Naked Yoga – tabuk, gátlások… és ruhák nélkül
„Ennek az egésznek semmi köze a szexhez!” győzködtem a tízéves kisiskolás módjára vihorászó barátaimat, mikor bejelentettem: behódolok a legújabb new yorki wellness őrületnek, és letesztelem a sokat vitatott Meztelen Jógát. Ám bevallom, kissé kételkedtem benne, hogy vajon igazat mondok -e önmagamnak…
„Nevetséges! Kódolt nyelven beszéltek, de mindketten tudjátok, hogy csak szexelni akartok. A tanár kifogása a spirituális felemelkedés, a tiéd pedig a cikked megírása.” érvelt Nati barátnőm, én pedig – talán hogy elrejtsem az arcomon megjelenő enyhe pírt – kortyoltam egy nagyot a koktélomból, majd megráztam magam. „Tudjátok mit? Nem érdekel, mibe torkollik, holnap ott leszek az órán, levetve minden gátlásomat, és persze a ruháimat is.” Ezzel pedig felhörpintettem az italomat… szükségem volt valamire, ami kiüt. Másnap reggel olyan gyomorideggel keltem, mintha szociális depriváció andragógiájáról kellene előadást tartanom: a madarakkal ébredtem, de délig egy falatot sem voltam képes legyűrni, cserébe viszont kényszeredetten nyeltem a mentolos cukorkákat, mint Samantha Ewing a vodkát. Úgy képzeltem: a délutáni órán csupa Adonisz-testű jógi lesz majd, akik engem megpillantva arisztokratikusan felhúzzák majd a szemöldöküket, és – Mary Poppins módjára, angolosan – annyit mondanak majd: „Piha!”
Nagyjából fél órával a kezdés előtt érkeztem meg London Holborn negyedének egyik elegáns, viktoriánus színházába… kicsit úgy éreztem magam, mintha egy Kubrick filmbe csöppentem volna. „A Meztelen Jógára jöttem.” mondtam ki a jelszót fojtott hangon a kaputelefonba, és őszintén reméltem, hogy nem rossz csengőt nyomtam meg, de megkönnyebbülésemre bebocsátást nyertem. Hamupipőke módjára feltipegtem a padlásszobába, majd benyitottam az elfüggönyözött terembe: a tetőszerkezetet robusztus deszkák tartották, és két hatalmas kandalló emelte az esemény fényét. Ebben a pillanatban egy vörösesszőke, harmincas pasi lépett be a terembe: Mark Mulligan, a londoni Meztelen Jóga atyja. A férfi koránt sem egy pornósztár, sokkal inkább egy spirituális guru hatását keltette… bevallom, megkönnyebbültem. Mark egy mesés karriert dobott el csupán azért, hogy a szellemi fejlődésének szentelhesse az életét. Hosszú éveket töltött Indiában, ahol legendás mesterektől tanulta ki a Jóga talán leginkább emberpróbáló ágát, az Ashtangát. Én persze mindenre számítottam, csak arra nem, hogy az autentikus ászanák, azaz testtartások elsajátítása okozza majd a legnagyobb nehézséget az órán…
Közben lassan szállingózni kezdtek a tanulók is: huszonéves, cingár ázsiai férfi, robusztus salakmotoros gigantikus tetoválásokkal, iruló-piruló indiai egyetemi hallgató, és mókás, kerekded, folyton vigyorgó bácsika. Nos, nem állítom, hogy a Szex és New York 2. medencés jelenetébe csöppentem volna: kockás hasú, barnítóval kikent David Beckham klónok helyett az utca emberei között találtam magam. Ezzel újabb teória dőlt meg: a Meztelen Jóga koránt sem csak az ötcsillagos pasik kiváltsága. Mark később elmagyarázta: az arcképes regisztráció azért fontos, mert szereti a nevükön szólítani a tanulókat. „Soha nem utasítottam el egyetlen jelentkezőt sem. Ha viszont valaki láthatóan nincs jó formában, a kezdő csoportot javaslom neki, egyszerűen azért, hogy az illető ne érezze magát kellemetlenül, amiért nehézkesen mennek neki a feladatok.”. Lehunytam a szemem, és gyorsan levetkőztem, majd lótuszülésben elhelyezkedtem egy szőnyegen… persze nem azért, mert meditálni támadt kedvem, hanem mert így a talpaimmal könnyedén „betakarózhattam”, legalább a kezdésig. Nagyjából tizenöten bő egy órán át végeztük az izzasztó gyakorlatokat, és már-már azt hittem a megpróbáltatásaim véget is értek, amikor Mark így szólt: „Most pedig mindenki válasszon magának egy párt!”…
A páros gyakorlat az a pontja az órának, amikor leginkább kivetkőzünk az ítélkező, konvenciók láncain tengődő önmagunkból, és igyekszünk maradéktalanul megbízni egy vadidegen emberben, belépve ezzel egy egészen új, anyagiaktól mentes dimenzióba. A közös ászanák egyensúly-gyakorlatokon alapszanak: ha egyikünk bizonytalan a másikban, az emberi izmokból és lélegzetvételből épült templom darabjaira hullik, és mindketten a földön találjuk magunkat. A Meztelen Jóga követői szerint a szexuális energia a világ egyik leghatalmasabb ereje, amelyet destruktív, és konstruktív módon is használhatunk. Ahelyett, hogy elnyomnánk, vagy elpazarolnánk ezeket az energiákat, megtanuljuk kihasználni őket, és profitálni belőlük. Nem véletlen, hogy az indiai szaduk – aszkéták, akik örökre búcsút mondtak a materiális világnak – szinte mind teljesen pucérak. A ruházatunkkal együtt az egónktól is megszabadulunk, és pőrén állunk egymás előtt, keresve a hidat az ösztöneink és a lelki rezdüléseink között. Hazudnék, ha azt állítanám: nem volt zavarba ejtő olyasvalaki karjaiba dőlni anyaszült meztelenül, akit soha életemben nem láttam, de akkor sem mondanék igazat, ha tagadnám: régóta nem tapasztalt biztonságban éreztem magam.
Késő éjszaka, mélyeket lélegezve sétáltam hazafelé London utcáin. Federico Garcia Lorca szerint ha valaki meztelenre vetkőzik, egy kicsit ismét egyé válik a földdel… és igaza van. Erre pedig különösen fontos emlékezni egy olyan világban, ahol a mobiltelefonunk, az autónk, a ruháink és társadalmi pozíciónk határoznak meg minket mások szemében. Ma már tudom: a Meztelen Jóga nem sport, nem szex, még csak nem is ezotéria. Sokkal inkább terápia. Egyfajta valóság-tükör, amelybe belepillantva a legvastagabb maszk is eltűnik, és púder nélkül néz vissza rám valódi önmagam.
Az írás a Wellness magazin 2010 szeptemberi számában jelet meg.
