Archívum: január, 2011


Naked Yoga – tabuk, gátlások… és ruhák nélkül

Írta jan 24 2011

„Ennek az egésznek semmi köze a szexhez!” győzködtem a tízéves kisiskolás módjára vihorászó barátaimat, mikor bejelentettem: behódolok a legújabb new yorki wellness őrületnek, és letesztelem a sokat vitatott Meztelen Jógát. Ám bevallom, kissé kételkedtem benne, hogy vajon igazat mondok -e önmagamnak…

Fotó: Greg Gorman

„Nevetséges! Kódolt nyelven beszéltek, de mindketten tudjátok, hogy csak szexelni akartok. A tanár kifogása a spirituális felemelkedés, a tiéd pedig a cikked megírása.” érvelt Nati barátnőm, én pedig – talán hogy elrejtsem az arcomon megjelenő enyhe pírt – kortyoltam egy nagyot a koktélomból, majd megráztam magam. „Tudjátok mit? Nem érdekel, mibe torkollik, holnap ott leszek az órán, levetve minden gátlásomat, és persze a ruháimat is.” Ezzel pedig felhörpintettem az italomat… szükségem volt valamire, ami kiüt. Másnap reggel olyan gyomorideggel keltem, mintha szociális depriváció andragógiájáról kellene előadást tartanom: a madarakkal ébredtem, de délig egy falatot sem voltam képes legyűrni, cserébe viszont kényszeredetten nyeltem a mentolos cukorkákat, mint Samantha Ewing a vodkát. Úgy képzeltem: a délutáni órán csupa Adonisz-testű jógi lesz majd, akik engem megpillantva arisztokratikusan felhúzzák majd a szemöldöküket, és – Mary Poppins módjára, angolosan – annyit mondanak majd: „Piha!”

Nagyjából fél órával a kezdés előtt érkeztem meg London Holborn negyedének egyik elegáns, viktoriánus színházába… kicsit úgy éreztem magam, mintha egy Kubrick filmbe csöppentem volna. „A Meztelen Jógára jöttem.” mondtam ki a jelszót fojtott hangon a kaputelefonba, és őszintén reméltem, hogy nem rossz csengőt nyomtam meg, de megkönnyebbülésemre bebocsátást nyertem. Hamupipőke módjára feltipegtem a padlásszobába, majd benyitottam az elfüggönyözött terembe: a tetőszerkezetet robusztus deszkák tartották, és két hatalmas kandalló emelte az esemény fényét. Ebben a pillanatban egy vörösesszőke, harmincas pasi lépett be a terembe: Mark Mulligan, a londoni Meztelen Jóga atyja. A férfi koránt sem egy pornósztár, sokkal inkább egy spirituális guru hatását keltette… bevallom, megkönnyebbültem. Mark egy mesés karriert dobott el csupán azért, hogy a szellemi fejlődésének szentelhesse az életét. Hosszú éveket töltött Indiában, ahol legendás mesterektől tanulta ki a Jóga talán leginkább emberpróbáló ágát, az Ashtangát. Én persze mindenre számítottam, csak arra nem, hogy az autentikus ászanák, azaz testtartások elsajátítása okozza majd a legnagyobb nehézséget az órán…

