Archívum: február, 2011


Fájdalomból boldogság

Írta feb 23 2011

Ahogy mondani szokás: igaz történet alapján…

…and I am home…

Csontos ujjaival átkarolt, hideg nyelvét számba dugta. “Megöl(el)lek!” mondta. Visszacsókoltam. Reszketve nézett: “Nem menekülsz el?” Magamhoz húztam, s azt súgtam: “Maradj velem, Egyetlen Társam.” Fekete köpenye cafatokra foszlott, s az égig emelkedve színes csillagokká vált – forrón ragyogtak. “Mennem kell.” mondtam nekik. Elindultam. Pajkosan kacagva követnek ma is. Így kerszteltem a Fájdalmat… Boldogsággá.

Jackie VS Marilyn – Te melyik típus vagy?

Írta feb 11 2011

„Hablatyolhatunk az első ‘Helló!’, és az első ‘Oooh!’ között eltelt idő fontosságáról. Ám az igazság az, hogy még a sírig tartó kapcsolatok is kezdődhetnek egy kocsi hátsó ülésén, és az oltár előtt is hagyhatnak faképnél egy ártatlan szűzlányt.”

Who Are You (Today)?…

A vasárnap éjszakai, konyhai kerekasztal a londoni lakótársaimmal az az esemény, ahol a „Túl sok információ!” frázisnak annyi keresni valója sincs, mint egy focilabdának a hálószobában… kivéve persze, ha az David Beckhamé. Ezt az írást is egy ilyen csevegés ihlette, amikor is a 31 éves Sabrina – aki épp egy 26 éves olasz zenész sráccal randizgat – bedobta a közösbe: „Meddig kell még megjátszanom, hogy nem vágyom a szexre csak azért, hogy a fiú ne tartson cafkának?” A kérdés persze koránt sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik: Sabrina ugyanis néhány hónapra lépett ki egy hétéves kapcsolatból, és semmi kedve egy komoly kötelékhez. Ugyanakkor arra sem képes, hogy a „csak szex és más semmi” elvén nekivágjon az éjszakának, mert hogy „mit gondol majd rólam ez a srác?”…

Persze mondanom sem kell, hogy a vacsoraasztalnál mindannyiunknak egymással szöges ellentétben álló véleményünk és tapasztalataink voltak. Nem vagyok rá büszke, de tény: még a nevét sem értettem kristálytisztán egy szépséges idegennek a klubban dübörgő zenétől, ám néhány órával később már az ágyában voltam. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) négy éve egy pár vagyunk, és jegyben járunk. A velem szemben ülő lány mikor megismerte a párját elhatározta: ha ez a fiú kibírja három héten át szex nélkül, ő lesz az igazi… a srác két napja szakított vele. A hármas számú hölgy hónapok óra váratja a kiéhezett szerelmét, mert – ahogy ő mondja – még nem áll készen a dologra. A negyedik nő pedig szűz, ahogy az embere is… és azok is maradnak a nászéjszakájukig. Négy lélek, négy igazság… és mégis: legalább olyan különbözőbbek, mint a Madonna külseje egy-egy videóklipben.

A néhány üveg bor melletti „oversharing”-nek szerencsére egy ízíg-vérig férfiből lévő tanúja is volt, aki egy ponton így szólt: „Rengeteg srác számára az első randis rámozdulás afféle ‘ribi-teszt’. Ha egy lány nem megy át a vizsgán, valahogy tudat alatt megbélyegezzük.” magyarázta tesztoszterontól duzzadó barátunk (mi pedig kishíján ráborítottuk az asztalt). „Márpedig szerintem hablatyolhatunk az első ‘Helló!’, és az első ‘Oooh!’ között eltelt idő fontosságáról, de akkor is tény: még a sírig tartó kapcsolatok is kezdődhetnek egy kocsi hátsó ülésén!” kontrázott rá egyikünk. „Kizárt dolog!” felelt Sabrina. „Ha a dobfelszerelés és a backstage öltözők között félúton ledobom a felsőmet, csupán egy újabb cikis rajongó leszek a gyűjteményében!”, és ezzel tüntetőleg begombolta a felső patentokat a blúzán. „És-akkor-mi-van?!” kérdeztem tagoltan és hangosan. „Inkább azt hazudod magadnak, hogy komoly kapcsolatra vágysz, és felkötöd az erényövet, mint hogy alább adj a büszkeségedből, és lefeküdj valakivel, akiről hetek óta álmodozol? Most azonnal állj ki az ablakba, és kiáltsd el magad: nő vagyok, és nem szégyellem a szexuális vágyaimat!” mondtam neki. Meggyőződéssel állítom, hogy egy lány évekkel veti vissza a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmet, ha azt vallja: egy kellemes kaland után kihasznált, könnyűvérű prostinak érzi magát. A válasz megdöbbentett: „Kristóf… én nem vagyok az a típus.”

