Archívum: július, 2012


Lélekgyógyszer

Írta júl 17 2012

Hetek óta pörög az agyam – látszólag megmagyarázhatatlanul – azon, hogy mi történik azoknak a lelkével, szellemével, akiknek a teste megbetegszik. Mi változik meg egy emberi agyban, a hétköznapok során, a spirituális fejlődés útján, amikor valaki kap egy hírt az orvosától. Egy olyan hírt, amelyre bár senki sem készülhet fel igazán, valójában – mivel mind esendő lelkek és sérülésre, betegségre, mi több halálra “hajlamos” lények vagyunk – mindig ott lebeg a fejünk felett.

Don’t Give Up!

Az élet különös… de ezen egy magamfajta utazó ma már aligha lepődik meg. Utazom a gondolatok szárnyán, és hagyom, hogy erepítsenek nagyon messzire, a lelkem világának legmélyebb bugyraiba és legmagasabb csúcsaira. És közben képekkel, jelekkel, üzenetekkel találkozom, amelyeket talán elsőre nem tudok értelmezni, de később, visszatérve az “itt és most”-ba egyszeriben értelmet nyernek.  Ezen a héten egy barátom csodálatos bátorságról tett tanubizonyságot, amikor elmesélte nekem a “titkát”, nekem pedig egyszeriben öszeállt a kép a fejemben, miért is kellett az elmúlt időszakban ennyit agyalnom. Kész teóriákat gyártottam a fejemben, vad idegenekkel osztottam meg elméleteimet a témával kapcsolatban, és mineközben nem is tudtam, hogy sokszáz kilóméterre tőlem egy jó barát hamarosan több hasznát veszi a gondolataimnak, mint én magam. Mindennek tetejében pedig tegnap kaptam egy mailt Fogl Hanától – a Kabbala Központ Magyarország tanárától -, melyben arra kért: fordítsak le egy szöveget, amely a hét legfontosabb energiáiról szól. A sorokat fordítva jöttem rá: nyilvánvaló, hogy ezt az üzenetet sem véletlenül kaptam meg most. Így hát – bízva abban, hogy mások is akadnak akiknek épp annyit segít majd, mint nekem, vagy az én bátor, szépséges, okos és harcra kész barátomnak – most a kezetekbe adom. A címe…

A tudatosság létszükséglet

A hét bibliai szakasza a Pinhász, amely magában rejti a gyógyulás energiáját. Ezért aztán ragadjuk meg az alkalmat, hogy feltegyünk egy kérdést: mi is tulajdonképpen a gyógyulás, és hogyan hívhatjuk meg az életünkbe ezt a csodálatos energiát?

A kabbalisták szerint a gyógyulás akkor kezdődik meg, amikor elkezdjük megváltoztatni bennső énünket, az Univerzum nekünk küldött jeleit figyelve. Talán észe sem vesszük, de minden alkalommal, mikor valami negatív tettet hajtunk végre, közelebb kerülünk az Önző Énhez, ezzel pedig magához a halálhoz is. Ám amikor pozitív tettet hajtunk végre, a lelkünkhöz kerülünk közelebb – ezzel pedig az élethez.

A gyógyulás akkor következik be, amikor a tudatosan a Fény irányába haladunk. Különösen olyan helyzetekben, ahol nehézségekbe ütközünk, semmi kedvünk fejlődni, vagy egyszerűen csak könnyebb volna negatív gondolatokba burkolózni. Hogy lehetséges ez? Egyszerű: amikor nem vagyunk a legjobb formánkban – például a csőd széllén állunk, vagy a legjobb barátunk cserbenhagyott minket – fel kell ébresztenünk magunkban a bizonyosságot. “Bár épp nem érzem magma a legjobban a bőrömben, és bár elveszítettem valamit ami fontos nekem, azért nap ugyanúgy ragyog, mint korábban.” Ezek azok az idők, amikor azt kell mondanunk magunknak: “Bizonyos vagyok benne, hogy a Teremtő szellemének része vagyok, és bár egy boldogtalanabb időszakon megyek keresztül, ez valójában segítség, hogy közelebb kerülhessek a Fényhez.”.

Az igazság az, hogy a legtöbben azt a fajta bennső békét keressük, amelyet olyankor érzünk, mikor nyugovóra térünk, és azt mondjuk magunknak: “Amit tudtam, megtettem, hogy magam és az egész világ számára job hellyé változtassam a Földet.” Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy a könnyedén szerzett megelégedettség csupán apró lépés a kihívások lekűzdésével szerzett megelégedettséghez képest. Ez utóbbi az, amely egy következő szintre, egy új szférába emelhet minket. A béke nem csupán a káosz hiányát jelenti. Az abszolút béke abból fakad, hogy megpróbálunk a lehető legmagasabb spirituális szintre emelkedni. Igen, talán elbukunk, de függetenül ettől megpróbáltuk – és ez az, ami igazán számít.

Nem sok ember akad, aki tökéletesen gondoskodik az egészségéről, de még közöttük is van, aki lebetegszik időnként. Időnként mindent megteszünk a testünkért, de elfelejtjük a lelkünket – pedig a kettő közötti egyensúly az egészség titka. Hogyan érhetjük ezt el?

Először is fontos tudni, hogy az egészség és a boldogság soha nem egy másik emberből, vagy a környezetünkből fakad. Másodsorban pedig hajlandónak kell lennünk arra, hogy olyasmiket is megtegyünk, amiket nem akarunk megtenni. Türelmesnek kell lennünk, amikor frusztráltak vagyunk, mosolyognunk kell, amikor nincs hozzá kedvünk, és kedvesnek kell lennünk másokkal, mi több, ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból, hogy segítsük őket. Akkor is, ha épp “Ma nem vagyok olyan hangulatban.”.

Tudod mit? A statisztikák azt bizonyítják, hogy a kedvességből és a másokkal való megosztásból nem csak az profitál, aki kap, hanem az is, aki ad. Nemrég olvastam, hogy a Stanford Egyetem létrehozott egy kutatócsoportot, amely az együttérzés és az önzetlenség hatásait vizsgálja: mi motivál minket efféle vizselkedésre, és hogyan segíti az életünket, ha együttérzőek és önzetlenek vagyunk.

Kiderült, hogy a tudatosság létszükséglet. A másokkal való megosztás olyan csodákat hoz az életünkbe, amelyeket a fizikai érzékeinkkel is megtapasztalunk. Az egyéni felelősségünk – hogy Fényt hozzunk a világba – sokkal nagyobb, mint a lakókörnyezetünk, vagy a munkahelyi közegünk. Ha igazán figyelünk rá, hogy megváltoztassuk önmagunkat, akkor minden egyes apró lépés közelebb visz majd minket a gyógyuláshoz, a Fényhez, és ahhoz a pillanathoz, amikor legyőzzük a káoszt, a fájdalmat, és a szenvedést a világban.

Karen Berg

A Nemzetközi Kabbala Központ spirituális vezetője és tars-igazgatója

Ha tetszett, amit olvastál, kérlek, oszdd meg egy baráttal.