Közben lassan szállingózni kezdtek a tanulók is: huszonéves, cingár ázsiai férfi, robusztus salakmotoros gigantikus tetoválásokkal, iruló-piruló indiai egyetemi hallgató, és mókás, kerekded, folyton vigyorgó bácsika. Nos, nem állítom, hogy a Szex és New York 2. medencés jelenetébe csöppentem volna: kockás hasú, barnítóval kikent David Beckham klónok helyett az utca emberei között találtam magam. Ezzel újabb teória dőlt meg: a Meztelen Jóga koránt sem csak az ötcsillagos pasik kiváltsága. Mark később elmagyarázta: az arcképes regisztráció azért fontos, mert szereti a nevükön szólítani a tanulókat. „Soha nem utasítottam el egyetlen jelentkezőt sem. Ha viszont valaki láthatóan nincs jó formában, a kezdő csoportot javaslom neki, egyszerűen azért, hogy az illető ne érezze magát kellemetlenül, amiért nehézkesen mennek neki a feladatok.”. Lehunytam a szemem, és gyorsan levetkőztem, majd lótuszülésben elhelyezkedtem egy szőnyegen… persze nem azért, mert meditálni támadt kedvem, hanem mert így a talpaimmal könnyedén „betakarózhattam”, legalább a kezdésig. Nagyjából tizenöten bő egy órán át végeztük az izzasztó gyakorlatokat, és már-már azt hittem a megpróbáltatásaim véget is értek, amikor Mark így szólt: „Most pedig mindenki válasszon magának egy párt!”…

A páros gyakorlat az a pontja az órának, amikor leginkább kivetkőzünk az ítélkező, konvenciók láncain tengődő önmagunkból, és igyekszünk maradéktalanul megbízni egy vadidegen emberben, belépve ezzel egy egészen új, anyagiaktól mentes dimenzióba. A közös ászanák egyensúly-gyakorlatokon alapszanak: ha egyikünk bizonytalan a másikban, az emberi izmokból és lélegzetvételből épült templom darabjaira hullik, és mindketten a földön találjuk magunkat. A Meztelen Jóga követői szerint a szexuális energia a világ egyik leghatalmasabb ereje, amelyet destruktív, és konstruktív módon is használhatunk. Ahelyett, hogy elnyomnánk, vagy elpazarolnánk ezeket az energiákat, megtanuljuk kihasználni őket, és profitálni belőlük. Nem véletlen, hogy az indiai szaduk – aszkéták, akik örökre búcsút mondtak a materiális világnak – szinte mind teljesen pucérak. A ruházatunkkal együtt az egónktól is megszabadulunk, és pőrén állunk egymás előtt, keresve a hidat az ösztöneink és a lelki rezdüléseink között. Hazudnék, ha azt állítanám: nem volt zavarba ejtő olyasvalaki karjaiba dőlni anyaszült meztelenül, akit soha életemben nem láttam, de akkor sem mondanék igazat, ha tagadnám: régóta nem tapasztalt biztonságban éreztem magam.

Késő éjszaka, mélyeket lélegezve sétáltam hazafelé London utcáin. Federico Garcia Lorca szerint ha valaki meztelenre vetkőzik, egy kicsit ismét egyé válik a földdel… és igaza van. Erre pedig különösen fontos emlékezni egy olyan világban, ahol a mobiltelefonunk, az autónk, a ruháink és társadalmi pozíciónk határoznak meg minket mások szemében. Ma már tudom: a Meztelen Jóga nem sport, nem szex, még csak nem is ezotéria. Sokkal inkább terápia. Egyfajta valóság-tükör, amelybe belepillantva a legvastagabb maszk is eltűnik, és púder nélkül néz vissza rám valódi önmagam.

Az írás a Wellness magazin 2010 szeptemberi számában jelet meg.

A hercegnő meztelen!

Írta jan 11 2011

Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway már túl vannak a barátságon, sőt a házasságon is. Második közös filmjükben így hát újabb szintre emelik kapcsolatukat: vajon mi kell ahhoz, hogy valóban megvalósuljon a „holtodiglan, holtomiglan”?

Édes Anna… és mégédesebb Jake!