Mind ismerjük Hollywood aranykorának ikonjait: a barnahajú, ceruzaszoknyákat és blézereket viselő Jackie Kennedy-t, és a plazinaszőke, vörös rúzzsal és libbenő szoknyával csábító Marilyn Monroe-t. Két asszony, akik közül nem csak Kennedy elnöknek kellett választani, hanem minden férfinak. A sztereotipia szerint pedig aki egyéjszakás kalandra, vagy buja szeretőre vágyik, a Monroe-típus mellett dönt, aki pedig házasodni készül, és gyermekre vágyik, a Jackie-ket választja. Ám a felszín alatt a „Jackie-típusnak” épp úgy ki vannak hegyezve az idegei egy férfi érintésére, mint annak, bevallottan forrón szereti. „A szexéhes éjszakáidon Monroe-nak kell öltöznöd… és úgy is kell viselkedned.” fejtette ki álláspontját csapatunk hím tagja, majd hozzátette: egy túl kifinomult, értelmes, érzelmi intelligenciával megáldott lány egyszerűen „nem pálya”, ha a férfi nem a nagy őt keresi. Mi azonban teóriák helyett bizonyosságra vágytunk…

„Megvan a megoldás!” kiáltottam fel. „Készítsünk két profilt ugyannak a képzeletbeli személynek egy társkereső oldalon. Az egyikük legyen arcpirítóan őszinte és szókimondó, a másik pedig szofisztikált és titkokzatos.” Néhány perccel később el is készült a két prototipus: egyikük a színházat, a jazz zenét és a száraz fehérbort szerette, a másik a fékevesztett partikat, a koktélokat, és az… extrém sportokat. Ez után leültünk vacsorázni. Egy órával később „Jackie” postafiókjában nulla üzenet volt… „Marilyn”-ében nyolc… és ebből hat még aznap estére meginvitált minket magához egy késő esti italra. Sabrina gondolkodás nélkül elkőkapta a mobilját, és már pötyögte is az sms-t az olasz amorozónak: „Gyere át, ha van kedved… van egy tele üveg pezsgőm és egy üres hely az ágyamban.” A válasz azonban váratott magára… másnap reggelig: „Sabs! A lakótársaid tegnap szórakoztak a mobiloddal. Kaptam egy üzenetet, amit tutira nem te írtál.” A srác azóta visszautazott Toszkánába… még búcsúcsók sem volt, nem hogy szex.

Ma reggel Sabrina lehajtott fejjel kortyolgatta a kávéját a nagy, kerek asztalunknál. „Nem tudom, mit üzen nekem a végzet ezzel a rémes love story-val. Talán azt, hogy ha egyszer valaki felhúzza a szürke kosztümöt, soha többé nem lehet buja szexistennő?” kérdezte, én pedig legyintettem. „Akkor azt, hogy egy vad sms elijeszti a férfiakat?” próbálkozott újra, mire elnevettem magam, majd kézen fogtam, és a tükörhöz vezettem. „Leginkább talán azt, hogy legjobb, ha nem eröltetsz magadra egyetlen szerepet sem. Mert bár időnként Jackie, máskor pedig Marilyn néz vissza rád a tükörből, egyvalaki mindig ott lesz a tekintetek mögött: …te magad.”