésnek látom. Bármily furcsán hangzanak ezek az „áldozatok“ egy kívülálló számára, valójában mind a szerelem gyümölcsei. Egy ideális kapcsolat – véleményem szerint – nem két állat ösztöneinek összecsapásairól, két kőkemény ego állandó párharcáról szól, hanem – csúnya szóval élve – arról, hogy mindkét fél hajlandó „papucsként“ viselkedni a másikért. Melegíteni a lábát, ha fázik, megóvni attól, hogy belelépjen az élet tüskéibe.

Ha pedig mindketten képesek vagyunk önzetlenül óvni a másik lépteit, többé nem kell felhánytorgatnunk: „Annyi áldozatot hoztam érted.“ Helyette azt mondhatjuk majd: „Köszönöm, hogy egy életen át gyakorolhatom melletted a lemondás művészetét.“

Ki dönti el, hogy mit nézel?

Írta nov 16 2011

Tévés körökben szokás azzal dobálózni, hogy az igény szüli a kínálatot. Análkül, hogy belemennék bármelyik aktuálisan futó show szétcincálásába, inkább csupán annyit mondok: a döntés – mint minden élethelyzetben – most is a te kezedben van.

Amikor megpróbáltuk meghatározni, miféle közönségnek szánjuk a MusicPlus zenetévét, hamar furcsa következtetésre jutottunk: a mi “embereink” mér régen leszoktak a tévézésről. És bár ez elsőre elkeserítőnek tetszett, hamar ráébresztett arra is: nincs annál szebb feladat, mint visszacsempészni a televízió, egy-egy tévéműsor nyújtotta élvezetet olyan “érző lények” életébe, akik már azt hitték, nekik egészen biztosan terem gyümölcs a dobozban. Pedig ha megfelelő magocskákat ültetünk el, még az élet fája is kinőhet a televízióból. Ha pedig te is szeretnéd, hogy az igazán inspiráló műsorokat ne csak online, hanem a régen a sarokba tolt tévédben is nézhesd, szavazz a MusicPlusra a HotBird Awards-on, az évente megrendezésre kerülő nemzetközi díjátadón, mésrészt pedig írj, és telefonálj, faxolj és sms-ezz a kábelszolgáltatódnak, hogy márpedig te bizony szívesebben néznél minket kiskorú leányanyák helyett. Megmutatom, mit nyersz vele…

PopUp!

Kattanj rá a címre, és nézd meg, ahogy a PopUp!, a hetente jelentkező pop kult híradó a Lélekbonbon című könyvem bemutatóján vendégeskedett, majd vesd bele magad a pop-kult rengetegbe: színházi próbáktól koncerteken át fesztiválokig az összes eseményre ellátogat, amelyről a nézők egyszerűen nem maradhatnak le. A műsor házigazdája Molnár Viola, aki igazán sajátjának érzi a feladatot, hogy felkutassa ezeket az érdekes és izgalmas eseményeket, arcokat. A mai világban nehéz időt fordítani arra, hogy az ember  felkutassa ezeket,  a PopUp! ötlete részben pont ezért született, hogy mi csokorba gyűjthessük nektek. Rengeteg jó ötletet kaphatsz arra vonatkozóan, hogy hol töltsd a szabadidőtöket. És persze akkor sem kell csüggedned, ha nem tudtál eljutni valahová, mi az izgalmas élménybeszámolóinkkal bepótoljuk a lemaradást. Ha szeretnéd velünk felvenni a kapcsolatot, akár javasolni nekünk valami izgalmas kezdeményezést, programot, embert, akiről érdemes lenne portrét készítenünk, ne habozz: írj a popup@musicplus.hu e-mail címre.

Flash

Klikkelj a műsor címére, és készülj fel rá, hogy nem bírsz majd elmozdulni a monitor elől: a YouTube csatornánkon minden héten megnézheted a Flash-t, amely Istenes Bence műsora – egy szokatlan helyszíneken szokatlan kérdéseket felvető nagyinterjú, amelyben korunk legnevesebb médiahőseit faggatja a házigazda. Ebben a műsorban lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a népszerű művészeket még közelebb hozhassuk és megtudhassunk róluk olyan dolgokat, amikről eddig nem igazán meséltek. Mint például azt, hogyan viseli Fluor családja hogy ekkora körülötte a felhajtás vagy azt, hogy mi inspirálja Odettet az alkotásban vagy mitől őrült meg Soeri i&Poolek? Mindezt pedig megfűszerezi Istenes Bence őszinte kíváncsisága és az extrém helyszínek hangulata. Ne lepődj meg ha legközelebb egy Flash forgatásba ütközöl a metrón vagy akár a Szabadság híd tetején.

Szeress minket Facebookon, Twitteren, és kövesd az élő adást a neten, amíg megérkezik a honlapunk. 

