Archívum: május, 2010


Tömeghisztéria egy kis szexért

Írta máj 31 2010

Manapság két dolog tartja lázban a londoniakat: az iPad, és a Szex és New York 2. – legalábbis ezt állapítottam meg abból, hogy a West End mozipénztárai és az Apple Store előtt egyaránt biztonsági őrökre és kordonokra volt szükség ahhoz, hogy megfékezzék a hisztérikus tömeget… 

Plasztik? Fantasztik!

Később jöttem csak rá: a kettő összefügg: Carrie Bradshaw-nak komoly szerepe volt abban, hogy világító almácskával ékesített gépén pötyögte a Vogue cikkeit, hat évadon át. Mindenesetre nagyon figyelmes a két globális fenoméntól, hogy egyszerre hozták ki világmegváltó újdonságaikat: míg csajok sorban állnak a jegyekért, a pasik várakozhatnak az új kütyüre.

Persze a londoni üzletek közül nem ez az egyetlen, amely Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda lázban ég: a John Lewis áruház például hatalmas betűkkel hirdeti a bejáratókon: „Szerezd meg te is: a Szex és New York 2.-külső”. A próbababák mind színes, Abu Dzabi álomhoteleinek medencepartját idéző ruhákban parádéznak. A Swarovski kirakatában koktélos poharakban megannyi pink színű kristály csillog, míg a háttérbe helyezett képen a négy lány Cosmopolitant szürcsöl, a Hagen Daazs fagylaltozó pedig limitált szériás jégkrémkollekciót dobott piacra a film tiszteletére… és még csak a napokban mutatták be a filmet.

Abban a kiváltságban részesülhettem, hogy már múlt hét szerdán hivatalos voltam a holborni Warner House luxus vetítőtermébe, ahol zártkörű vetítésen mutatták be Michael Patrick King legújabb filmjét azoknak, akik másnap interjúkat készítettek a szereplőkkel. A tízoldalas, arany és ezüstflitterekkel borított sajtóanyagból kiderült: a film melegebb, mint bármelyik sivatag – mindenféle értelemben. Homoszexuális esküvőtől Liza Minellin át egészen egy meleg arab komornyikig – aki ellopja Samantha arcpakolását – számos elem bizonyította, hogy a meleg kultúra visszavonhatatlanul keblére ölelte a négy, félévszázados tinilányt. A másnapi interjúkon a Mayfair elegáns Claridges Hotelében vált egyértelművé: a kényeztetésnek még koránt sincs vége. Az ajándéktáskáinkba ugyanis olyan meglepetések kerültek, mint hófehér, álkrokodilbőr útlevéltartó, egy aranycsattos bőröndcédula, és természetesen a filmzene. A hab a tortán a „Szeretem a testem” című tévéshow eredeti változatának excentrikus háziura, Gok Wan volt, aki egy filmben is feltűnő – egyébként női – Louis Vuitton táskával a vállán tipegett be SJP-hez az interjúra.

Amikor két éve bemutatták az első Szex és New York mozifilmet, a Nagy Almában a következő felirat díszelgett a Time Out címlapján: „Szeretjük őket, de ami sok az sok! Élvezd a várost Carrie-mentesen!”. A címoldalon a négy főhős ragtapasszal a száján szerepelt. Ám elnézve, hogy talán az angol királynő az egyetlen, aki még nem próbál úgy kinézni, mint Bradshaw, egyben biztos vagyok: London nem vágyik arra, hogy bárki is elhallgattassa a csajokat. És – ciki, vagy sem – én is alig várom, hogy SJP piacra dobja az első férfi parfümjét… hátha olcsóbb lesz, mint egy iPad.

Az egykori szingli ikon története ma már jóval több, mint egy kultikus tévésorozat. Hat évadon át követhettük nyomon, ahogy a kissé topis zsurnalisztából felkapott író, majd stílusikon lett, mostanra pedig valódi filmsztárrá nőtte ki magát – annyi harc és küszködés után végre a Nagy Ő, Mr. Big oldalán. Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda – négy nő, akik egyesek szerint új értelemmel ruházták fel a női létet, mások szerint viszont évtizedekkel vetették vissza a nők egyenjogúságáért vívott harcot. Lehet őket szeretni, vagy szarkasztikus megjegyzéseket tenni rájuk, az azonban képtelenség, hogy bárki szó nélkül menjen el mellettük. És SJP a filmbemutatón viselt gigantikus fejdíszét elnézve ez a megállapítás bizony a szó szoros értelmében is megállja a helyét.

Persze nem a legendás kalaptervező, Philip Treacy kreációja volt az egyetlen, amivel a 45 éves színésznő mindenkit ámulatba ejtett: pánt nélküli Alexander McQueen ruhájával tisztelgett a tragikusan elhunyt brit divattervező emléke előtt. „Nem is volt kétséges, hogy az ő mesterművét viselem majd. Lee… rettentően hiányzol.” üzent barátjának, és divatmentorának a felhők fölé. A Samanthaként a szexuális szabadosságot megtestesítő Kim Cattrall egy Hollywood aranykorát idéző, fekete Thierry Mugler estélyit öltött magára, Cynthia Nixon pedig – akit Mirandaként rövid, vörös hajjal szoktunk meg – nem is igazán ruhájával, hanem hosszú, szőke póthajával, és meseszép Christian Laboutin cipőivel hívta fel magára a figyelmet. A legragyogóbb minden kétséget kizáróan Kristin Davis volt, aki egy flitterekkel és strasszokkal kirakott, vintage Norman Norell modellt viselt. A főszereplők mellett olyan hírességek is tiszteletüket tették az év filmpremierjén, mint Kylie Minogue, és az egykori Baby Spice, Emma Bunton, aki legnagyobb bánatunkra már nem híve a babarózsaszín kötényruhának, és a maradék négy fűszeres lányt sem hozta magával. Hiába, vannak barátságok, melyek nem tartanak örökké…

