Archívum: december, 2009


Karácsony a világ végén

Írta dec 22 2009

A karácsony számomra több, mint ünnep. A karácsony lelkiállapot. Jóllehet, sokak fülében furcsán cseng, egy buddhista szellemben nevelt, Tel Avivban élő fiú, áhitatosan díszíti a fát, és csomagolja az ajándékokat, de számomra ez az ünnep sokkal inkább a szeretetről szól, mint vallásos áhitatról. Minden évben lekvárt és limoncellot főzök a barátoknak, a karácsonyfámra pedig az a szabály érvényes, mint egy hollywoodi hírességre a vörös szőnyegen: kétszer nem jelenhet meg ugyanúgy felöltözve…

Találkozz velem St. Louisban… vagy Tel Avivban?

A „karácsonyoholizmusomat” az anyukámtól örököltem, aki gyakran már december közepén feldíszítette a fát – valami amerikai hagyományra hivatkozott, de nyilvánvaló volt, hogy egyszerűen nem bírja megállni, hogy ne csomagolja ki az új díszeket. Az ünnepi menüt már hónapokkal szenteste előtt megálmodtuk, és az asztalon mindig volt helye a Janka Mama-féle perecnek, amelyet az anyukám gyöngybetűkkel jegyzett le Vízvári Mariska szakácskönyvének hátlapjára: „Családi perec karácsonyra és egyéb sátoros ünnepekre” címmel. Szenteste Papával sétálni mentünk a Hunyadi utcában, amelyet az én akkori meglátásom szerint „lecsószínű lámpák” világítottak be, és emlékeim szerint mindig hullt a hó, de lehet, hogy ez már csak afféle gyerekkori illúzió.

Az biztos, hogy egyik karácsony esti sétánk alkalmával láttam életemben először sünit, a Család utcai nyilvános telefonfülke mellett. Évekkel később, amikor újra sünnel találkoztam, nagyon megdöbbentem, milyen pici lény, hiszen az első benyomásom az volt, hogy majdnem kutya méretű – ma már tudom, hogy én nőttem meg, nem a süni ment össze az evolúciós fejlődés során. Mire hazaértünk, Mama megterített, és magára öltötte hihetetlenül giccses ünnepi öltözékét, amit én készítettem ki neki – magától sosem vette volna fel. A kedvencem egy fekete bársonyszoknya volt ciklámenszínű, masnis felsővel – pont olyan volt, mint az a ruha, amit az egerek varrnak Hamupipőkének, de Anasztázia és Drizella letépik róla a bálba menet. Szegény anyám sokkal szívesebben viselt bő cigányszoknyákat és hatalmas, kötött pulóvereket, de a karácsonyi kiöltözést illetően már kisgyerekként is igazi fasiszta voltam. A vacsoránál a család körbeülte az asztalt, és ilyenkor – ha csak egy napra is – mindenki értékelte, értette, és szerette a másikat. Vacsi után csengetett a Jézuska, – azaz Papa kiszaladt a kertbe, és bemászott a nappaliszoba ablakán, csilingelt egyett, kiugrott az ablakon, és visszarohant az aztalhoz – mi pedig bevonultunk a szobába és Kiskarácsony nagykarácsonyt énekeltünk. Éjszaka elsétáltunk a Lékai Bíboros térre, és egymást átkarolva hallgattuk az éjféli misét, másnap pedig ellátogattunk a békásmegyeri piacra, és egy kisteherautónyi élő hallal lementünk a Dunapartra, ahol szabadonengedtük a többszáz halálraítéltnek hitt halacskát.

Bár idén Tel Avivban, a pálmafák alatt ünneplem a karácsonyt, ha lehunyom a szemem, látom a csillaghegyi kis padlásszobámat, ahol két hatalmas gesztenyefa árnyékot vet a hajópadlóra, és ahol izgatottan dugtam el Mama karácsonyi ajándékát a kéménylyukba: kedvenc kölnijét, az Eternityt. Amikor leesett az első hó, a manzárdablakokat belepte a puha takaró, a kacsáink, Púder, Hápi és M.C. rekedten hápogtak a hátsó kertben. Frutty, a tacskó-németjuhász keverék kutyusunk – senki ne kérdezze, hogyan hozták össze a szülők – önfeledten ugrált a hóban, ha pedig kifáradt, összebújva aludt Homérral, a cicánkkal a kutyaólban. Velem van a százegyéves szomszéd, Varga bácsi fütyörészése, Ilonka néni zserbója, és a murik, amikor a hóemberépítés után Erzsi néni és Jancsi bácsi Neoton Familia bakelitlemezeire táncoltunk a jó meleg szobában. Budapest, Hunyadi utca 45. és Tel Aviv, Ben Yehuda 43. Két ház a világ két végén… és mindkettő az otthonom.