A főnök aranyköpései

Írta szept 12 2011

A „bizniszmen” képzőben, ahol a boss tanult, valószínűleg nem tanítják a „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” frázist. Ám ezt cseppet sem bánjuk: a főmufti beszólásai sokszor olyan bugyuták, alkalmatlanok, vagy egyszerűen csak nevetségesek, hogy egy egész Cosmot meg lehetne tölteni velük. Én ezt kíséreltem meg néhány hónappal ezelőtt…

That’s all…

„Mikor is van a házassági évfordulóm? Holnap, vagy jövő kedden?” Károly, 43

„Ne felejtsd el elküldeni annak János, vagy József nevű fazonnak, amit megígértünk, hogy elküldjük neki!” István, 32

„Szólnál az IT-s srácnak, hogy valami gond van a telefonvonalunkkal?” Piroska, 29

„Valami komoly baj lehet a szerelmi életeddel. Mostanában minden reggel józan vagy.” Iván, 36

„Készen állok a holnapi prezentációra?” Kristóf, 30

„Egy óra múlva itt vagyok. Bár lehet, hogy most nem csak melíroztatok, Matthew McConeghy-szőke leszek idén nyáron.” János, 42

„Pénteken munka után egy óra alatt szeretném letudni a következő negyedévet.” Kata, 27

„Ha benézel az irodámba, és látod, hogy csorog a nyálam az asztalra, tegyél meg nekem egy szívességet, és ébressz fel, kérlek.” Krisztián, 40

„Miért van az, hogy téged minden üzleti ügyben csak a pénz motivál?” Annamária, 50

„Szóval igazából nem is volt szükség a power pointra, amit elkészítettél. De ne búsulj, biztos rengeteg új dolgot tanultál, miközben összeállítottad.” András, 27

„Ez nem light kóla! És egyébként is totál eltúloztad a jégmennyiséget!” Janka, 30

„Tudom, hogy szabadnapos vagy, de muszáj lesz bejönnöd! A pasik úgy is utálják a szülinapokat, majd buliztok egy másik napon!” Mónika, 44

„Tudja valaki, mit kéne csinálnom ma?” Máté, 38

„Ugyanmár, a te korodban nekem sem volt betegbiztosításom! Semmi szükséged rá, egészséges vagy és fiatal.” Kinga, 48

„Jól látom, hogy lepattogott a körömlakkod? Ezt nem engedhetjük meg magunknak!” Klára, 34

„Nem értettem egy szót se a mailedből, úgyhogy inkább csak kitöröltem.” Cili, 29

„El sem hiszem, hogy ezt mondom, de… jó munka!” Zsigmond, 39

„Mindenképpen be kell fejezned ezt, mielőtt lelépnél. Persze ne érezd úgy, hogy túlóráznod kell, vagy ilyesmi…” Barnabás, 35

„Milyen jével írják azt, hogy prezentácijó?” Éva, 25

„Jövőhéten nyaralni megyek, és nem akarom elkapni a nyavalyádat. Úgyhogy vettem neked egy maszkot, légyszives viseld ezt az irodában, amíg elmúlik a köhögésed.” Erik, 40

„Tudod melyik a bal, és melyik a jobb oldal? Komolyan kérdezem. Mert ha gondjaid vannak vele, elküldhetünk egy tréningre!” Szilveszter, 52

„Én megengedhetem magamnak a hibákat a mailjeimben, mert zseni vagyok. Aki nem az, annak az a minimum, hogy képes helyesen íni.” Olívia, 33

„Jó hétvégét, szurkolok neked… talán végre megdönt egy cuki kis bika.” Alexa, 31

„Ha egy mail igazán fontos, ne a bejövő postafiokomra küldd. Ott sosem fogom elolvasni.” Géza, 42

„Szerintem ez a tej megromlott. Megkóstolnád?” Szandra, 26

„Tudom, hogy azt mondtam, minden hónapban bónuszt kapsz, ha túlteljesíted a feladataidat, de ez a negyedik ilyen szuper hónapod egyhuzamban, ezért kénytelen leszek visszavonni ezt az ígéretet.” Zsóka, 41

„Elgondolkoztam, hogy beszállok ebbe a Fészbukba.” György, 61

„Hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy megengedem a leggings viselését az irodában, péntekenként.” Kamilla, 33

„Tegnap este volt egy zseniális ötletem, hogyan menthetjük meg a céget a csődtől, de elfelejtettem.” Egon, 37

„Légyszives ne ülj le az ebédeddel! Ez konyha, nem pedig étterem!” Anna, 28

„Van egy háromkötetes bibliám: az Így szerezz pasit, az Így tartsd meg a szerelmet és az Így lépj túl a szakáításon. Ha akarod kölcsöndadom őket, én rengeteget köszönhetek nekik.” Mária, 36

„Valalki elmondaná, hogy a sales osztály deal memojának disztribúciója emailben vagy brain stormingon történik -e, please?” Kati, 27

„Ha legközelebb valaki behozza a göthös, nem szobatiszta, vagy egyszerűen csak mocskos lábú gyerekét az épületbe, annak a fizetéséből levonom a padlószőnyeg fertőtlenítését.” Zénó, 50

„Légyszives hívd fel azt a dögös vöröset, hogy övé a pozíció, és írj egy sms-t a harwardos pasasnak, hogy az állás be van töltve.” Gergely, 34

„Addig senki sem hagyja el ezt a tárgyalót, amíg nem derül ki, ki locsolta túl az orchideámat az irodámban!” Ingrid, 26

„Arra gondoltam, hogy az idei céges partira szervezhetnénk valami külföldi fellépőt. Szerinted el tudod érni Kylie Minoque-ot?” Zsuzsa, 31

„Légyszives tedd fel töltőre a StrawBerry-met.” Vali, 41

„Kétféle ember létezik: aki elhivatott a munkájában, aki hanyagul dolgozik, és aki egyáltalán nem dolgozik.” Endre, 51

„Kérlek hozz nekem egy cézársalátát kenyérkockák, csirke, és majonéz nélkül.” Piri, 27

„Ebbe az irodába dolgozni járunk, nem szórakozni. Ha valaki beszélgetni, netevtni, vagy vigyorogni szeretne munka közben, az menjen pultoslánynak!” Adrienn, 30

„Azért hatékonytalan a munka a szerkesztőségben, mert egyesek nem hagyják dolgozni ketteseket.” Beáta, 40