A Szex és New York második része azonban visszarepít minket azokba az időkbe, amikor a négy lány története még a mindennapi élet nehézségeiről, egy átlagos nő lelki és párkapcsolati gondjairól szólt. Itt nincs drámai összeveszés, oltár elől menekülés, vagy Vogue-fotózás… és nem is hiányzik. Helyette másfél óra felhőtlen kikapcsolódás várja azokat, akik képesek félretenni a kritikus énjüket, és nem kötnek bele olyasmibe, mint „Miért visel valaki Blahnik magassarkút az 1001 éjszaka meséit idéző sivatagban?”. Miért? Mert ő Carrie Bradshaw, és kész! Ennyi!

További képek, és a cikkek teljes, szerkesztett változata a Life&Style-on, és a Női Lapozón. Az exkluzív interjúmat a Szex és New York szereplőivel a Cosmopolitan.hu-n olvashatod el.

sex and another city

Írta máj 26 2010

Ismét London, ismét egyedül…  ha belegondolok, az elmúlt három év során a brit főváros olyan lett számomra, mint egyfajta remete barlang. Itt kötök ki, ha besokalltam, ha gondolkodási időre van szükségem, és persze olyankor is, amikor dolgozom… nem, nem a vörös szőmnyegen, hanem önmagamon. 

Love me in London…

Furcsa paradoxon, hogy egy ilyen nyüzsgő nagyváros számomra a béke és az magamrahangolódás szigete, de azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy ez volt az első olyan hely, ahová teljesen egyedül utaztam el, 18 évesen. Annyit tudtam csupán, hogy jegyem van Madonna koncertjére, de se szálláshelyem, se ismerőseim nem voltak itt, pénzem is csak annyi, amiből rendkívül élelmes módon vettem egy akkoriban oly divatos cowboy kalapot.   

A következő fontos londoni remete-kalandom akkor volt, mikor hét év után szakítottam Zsolttal, az ex párommal. Szerelmes lettem… Matanba. Nem tudtam mi lesz velem, velünk, de nem is akartam gondolni rá. “Majd holnap. Holnap új nap virrad.” mondtam, mint Scarlett az Elfújta a szélben… és ahogy ő visszament Tarára, én Londonba utaztam.

A következő néhány hónapban ismét alaposan megváltozik majd az életem. És bár eufórikus örömben úszom, hogy minden szabadúszó író legnagyobb inspirációjával, Carrie Bradshaw-val készíthetek interjút, valójában tudom: sokkal többről van itt szó, mint egy egyszerű munka útról, vagy mini szabiról. Mire holnap leülök beszélgetni SJP-vel, már pontosan fogom tudni, miről szól majd a Sex and the City következő epizódja. És most nem csak a filmről beszélek. London és én szövetségesek vagyunk: mellettem állt, amikor nem tudtam, hová menjek, amikor fogalmam sem volt, kihez tartozom, én pedig most – úgy döntöttem – hűséges leszek. Tartozom ennyivel a városnak… És önmagamnak, sőt Matannak is.

Szeptembertől a Goldsmith Egyetem tanulója leszek, ezzel a döntéssel pedig hosszú idő után először önmagamat helyezem előtérbe – még mielőtt bárki más döntene helyettem. Nem azért, metrt önző vagyok, hanem azért, mert tudom: úgy adhatok igazán sokat, ha megtanulok kapni. Nem követelőzni, nem többet akarni, hanem elfogadni, és befogadni… Azt, ami van.

Az pedig, hogy egyedül költözöm -e, épp olyan rejtély, mint hogy Scarlett visszaszerezte -e Rhett Butlert, vagy hogy Big és Carrie együtt maradnak -e az idők végezetéig…

szabadság, szerelem…

Írta máj 22 2010

Kérlek, segíts! Értük, érted, értem… mindannyiunkért!

“Forbidden Love”

Kedves Kristóf,

Steven Monjeza és Tiwonge Chimbalanga életük következő 14 évét egy malawii börtönben töltik majd, kényszermunkára ítélve.

Nem gyilkoltak. Nem loptak. Valójában nem is követtek el bűncselekményt.

Azért ítélték el őket, mert homoszexualisok.

Felkérem a felvilágosult férfiakat és nőket Malawiban – és szerte a világon -, hogy adják a nevüket az  emberi méltóság és az egyenlő jogok diadaláért.

Kérlek, hogy írd fel a neved a listára  az enyém mellé, ha te is hiszel a szerelem szabadságában!

http://www.raisingmalawi.org/FreedomToLove

Meg vagyok döbbenve, és rendkívül szomorúnak tartom a malawii bíróság döntését. Hiszek  benne, hogy egyenlő jogok illetnek minden embert, és ezt nem befolyásolhatják nemi, faji, vallási kérdések, ahogy a bőrszín és a szexuális irányultság sem.

Ezen a héten, Malawi óriásit lépett hátra. A világ tele van fájdalommal és szenvedéssel, éppen ezért  támogatnunk kell azt az alapvető emberi jogot, hogy szerethessünk, és szeretve lehessünk.

Nem fogok hátradőlni, és tétlenül nézni, hogy két embert 14 év kényszermunkára ítéltek egyszerűen azért, mert szeretik egymást. Remélem, ott lesz a neved az enyém mellett, és a barátaidat, rokonaidat is meggyőzöd, hogy támogassanak minket.

Szeretettel,
Madonna