Archívum: szeptember, 2009


Alien VS Predator – szőkék a Parlamentben

Írta szept 29 2009

Úgy tűnik, Britney Spears (is) Paris Hiltonból merít ihletet. A David Letterman show egy top 10 listát mutatott be a nemrégiben, amelyből kiderül: hogyan változtatná meg Amerikát, ha Brit Brit lenne az elnök. A videó több sebből vérzik: egyrészt számomra felfoghatatlan, miért kell Spearsnek bikiniben feszíteni, amikor  kissé chunky, és az outfit hajaz Paris egy évvel ezelőtti kampányára, másrészt pedig Letterman egyértelműen halálra unja a saját műsorát.

Paris 4 President!

Amikor a hazai választások előtt egy hírtelen jött ötlettől vezérelve létrehoztam a Facebookon egy “Paris Hiltont a Magyar Köztársaság Miniszretelnökének” csoportot, a kampány váratlan sikere során egy nap alatt már többszáz tagot számlálhattunk, és az esetről még a hiteles források legmegbízhatóbbika, a Blikk is beszámolt:

BUDAPEST – Steiner Kristóf (27) is beszállt a választási kampányba. A forgatókönyvírásból élő egykori műsorvezető mozgalmat indított, hogy meggyőzze az embereket: Magyarországnak egy külföldi sztárra van igazán szüksége, ő lenne a legjobb miniszterelnök. “Eleinte úgy gondoltam, hogy Marilyn Monroe-t kéne jelöltetnem miniszterelnöknek, hiszen egy halott esetében sokkal kevesebb lehetőség van arra, hogy hibázik.” Törekvéseik között szerepel a 30 év felett ingyenes botoxkezelés, és az ajándék szőkítés minden sötét hajúnak és a Parlament freskóinak Swarovski kristályokkal ékesítése.”

B 4 P!

A cikket persze a kevésbé értelmes élőlények azonnal halálosan komolyan vették, és már állt is a bál, hogy “persze, mikor még tejre sincs pénzünk, majd ingyen szőkítést kapnak az emberek, és különben se akarok szőke lenni”. Ezzel szemben Amerikában vették a lapot, amikor Paris egy medenceparton, cuki copfokkal adta a világ tudtára: a Fehérházat pinkre kívánja festeni. Most Britney is felsorolta a törekvéseit, amelyben az “ingyen pite mindenkinek” kitétel is szerepel… ezt még támogatom is, ha cserébe Brit nem eszik belőle. Az üzenet legkínosabb pontja azonban kétség kívül az, hogy iszonyú rosszul van megszerkesztve és összevágva: Letterman vagy késve, vagy túl korán reagál Spears szavaira, és szemmel láthatóan egyáltalán nem érdekli más, mint ami a papírjára van írva.

Most tehát újabb választésok következnek: várom a megjegyzéseket: kinek a “színészi alakítása” volt meggyőzőbb? Kinek a kampánya eredetibb, humorosabb? És persze a legfontosabb kérdés: melyik szőke kezébe adnád az országunk sorsát? Ami engem illet, én egy fikuszt se mernék rájuk bízni jószívvel…

Ps.: Ha még nem hallottad volna az új promiszkuitás-himnuszt, kattints ide Britney Bitch legújab daláért! 1, 2… 3!!!

Van, ami többet mond minden szónál…

Írta szept 28 2009

Nos… ha az előző bejegyzésemet túl hosszúnak találtad, de szeretnéd megérteni, miért nem tartom helyesnek a húsevést, kattins a videóra. Hihetetlen, de igaz: minden egyes falat hússal ezt támogattam…

Ha nem akarod tudni, hogy az általad fogyasztott csirkének pipikorában eltörik a lábait, hogy ne fejlődjenek ki az izmai, hogy géppel vágják le a csőrét, nehogy kárt tegyen a többi baromfiban, és hogy koromsötét hangárokban “nevelkedett”, miközben antibiotikumokkal tömték, ne nézd meg a filmet, amelyet a PETA készített Pam Anderson közreműködésével. Elgondolkodtató, hogy akik ostoba, szilikonmellű kurv@nak titulálják őt a bulvárhonlapok fórumain, vajon tettek -e már hasonló “ostobaságot”, mint Pam egy igazságosabb világért, és “kurv@lkodtak” -e azért, hogy ezek az állatok  méltányos módon éljenek, legalább addig a rövid ideig, míg levágják őket. Döbbenetes, hogy miközben élő állatokat elektrosokkolnak, tűzforró folyadékba mártanak, és – csak úgy mókából – ugrabugrálnak rajtuk, vagy labdaként fociznak velük a szemünk láttára, akad, aki úgy véli: a melegfelvonulás, vagy az azonosneműek házassága a világunk romlásának csimborasszója.