A Szerelem és más drogok nem átlagos, romatikus film, és nem szokványos, könnyes dráma. A Szerelmes Shakespeare producerének legújabb filmje ugyanis minden olyan műfajt magába olvaszt, amiért szeretünk kinyitni egy könyvet, beülni a moziba, csóválni a fejünket a híradót nézve, vagy ráklikkelni egy 18-as karikás linkle a neten…

Jamie Randall gyógyszerügynökként tevékenykedik, ez azonban leginkább eszköz számára, hogy a lehető legtöbb csinos recepcióst, asszisztenst, titkárnőt és doktornőt döntse ágynak. Egy rutin-flört során azonban feltűnik egy gyönyörű hippilány, és bár előbb kerül közel a melleihez, mint a lelkéhez, Meggie Mardock mégis megfogja valamivel a dögös womanizert. Ő ugyanis nem más, mint a srác női változatban: nem hisztizik, ha szex után nem hívják pár napig, a „szeretlek” helyén űr tátong a szótárában, és a hideg is kirázza a „kapcsolat” szó hallatán. Amikor azonban kiderül, hogy a lány végzetes betegséggel küszködik, Jamie világa a feje tetejére áll, azt pedig már Leonard Cohan is megénekelte, hogy a szerelemre bizony nincs orvosság…

Anne Hathaway egyszer és mindenkorra leszámol a hercegnős imázzsal: a filmben látjuk őt füvet szívni, egy sötét sikátorban szexelni, egy kétségbeesett, részeg jelenetben pedig egyenesen Oscar-gyanús alakítást nyújt. Igazi lelki Viagra!

A filmhez kapcsolódó, londoni bemutatón készült interjúimat Anne Hathaway-jel és Jake Gyllenhaallal a januári Cosmopolitan és a január 15-én megjelenő Marie Claire magazinokban olvashatod el.

Válassz: Én, vagy a világbéke?

Írta jan 04 2011

Megvan az a klisé-jelenet a vígjátékokból, amikor a nő az ágyban fekve elkezdi kérdezgetni a pasit, hogy “Drágám, mennyire szeretsz?”, igaz? Mint minden tisztességes, ép elméjű emberé lény, én is patetikusnak találtam a férfiak efféle érzelmi megerőszakolását… egészen tegnapig.

Ne így olvaszd fel a szívét…

Amikor is egy csodálatos, házi pestoval, karamellizált paradicsommal készített, vodkás spagettimártással megbolondított olasz vacsora és egy üveg száraz “Julietta” után leoltottuk a lámpát, nekem pedig beindult az agyam…

Kristóf
Matan… ha a világon bármelyik pasit választhatnád, akkor is engem akarnál?

Matan
Szerelmem, nekem nem kell senki más, csak te.

Kristóf
És ha elcserélhetnél a világon bármire, akkor sem mondanál le rólam?

Matan
Persze hogy nem, édesem.

Kristóf
Például ha te lehetnél Izrael elnöke, arra sem?

Matan
Izraelben a miniszterelnök hoz döntéseket, nem pedig elnök…

Kristóf
Akkor az.

Matan
Nem, arra sem… miért akarnék én egyáltalán miniszterelnök lenni?

Kristóf
Egy olyan varázsigére se cserélnél le, amit kimondva megkaphatod a világ bármely pasiját?

Matan
(kissé ingerülten) Dehát már mondtam, hogy nekem nem kell más fiú, csak te!

Kristóf
Szuper-erőre sem?

Matan
Nem!!!

Kristóf
És ha attól, hogy lemondasz rólam megszűnne a világon a szenvedés a gyűlület?

Matan
Ez egy nagyon manipulatív kérdés…

Kristóf
Csak válaszolj!

Matan
Azt hiszem, arra, hogy megszünjön a világon a szenvedés és a gyűlölet, elcserélnélek.

Kristóf
…miért?

Matan
Mert nagyon önző dolog lenne, ha nem így döntenék.

Kristóf
Én nem biztos, hogy elcserélnélek arra, hogy megszűnjön a világon a szenvedés és a gyűlölet. Akkor én jobban szeretlek, mint te engem…

Matan
Tudtam, hogy ez egy manipulatív kérdés… és most átmegyek Garry-hez elmesélni ezt a párbeszédet, különben holnap nem fogunk emlékezni rá. Márpedig ennek  fenn kell maradia az útókor számára…

Na, hát most fennmarad. (Ha a médiahatóság be nem perel érte, hogy emocionális zsarolásra sarkallom a generációmat…) Egy jótanács: Don’t try this at home!