A bejegyzés részlet a Gumimatrac a Gangeszen című könyvemből. Ezzel kívánok boldog, áldott és békés karácsonyt mindenkinek.

“Majd ha szivárványszínű hó esik!”

Írta dec 20 2009

Egy újabb ok a prűd, vaskalapos, gonosz, izzadtságszagú nyárspolgároknak, hogy balhézzanak… de úgy kell nekik. Egy bátor szervező úgy döntött, hogy hazánkban előszőr gay sípartit szervez, ahol melegeg, leszbikusok, transzneműek és barátaik élvezhetik az előítéletektől mentes telelést… ja, és mellesleg én is ott leszek.

vogue-large“OMG, mit vegyek fel?!”

A meleg síhét jövőre 33. akalommal kerül megrendezésre a legendás síparadicsomban, Aspenben, sztárvendégekkel, divatbemutatókkal, éjszakai filmmaratonokkal, színház és városlátogatással. Szinte hallom, ahogy felsóhajtasz: “Nálunk ilyesmi akkor lesz, ha szívárványszínű hó esik!” És tudod mit? Az álmod valóra vált: Magyarországon megszerveztük a legendás party-maraton kistestvérét! Felhőtlen bulik, egézséges testedzés, baráti beszélgetések, finom falatok, korizás, városlátogatással egybekötött bevásárlótúra, és persze mellé gőzölgő forraltbor, azoknak, akik nem csak a hüttében szeretnek melegedni. Jól hangzik igaz?

Akkor tarts velünk Magyarország első LMBT síparty-jára az ausztriai Gerlitzenbe! Ha még csak most szeretnéd megízlelni a síelés vagy snowboardozás felülmúlhatatlan érzését, vagy már profin nyomod, itt a helyed. A közös pont kezdő és haladó között az esti szórakozás olyan új barátokkal, akik ugyanazt keresik, mint te: a felhőtlen örömöket és az új kapcsolatokat! A melegeg, leszbikusok, transzneműek és barátaik esti szórakoztatásáról a zseniális dj, Ernie Tisch gondoskodik a 80-as, 90-es évek legütősebb slágereivel, no meg egy kis laza elektroval, így garantált a dekadens bulihangulat – már csak azért is, mert a síhét házigazdája én magam leszek. Igaz, három évtized késéssel, de mi megvalósítjuk a magunk kultúrális éssporteseményét – történelmet írni jobb később, mint soha.

A regisztrációval garantáljuk neked a szállást, bővített félpanziós ellátást, Gerlitzen Alpe síbérletet, a wellnes részleg használatát, minden este ingyenes built, magyar nyelvű éttermi kiszolgálást, normál és gyógynövény szaunát, gőzfürdőt, wellness relaxációs termet, fitnesstermet és asztaliteniszt. Ha kérdésed van, dobj egy mailt a sitaborunk@gmail.com címre, ha pedig már döntöttél is, regisztrálj! Itt az ideje, hogy ne csak fekete, piros, kék és zöld sípálya legyen… hanem szivárványszínű is!

Időpont: 2010.03.13. – 03.18.
Hotline: 06/20-311-39-80, +43/6503444361

A zöldszemű szörny csámcsogva fal föl

Írta dec 18 2009

Tudom, hogy ilyen tájt azon szokás aggodalmaskodni, hogy mi van, ha a barátnőnk karácsonyfája szebb lesz, hogy sikerül -e mindenkinél egyedibb ajándékot adnunk, és hogy a saját zserbónk finomabb lesz –e, mint a szomszédé, most mégis szeretném, ha egy pillanatra félretennénk a karácsonyi lidércnyomást. A Chanukah-ról szinte mindannyian tudjuk, hogy ez a fény és a csodák ünnepe. Az viszont ritkán jut eszünkbe, hogy saját fényünkhöz is közelebb kerülhetünk ilyenkor, az pedig fel sem merül bennünk, hogy a csodákra nem kell várnunk – mert mi is képesek vagyunk „varázsolni”.