A buddhizmus szerint annyiszor születtünk már újra, hogy minden lény volt már az anyánk egy korábbi életünkben. Te szeretnéd, ha valaki így bánna az édesanyáddal?  Ez már rég nem az “élet nagy körforgása”… ez a halálé.

Dead man walking – három film, egy bolygó

Írta szept 28 2009

Emlékszem, kisiskolás koromban a Föld napja volt a kedvenc ünnepem: kimentünk a suli melletti kis erdőbe, fát  ültettünk, leveleket préseltünk és festettünk ki temperával. Gyermekként még nem fogtam fel, mit is jelent valójában az ózon lyuk, vagy a globális felmelegedés, izraelben azonban minden zuhanyzáskor ott motoszkál az agyamban: az ország utolsó ivóvizének utolsó csepjjeit haszáljuk. Ijesztő: míg néhány éve csupán választot életmód volt a környezettudatosság, a már a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, milyen értékes egyetlen csepp tiszta víz, vagy egy apró, zöld falevél.

kids_polluted_water

Az elmúlt években rengeteg olyan film készült, amely a bolygó már-már visszafordíthatatlan állapotára hívja fel a figyelmünket. A változáshoz olyasvalakire van szükség, aki nem csak az eszünkre, de a szívünkre is hat. És jelentem, megérkezett: lánctalpakon… hogy a következő generáció is ugyanezen a bolygón álmodhasson.

Az emberiségnek nem volt sok választása: el kellett hagynia szeretett Föld bolygóját. A szemét hegyek és a légszennyezettség hatására egyetlen virág, fa, vagy fűszál sem maradt életben. A lim-lomok eltakarítására kifejlesztett WALL-E évszázadok óta épít felhőkarcoló méretű szemétkupacokat az itt felejtett hulladékokból. Ám a sok munka mellett és a magányos esztendők alatt egészen megszerette ezt a kis elátkozott bolygót. Amikor egy kozmikus villanás kíséretében becsapódik a kietlen vidékre EVA, a kutatórobot, WALL-E úgy dönt, megismerteti az androidlányt az ő saját kis világával: a páratlan kilátással, amelyet a naplementében csillogó szemétkupacok nyújtanak, és szerelmet vall egy egy apró növénnyel, amelyről nem is sejti, mekkora értéket képvisel. EVA szó szerint bekebelezi a zöldséget, és már úton is van az űr felé, hogy elújságolja a messzi cyber világban élő, egykori Föld lakóknak: van remény. Az ezt követő űrutazás során nem csak azzal szembesülünk, hogy az emberi faj örök csecsemő-korba ragadva tengeti hamburger-zabáló életét, de az is kiderül, hogy nem mindenkinek érdeke visszatérni az anyabolygóra.  Vajon sikerül -e WALL-E-nak és EVA-nak megmenteni a Földet és azokat az embereket, akiknek szemében még mindig ott csillog a remény?

Szinte hihetetlen, hogy egy egész estét film alatt mindössze néhény mondatot hallunk, (hiszen a kis robotok afféle elektromos zümmögésekkel kommunikálnak) mégsincsen semmiféle hiányérzetünk. Persze ahogy a Kisherceg Rókája is mondta: “A beszéd csupán a félreértések forrása.” Nem tudom, mostanában hogyan is zajlik a Föld Napja a Kiserdei Általános Iskolában, ahol kilenc éves koromig koptattam a padot, de egy biztos: a szokásos kertészkedés és gesztenyebaba-faragás mellett ideje beiktatni egy kis mozizást is a kis lurkóknak. Bizonyos vagyok benne, hogy WALL-E kalandjai után mindannyian rájönnek majd: ha tenni akarunk valamit, most azonnal kell cselekednünk… hiszen a valóság még az aimált jövőképnél is kegyetlenebb:

A földet rothadó haltetemek borítják, mérgező gáz terjeng a levegőben, az emberek halálos, fertőző kórban szenvednek. Kisgyermekek hevernek az utcákon kábítószermámorban, miközben anyjuk prostituáltként próbál megélni. Egy hely, ami a térképen Mwanza néven szerepel, a valóságban azonban úgy hívják: pokol. Fájdalom, keserűség, harag, tehetetlenség, bűntudat. Ezek az érzések kavarognak bennem, amikor Hubert Sauper osztrák rendező többszörösen díjnyertes dokumentumfilmjére, a Darwin rémálmára gondolok. Végül elmossa gondolataimat egy mind fölött álló érzelem: a félelem. Félelem az önbeteljesítő jóslattól, amely így hangzik: új világ fog felemészteni bennünket, melyet mi magunk teremtettünk. És megérdemeljük.

