Archívum: március, 2012


Mit is jelent lánynak lenni?

Írta márc 27 2012

Nemrégiben olvastam egy cikket a netem, amelynek szerzője Madonna legújabb videóklipjét, a Girl Gone Wildot szemlézve igy vélekedett: “Harminc éve van a pályán, és ötvennégy évesen még mindig kihívó cuccban, lányként énekel magáról. Vajon jól van ez így?” Úgy határoztam, hogy – ha már Lakatos Márk is kifejtette a véleményét a témáról a Velvetnek, én itt, “vágatlanul” teszem közzé a véleményemet…

A megvadult “kislány” Mert és Marcus fotóján…

Sosem értettem azokat, akik azért támadták Madonnát, hogy másként kéne viselkednie, mert “már öreg”. Szerintem az ember kora soha, semmilyen körülmények között nem lehet indok arra, hogy másként viselkedjünk, beszéljünk, vagy öltözködjünk, mint ahogyan jól érezzük magunkat. Csodálatos, hogy a Madonna-jelenség egyre inkább azt promotálja a világban, hogy az élet nem áll meg, ha valaki elmúlt 30 éves. A Girl Gone Wild klipjében a divatvilág legkeresettebb huszonéves modellfiúi csókolgatják a nyakát, és megértem, hogy ezt elnézve sokaknak sarkos véleménnyilvánításhoz támad kedvük, de fontos, hogy felismerje az ember: joggal kritzál, vagy esetleg egyszerűen irigy.

Madonna egy 84-es interjúban mondta ki, hogy egész életében erősen szexuális ember volt, ha az emberek ezért veszik meg a lemezét, nem bánja, de soha nem játszik rá. Azóta elktelt 30 év, és a helyzet mit sem változott. Ő egyszerűen ilyen, és valószínűleg ilyen is marad mindig. Képmutatás volna a részéről, ha csak azért, mert már 54 éves, és az emberek elvárják tőle, hogy mamuszban kötögessen, elkezdene másként tekinteni önmagára. Megjátszani magunkat minden korban nevetséges, ezért ha ő még mindig szuper szexi bad girlként definiálja a személyiségének egy részét, sokkal hamisabb lenne, ha azt próbálná eljátszani, hogy ő egy higgadt nagy asszony.

Mostanában gyakran olvasom kommentekben, hogy így kritizálják őt: “Miért nem akar méltósággal megöregedni?”. Madonnának esze ágában sincsen megöregedni egyelőre, sem méltósággal, sem anélkül. Táncolni akar, gyönyörű fiúkat akar, és feszegetni akarja a saját határait. Ki merné hibáztatni ezért? Amíg képes rá, és vevők rá az emberek, nyomja csak, ami belefér. Én minden nőt arra bíztatnék, hogy ne kezdjen el magára néniként gondolni, csak azért, mert a társadalom ezt várja el tőle. Rengeteg spirituális, fizikai és szellemi energia kell hozzá, de lehetséges örökké lánynak maradni.

Lánynak lenni azt jelenti, hogy sírhatsz, ha látsz egy cuki kiscicát. Azt, hogy hogy legyél hajadon vagy elvált, mindig lehetnek romantikus fantáziáid egy csodálatos esküvőről. Azt, hogy ha akedvenc számod megy a rádióban, táncra perdülsz. Azt, hogy kapsz egy virágcsokrot, és úgy érzed, pillangók repkednek a szívedben. Azt, hogy a szerelmed házát megpillantva leküdzhetetlen vágyat érzel rá, hogy szaladni kezdj sétálás helyett. Azt, hogy bár már törték össze a szívedet, keserűség helyett képes vagy bízni. Azt, hogy amikor egy cseresznyepárt akasztasz a füledre, csinosnak, sőt, egy kicsit szexinek is érzed magad. És az is vagy. Ezt pedig soha, senkitől nem szabad elvennünk.

Madonna legújabb lemezéről, az MDNA-ről írt részletes kritikámat a Marie Claire blogon olvashatod el. Angol nyelven megjelent írásom – amelyet Madonna menedzsere, Guy Oseary közzétett saját Twitter profilján – a The Wild magazin honlapján jelent meg.

Ünnepi reggeli: Légiriadó frissen facsart narancslével

Írta márc 21 2012

Ma reggel a légiriadó szirénáinak vijjogására ébredek fel. Dobogó szívvel üvöltök: “Matan?!”, a szerelmem pedig a legnagyobb lelki nyugalommal pakolja az erkélyasztalra a friss burekászt és facsart narancslevet…

<3

“Nyugi, csak próbariadó.” Még mindig pihegve lerogyok a napsütötte nyugágyra, és megölelem őt – most ért haza az éjszakai orvosi ügyeletből. “Mi ez a csodálatos reggeli?” -kérdezem. “Éreztem, hogy ma reggel valami különös energia van a levegőben, és megnéztem a héber naptárat: ma öt éve, hogy először találkoztunk.” Könnycsepp gördül, csók csattan, majd nekilátunk. “Egy perc és jövök.” mondom, és felhangosítom az új Madonna album egyik dalát: “Hurt yourself but you never die, You are a beautiful killer” Közben pedig sírva bömböl a sziréna. Hát így ünnepli öt éves “fennállását” két szerelmes férfi 2012-ben, Tel Aviv városában, egy fenyegető III. világháborúval a küszöbön. Mi vagyunk a generáció, amelyet bármikor elfújhat a szél. Talán ezért vagyok képes minden megadatott pillanatban meglátni a beteljesülést. Félelem helyett hála. Menekülés helyett… reggeli.

Lélekbonbon és Gumimatrac a Gangeszen című köteteimet keresd országszerte a könyvesboltokban.

Meleg apák, leszbikus anyák… vagy „csak“ szülők?

Írta márc 10 2012

Jó hírem van, gays and girls! A napokban megjelent a Nők Lapja Évszakok tavaszi lapszáma, amelynek színvonalas tartalmához én is igyekeztem hozzáadni valamit. Egy kérdést: „Vajon miért nehezebb egy meleg párnak gyermekhez jutni, mint a tevének átlépni a tű fokán?“

Hurrá, apák leszünk! …vagy mégsem?

Többtízezer fiúcska és kislány él lepusztult, tömött árvaházban, és azt várják, hogy megtudhassák, mi is az a család. Gyerekek százezerei hevernek az utcákon selejtnek megbélyegezve, csak mert az ő kultúrájuk szerint a sokadik lánygyermek csupán kolonc a szülők nyakán. Ugyanebben az időpillataban a fejlett országokban valószínűleg a Google legnépszerűbb keresőszavai közé tartoznak a „meleg örökbefogadás“, az „azonos nemű szülők“, és az „LMBT (azaz leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) család“ szókapcsolatok. Vajon hol a hiba a gépezetben? Hogyan lehetséges, hogy a széthúzás, a gyűlölet, az erőfitogtatás, a politikai és vallási érdek győzedelmeskedik az összetartozás felett? Miért kell árváknak neveznünk azokat, akik mind, egytől egyik lehetnének szerelemgyerekek? Miért van az, hogy az amerikai ügynökség a „várólistás“ gyerekekről úgy küldenek heti hírlevelet, mintha csak valamelyik hipermarket akcióját hírdetnék? Írásomon keresztül megismerhetitek a meleg szülő-jelöltek olykor bíztató, olyankor kiábrándító valóságát. Tudom, a téma megosztó, éppen ezért nagyon sokan szoríthattok a sikerünkért. Vagy épp a bukásunkért…

Korábbi, örökbefogadással kapcsolatos írásaimat ide kattintva olvashatod el.