6a00d834515db069e200e551344b588833-640wi

“Jealousy, jealousy, jealousy, nobody wins when you’re full of envy…”

Éveken át fizikai fájdalmakat éltem át a féltékenységemnek köszönhetően, az aktuális páromat őrületbe kergetve ezzel. Épp ezért ma este a Kabbala Központban Michael Berg előadása a féltékenységről rendesen szívenszúrt, és azóta sem hagy nyugodni… Ha valaki lop, az – bár rossz úton jár – gazdagabb lett azzal, amit elcsent. Ha valaki teszem azt megcsalja a párját, az hűtlen ugyan, de legalább beteljesítette a vágyát. Szinte minden negítív tettünknek van valami apró pozitív hozadéka, még akkor is, ha később mardos bennünket a bűntudat, és azt kívánjuk, bár sosem tettük volna meg. De belegondoltatok valaha abba, hogy mit ad nekünk a féltékenység érzése? Hihetetlen, de… semmit. A féltékenység és az irigység az egyetlen olyan „bűn”, amely nem csak, hogy semmit sem ad nekünk, de még azt is elveszi tőlünk, amink van…

Hogy ne menjünk el nagyon ezo-spritituális-lila köd irányba, vegyünk egy nagyon is hétköznapi, banális példát. Mondjuk vettem magamnak egy pár meseszép bokacsizmát, amit imádok, és ha csak ránézek eszembe jut, hogy mennyit dolgoztam azért, hogy végre megvásárolhassam. Ma este fogom először felvenni, egy menő partira. Boldog vagyok, és magabiztosan lépdelek az új cipőcskéimben. Ám ebben a pillanatban megpillantok egy srácot, akinek ott ragyog a lábán a tö-hökkéletes bokacsizma. Ebben a pillanatban elborítja az agyamat az irígység és a féltékenység, és amellett, hogy ettől még nem lesz az enyém az ő lábbelije, az enyémet is azonnal „leértékeltem” a fejemben. A csizma, ami öt perce még a boldogságom forrása volt, most arra bíztat, hogy inkább ne is maradjak ott partin, mert mindek, és megpróbáljam elérni, hogy valamilyen módon visszavegyék az üzletben… mert már másra vágyom.

És persze ugyanez igaz a párkapcsolati féltékenységre is. Ha verjük a falba a fejünket, hisztériázunk és csapkodunk, amiért a párunk egy – szerintünk – gaz csábítóval kávézik, vagy nem bízunk meg benne, amikor azt mondja, hogy ma este kicsit később jön haza, a féltékenység azonnal kiszívja belőlünk az energiát, a boldogságot és az örömet. Semmi sem marad nekünk. Mire hazaér a szerelmünk, már megölelni sem vagyunk képesek, és a szeretet helyét átvette a harag. A harag pedig az az érzelem, ami egész egyszerűen száműzi a testünkből a lelket. Beköltözik a helyére, átveszi a hatalmat a testünk felett, és a hatására bármire képesek vagyunk, hiszen nem is önmagunk vagyunk. Amikor pedig a harag elszáll, a lelkünk visszamerészkedik a testünkbe, és már a féltékenység is a multté, szembesülnünk kell a kárral, amit okoztunk – önmagunknak és másoknak. Ez pedig legibkább ahhoz az élményhez hasonlítható, mint mikor Dr. Jekyll rádöbben, hogy mit tett Mr. Hyde…

A Chanukah nyolc napja lehetőséget ad arra, hogy csodákat tegyünk. Kőkemény munkával, önzetlen adakozással, mások iránt megértéssel és szívbőljövő örömmel. Ha bármelyik „összetevőt” kifejetjük, a végeredmény olyan lesz, mint egy fánk, amiből kimaradt a liszt, az élesztő, vagy a cukor. Ha azt akarjuk, hogy az élet valóban „dolce vita” legyen, akkor a féltékenységet, az irigységet és a haragot még ma ki kell pucolnunk a spájzból. Legalább több hely lesz az új cipőknek…

-