Egy hatalmas tó, amely mögött lankás dombok emelkednek ki a földből. A szikrázó napsütésben tisztán látszanak a messze nyúló, burjánzó rizsföldek. Koromfekete szemű, megfoghatatlan szépségű lakóinak dalaiban még így él Mwanza, a Viktória-tó melletti város, ahol történetünk játszódik: “Tanzánia, Tanzánia! Szeretlek teljes szívemből!” A dalt még ma is éneklik, ám a táj alaposan megváltozott. A hatvanas években telepítették be a nílusi sügér nevű halat, amely hamarosan posványos, bűzös pocsolyává változtatta az egykor gazdag, változatos élővilággal rendelkező tavat. A ragadozó felfalta az összes, ott élő halfajt, ezzel ökológiai katasztrófát előidézve. A hatalmas kopoltyúsoktól hemzsegő tó egyszeriben új hivatást adott Mwanza lakóinak kezébe: ettől kezdve az egész város élete a halászatra épült. Ma tonnaszámra pakolják hatalmas teherszállítógépekbe az ott feldolgozott halfilét, mi pedig Európában megterített asztalnál, egy finom fehérbor kíséretében fogyasztjuk el azt, legnagyobb gondunk pedig az, hogy a bor hőmérséklete nem megfelelő. Eközben a két világ közt röpködő gépek rakodóterét már tele is pakolják, hogy induljon vissza a Viktória-tóhoz új rakományával, amely az éhbérért dolgozó tanzániaiak szerint élelmiszer, gyógyszer és életmentő segélycsomag, a tények azonban nem ilyen rózsaszínűek. A ládák fegyvereket rejtenek, amelyek a véres háborúkat látják el, még nagyobb nyomorba döntve ezzel Afrikát és lakosait. A forgatócsoportnak hála, akik hol rakodómunkásnak, hol üzletembereknek álcázva magukat bejutottak a halcsontvázakból épült labirintus legtitkosabb sikátoraiba is, megismerkedhetünk azzal a hellyel, ahol az emberek egyetlen reménye egy háború, amely felforgatja az egész világot…

Ha teheted, szerezd be A PEP! Youth kiadását, és olvasd el Kiss Imola aktivistákról szóló cikkét. Ahogy akkor is megírtuk, szomorú, hogy a gyerekkori világmegváltó terveink után a gyakorlati megvalósítás arra redukálódik, hogy mielőtt felhörpintjük a lattét a kávézóban, elmormolunk egy ajjajt a tízéves afrikai kisfiúkért, akik szedték a kávébabot. Persze ivás után már olyan szájfénnyel glancoljuk ki az ajkainkat, aminek megszületésért egerek és patkányok százai hullottak el. Gondold át, hogy szükséged van –e a száznegyvenkettedik pár cipődre, mielőtt annyi pénzt költenél rá, amennyiből egy afrikai család élelmezése egy egész évre biztosítva lenne, de akár az adó 1 %-ának felajánlása is nagy segítség lehet. Az afrikai ubuntu filozófia szerint egy egyén csak a többi emberen való segítésen keresztül válhat emberivé. Higyj benne te is: „Azért vagyok, mert vagyunk.

Madonna szívszaggató filmje a világ egyik legszegényebb országáról

“Na jó, de, mit tehetnék én?” – a szokásos költői kérdés gyakorlatias válaszai

-Vásárolj olyan termékeket, amelyek a méltányos kereskedelem elve szerint készülnek, azaz megrendelői nem zsákmányolják ki a ruhádat varró/kávédat ültető/bútorodat farigcsáló munkásokat. A Mc Donald’s kávéja és az IKEA számos terméke ilyen, és a Zara egyes tervezői is a Fair Trade elhívatott zászlóvivői.

-Amikor csak teheted, válassz zöldséget, gyümölcsöt, vagy gabonából készült fogást hús helyett. A nagyüzeni állattartás rengeteg vizet, és energiát emészt fel. Ha tejterméket, tojást vásárolsz, válasz a “szabadon nevelt jószág” emblémát. A tanyagazdaságok nem zsúfolják össze az állatokat, és nem etetik őket vegyszerekkel tömött tápszerekkel.

-A fizetésed, vagy a zsebpénzed tíz százalékát ajánld fel egy jótékonysági szervezet javára. Mindegy, hogy százezrekről, vagy csak párszáz forintról van szó, a lényeg, hogy te is megoszd, amit kaptál az élettől.

-Ha megérett benned a tenniakarás, ne habozz, és jelentkezz önkéntesnek egy segélyszervezetnél. Afrikában, Ázsiában, de akár Magyarországon is segíthetsz ételosztáson, beteg gyerekek ápolásában, vagy tanításában. Amellett, hogy te is jobbá teszed a világot, életre szóló élményt szerezel magadnak.